Harangszó, 1917
1917-02-04 / 6. szám
42, HARANGSZÓ. 1917. február 4. az óriási tűzgolyó is őrült sebességgel rohan a világűrben ragadja magával bolygóit, mint az üstökös a maga tüzcsóváját. Gondoljuk meg ezek mellett, hogy a naprendszereknek egész sokasága rohan a nagy világtérben és nem rohannak egymásba! A beléjük helyezett erők tartják távol őket egymástól, ugyanazon erők kötik őket egymáshoz. Ennek az erőnek adója, irányitója a hatalmas Isten, kielőtt leborulva tesszük a vallomást: Isten egyedül te vagy hatalmas! »Ki mehetett végére az Ur akaratjának, vagy ki volt neki tanácsosa ? Ő tőle, ő általa és ő benne vágynak mindenek, neki legyen dicsőség mindörökké Amen. laeger u. B. I. Gazdag kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther a háborúról: »Ha a gyilkolás és pusztítás nem látszik is a szeretet müvének s keresztyénhez nem illőnek tűnik is fel, a valóságban mégis a szeretet müve. Mert ahogyan a jó orvos, ha némelyik baj elhatalmasodik, levágja a kart, vagy a lábat, hogy a testet megmentse, — a levágott tagot tekintve kegyetlennek volna mondható, mégis az egész testet tekintve, ame- ,'vet meg akar menteni, a valóságban ’.iváló és hü embernek bizonyul, aki jó keresztyénhez Ü1q munkát végez: azonképen, ha a háborút úgy tekintem, amint bünteti a gonoszt, gyilkolja az igazságtalant s annyi féle bajt okoz, ugyancsak keresztyénietlen s a szeretettel ellenkező dolognak kellene tartani; ha azonban azt látom, hogyan védi a jámborokat, a nőt, gyermeket, házat, vagyont, becsületet és békét teremt, akkor kitűnik, milyen becses és Istentől rendelt dolog. Azt látom, hogy levágja ugyan a kart, vagy a lábat, de csak azért, hogy az egész testetmegmentse a pusztulástól. Ha a fegyver nem szabna korlátot és nem szerezne békét, egyenetlenség által pusztulna el minden a földön. Ezért az ilyen háború nem egyéb, mint rövid ideig tartó békétlenség, amely örökös, végetlen békétlenségnek vet gátat; szerencsétlenség, amely nagyobb szerencsétlenséget akadályoz meg.« ❖ »Azt azonban hangsúlyozom, hogy aki háborút kezd ok nélkül, csak azért, hogy vért lásson, nagy igazságtalanságot követ el és megérdemli, hogy legyőzessék és meglakoljon.« A családalapításról. Irta: Krón Ferenc. Az utóbbi két év ifjai a rendesnél előbb kerültek katona- sőt csatasorba. Az ifjúság pajzán jókedve még alig mosolygott rajtuk, az élet máris szigorú redöket barázdált homlokukra. Idő előtt komolyodtak meg, idő előtt fognak megöregedni. A háború nagykorúvá tette őket s lépten-nyomon megmutatják, hogy a szülő nem gyermeket, hanem férfit bocsájtott áldásával a harctérre. A harctéren önálló cselekvésre lesznek és vannak kiképezve, s majd ha visszatérnek itthon is önállóságot fognak kérni. Az önállóságnak egyik megnyilvánulása a családalapítás lesz. A megélhetési viszonyok, ha nem is lesznek köny- nyüek, de a munkást megfogják fizetni, mert minden irányban keresni fogják. A háború alatt minden helyet nőkkel töltöttek be, a munka el is van végezve, de sok helyen mégis érezhető a férfi kéz hiánya. A férfiak az előreláthatóan javuló viszonyok között előbb gondolhatnak a családalapításra. Csakhogy ez a kérdés sok tekintetben aggodalomba ejtheti a szülőket s mindazokat, akik a nemzet gazdá- szati előnyök mellett az erkölcsre is vigyáznak s arra adnak is valamit. Ifjaink a családalapítás felől nem nyertek kellő irányítást, a szülők nem foglalkozhattak velük e kérdésről, erkölcseikbe sok kigyomlálandó szívódott fel, veszedelmes indulatok nőttek naggyá bennök, amelyek a harctéren beváltak, de boldogtalan családi életet idézhetnek elő. Az életmódjuk is egészen mássá lett a harctéren, mint volt itthon. Minden összejátszik a természetes fejlődés ellen. Azért legyetek résen keresztyén szülők, kiknek gyermeke visszatérve családi tűzhelyet keres. A szülői szeretetnek minden melegével álljatok gyermeketek elé hacsak egy órára is, mielőtt útjára indul és figyelmeztessétek a családalapítás lépésének fontosságára. Tárjatok fel előtte nehézségeit, kötelességeit. Ne engedjétek külsőségek után ítélni, puszta látszatra életcélokat építeni nem lehet. A tiszta lelki érzelmek fenséges eszméi legyenek vezérelvei. Ezek, nélkül a fellegvár csakhamar összedül s még több lesz a szerencsétlenek száma. Intsétek erkölcsösségre, mértékletességre az élvezetekben, amihez most aligha szoknak hozzá, mert a nagy fáradalmak után mindenhol és mindenben teljes szabadságot élvez* I nek. Nem lehet rossz néven venni, I de félni kell a megszokástól s e szokások eredményeitől. Edzze meg minden szülő gyermekének lelkét az élet bajainak elviselésére, mert ők eddig alig ismertek más bajt, mint a harc által szülteket, de az élet rögeivel még alig ismerkedtek meg. Értessétek meg velük, hogy az »apa« névhez fűződik az élet iegszebb hivatása. Nekik szeretetet, megértést kell vinniök az uj fészekbe, amely szeretet a csüggedésben erősítője a családnak, boldog órákban mérséklője az emberi indulatoknak. Az apa nevét tesszük királyok, bölcsek nevéhez, kik országukat a boldogság kikötőjébe vezették, vagy hazájukat önzetlenségükkel tették naggyá. Magát az Istent is Atyánknak nevezzük, ebből láthatjuk, hogy menynyi nagyság, erő, szentérzelem, jog és kötelesség fűzőik e szóhoz. Épen azért afra kell a szülőknek törekedni, hogy gyermekeik méltóan viseljék a nevet. Azért első kötelessége legyen minden szülőnek gyermekét a vallásosságban megtartani; mert boldog, megelégedett családi élet vallásosság nélkül nincs. A háború szélsőségeket szült a vallásosságban, vannak, akik ott idegenben ágyudörej, puska, gránát robbanás között, ezer veszélyben láttak kiemelkedni az isteni gondviselést. De'vannak, akik a sok borzalomban elveszítettek minden ter- mószetfölöttiben való hitet. Először tudjátok meg keresztyén szülők, hogy gyermeketek melyik csoportba tartozik, azután lelketekből bocsássatok leikébe evangéliumi világosságot, fényt és bölcseséget. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott n legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. Február 4. vasárnap, Máthé 14, 1—12. 5. hétfő, 6. kedd, 7. szerda, 8. csüt., 9. péntek, 10. szombat, 14, 13-21. 14, 22—30 15, 1—20. 15, 21-39. 16, 1—12. 16, 13—18. Mit tehetek a Harangszóért? előfizetek rá; előfizetőket gyűjtök; megírom azok címeit, kik talán előfizetnek rá; tehetségem szerint adakozom a lap terjesztésére.
