Harangszó, 1917

1917-01-21 / 4. szám

1917. január 21 HARANGSZÓ. 29 és hozzá imádkoznak, a szükségesek­ben nem szoktak hiányt szenvedni és az Ur megoltalmazza őket attól, hogy a gúnyolódó istentelenekre szo­ruljanak ; másrészt ez a felelet, azt bizonyítja, hogy akiknek szívók tiszta azok az Istent meglátják, — azok az Istent mindenkor, mindenhol és min­denekben látják. B. I. Békesség! A kiterjesztett erősségen, fenn a magas égen csillagok milliói ragyog­nak, millió évek óta futják kimért pályájukat, óriási tömegeikkel állandó mozgásban vannak, mégis állandó a csendesség és békesség közöttük. Lenn a földön is állandó mozgás­ban van minden; kicsiny célok, nagy célok mozgatják az embereket és soha sincs köztük békesség, sőt a szokott háborúság évek óta tartó szokatlan örökléssé fajult. Miért van, az állandó mozgás dacára is csendesség és békesség a csillagok között ? Azért, mert azok feltétlen engedelmességgel járnak azon az utón, amelyet a mindenség alko­tója kijelölt nekik. Ez a felettünk elterülő békesség szemrehányólag ujitja meg előttünk az Urnák intését Ezsaiás próféta ezen szavai által: „ Vajha figyelmeztél volna az én parancsolatimra, olyan volna a te békességed mint a folyóvíz. “ Igen olyan volna: soha el nem apadó, mindig uj friss hullámokat hozó, életet tápláló, áldást fakasztó! B. I. Különb nemzedéket! Hogy a' mai kor nagy gazdasága mellett is olyan szegény, sok tudása mellett is olyan balgatag, híres mű­veltsége mellett is olyan vademberi, régi keresztyénsége mellett is olyan pogány, ezerféle élvezete mellett is olyan boldogtalan, annak oka az, hogy Isten nélkül, sőt Isten ellenére akar gazdag, bölcs, müveit, keresz­tyén és boldog lenni. De az ilyen gazdagság mindig belső szegénység és alacsonvság jele ; az ilyen bölcses­ség előbb-utóbb bolondságnak bizo­nyul és szégyent vall; az ilyen mű­veltség csak kívülről ránk aggatott, gonosz belsőt takaró álarc; az ilyen keresztyénség világcsaló képmutatás; s az ilyen öröm gyilkos mérget és késő bánatot rejt magában. Nemcsak magunkért és korunkér,- hanem a jövő nemzedékért is felelőt sek vagyunk, mert annak formálása és sorsa jórészt a mi kezünkben van. A magunk szomorú sorsa indítson arra, hogy ilyentől utódainkat, ameny- nyire tőlünk függ, megmentsük. Ennek egy útja van: neveljük őket magunk­nál különb embereket, vagyis arra törekedjünk, hogy ők jobban Istennel együtt járjanak, éljenek, tervezzenek, .munkálkodjanak, gyűjtsenek, örülje­nek, mint mi. Akkor a szegénységben is gazdagabbak, kevesebb tudomány mellett is bölcsebbek, egyszerűbb viszonyok között is műveltebbek, kegyeskedés nélkül is kegyesebbek, megpróbáltatások között is boldogab­bak lesznek. Akkor a gyászban i$ tudnak megvigasztaltak és belsőleg .örvendezők lenni és a vidámságban is józanok és komolyak maradni. Erre tehetsége szerint minden szü­lőnek és nevelőnek hű segítő társul ajánlkozik a »Harangszó«, amely nevelve szórakoztat és szórakoztatva nevel. Bibliai kérdések. Pál 1. és 2. levele Timotheushoz. 1. a) Mi volt a neve Timotheus anyjának? b) Mi volt nagyanyjának neve? c) Milyen nemzetiségű volt apja? Ap. Csel. 2. a) Melyik két városban ismerték Timotheust ? Ap Csel. b) Milyen hírneve volt ? Ap. Csel. 3. a) Melyik városban tartózkodott mikor Pál irt neki ? b) Melyik mon­dat mutatja, hogy a Timotheushoz intézett második levél börtönben író­dott? c) Szent István koronájának melyik országát említi Pál? d) Miféle tárgyakat vigyen el Timotheus Pálnak? 4. a) Melyik versekben buzdítja Timotheust a szentirás tanulmányo­zására? b) Melyik versekben buzdítja a haszontalan vitatkozások kerülé­sére? c) Melyik versekben buzdítja az egészséges tan hirdetésére illető­leg a bennök való megmaradásra? 5. a) Melyik versből tűnik ki, hogy Pál közel érezte halálát a második levél Írásakor? b) Hogyan foglalja össze nemes pályafutását ? c) Mit vár végezetre? d) Kik nyerik még el ugyanazt a jutalmat? A megfejtéseket február 10-ére, Wellisch Béla könyvnyomdájába Szentgotthárdra (Vas m.) kell küldeni s a megfejtők között egy értékes könyvet sorsolunk ki. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére I A világháború eseményei. Az elmúlt napok legnevezetesebb eseményei közé tartozik, hogy a központi hatalmak békeajánlatára megérkezett az antant elutasító vá­lasza. Az antantnak ez a válasz­jegyzéke, mely tulajdonképpen Wilson elnökhöz van címezve, a legkülöm- bözőbb hatásokat keltette szerte a világon. A válaszjegyzékből kitűnik az, hogy az antant őrült elvakultságával még mindig nem jutott el arra a pontra, amelyen megállapíthatná, hogy semmi eredményt föl nem mutató hadjáratával mit érhet el. Az antant békefeltételei olyan elbizakodottságra vallanak, amely még akkor sem volna indokolt, ha seregei mélyen orszá­gainkban járnának. Ezzel szemben csak egy pillantás a térképre azt bizonyítja, hogy a harctereken a köz­ponti hatalmak seregei az urak, ha­talmas lendülettel ott ütnek az ellen­ségen, ahol jónak és célszerűnek találják. Az egész helyzethez mérten csak jelentéktelen terület kivételével a központi hatalmak katonáinak lö­vészárkai mélyen az ellenséges or­szágok területén húzódnak fel A legjobb jellemzését az antantnak az amerikai lapok adják, amikor a vá­laszjegyzékről írnak. Amerika egyik legnagyobb lapja, a Newyork-World azt fejtegeti egyik cikkében, hogy az antant feltételei csak akkor volnának megvalósíthatók, ha Németországot és a Monarchiát teljesen levernék. Szerénytelen kívánságnak tartja, hogy Oroszország és Románia olyan terü­leteket kívánjon magának, amelyek sohasem tartoztak hozzá. Egy másik amerikai lap egyenesen borzalmasak­nak mondja a feltételeket. A válasz- jegyzékból kitűnik az is, hogy Anglia tovább kívánja hűzni a háborút, mert Lloyd George, Briand és a többi háborús vezér teljes tudatában lehet annak, hogy ily megalázó, a hadi­helyzettel teljesen ellentétben álló feltételek alapján a központi hatalmak a békéről velük szóba sem állhatnak. Amidőn a központi hatalmak a sem­legesek utján átnyújtották békeajánla­tukat, vezéreik kifejtették, amennyiben ez a lépés eredméuyre nem vezetne, úgy teljes elszántsággal, nem lankadó erővel és akarattal folytatjuk a há­borút mindaddig, amig győzelmeink ellenségeinket meg nem törik. Az oiáhországi harcok. A harctereken végbemenő esemé­nyek mutatják, hogy milyen hatalmas ' erő és győzelmi akaratba vetett hit

Next

/
Thumbnails
Contents