Harangszó, 1917

1917-12-16 / 34. szám

278.

— Az oláhoknak, hogy a draku akárhova tenné.

A főispán fel és alásétál szobájában, azután hirtelen megáll Dombi István előtt s merésze’n rászegezi szemét:

— Hát a tanító ur által adott pénzt hova tetted ?...

Dombi István tágra nyitott szemekkel néz a beszélőre, azután lassú jajgatással veri a mellét:

— Nekem, nekem adott pénzt?... Itt sülyedjek el, hacsak egy fillért is kaptam tőle.

Azután hirtelen kitöréssel el kezd kiabálni: — hát engem is megcsalt, az az átkozott! ? Mindenkit megcsalt, mindenkit meglopott! . . Persze azt hitték róla, hogy becsületes, mert fehér áz arca és mézes a beszéde, pedig cudar gazember!... Mondja meg, kegyelmes főispán ur, mennyi pénzt küldött nekem ? . . Óh jaj, jaj, megmenthettem volna a kis birtokomat, most azután mindent elveszitek e miatt a gazember miatt!. . .

A főispán engedi beszélni, de nem mozdul előle s szemeit nem veszi le róla.

— Ismered Sárosy tanító urat?...

— Ismerem . . azaz láttam, az utcán, az iskolában

— Szóval ismered! Beszéltél vele?

— Igen, azaz lehet . . Talán nem is beszéltem, vagy csak úgy, ahogy utcán szokás. . .

— Voltál nála ?. . .

— Én ?. .. Hogyan. .

A főispán megrázza az embert, azután a vállainál fogva tartja.

— Nem Sárosy tanító ur tanítja a te unokáidat ? . .

— De igen, méltóságos főispán ur.

— Ugy-e volt is nálad ?. . . A házadban. .

— Igenis volt, most jut eszembe, persze hogy volt, de akkor még. . .

— Te is voltál nála, vén gazember,-— kiált rá a főispán.

— Csak akkor egyszer!. . . szalad ki Dombi száján a szó. Visszakapná, de már nem lehet. A főispán felkapja a kiejtett szót.

— Tehát csak akkor voltál nála, mikor a pénzt kicsaltad tőle!. . . Rendben vagyunk, veled már tisztába jöttem, te alávaló gazember!. . .

Dombi István a főispán lábaihoz veti magát, úgy sir,' könyörök. Jaj, ne gondoljon róla rosszat, nem olyan ember ő! Nem is akkor volt a tanítónál, hanem egyszer az unokái miatt Csak kérdezze meg a Grünhut ura- ságot, hogy micsoda ember ő, nem hazug, nem tolvaj, hanem megbízható, jóravaló magyar ember , .

HARANOSZÓ.

Hiába van minden. A hajdú már ! ott áll az ajtóban. A főispán, csen- { desen néhány szót szól neki. Mikor Dombi István kikerül a folyosóra, egyszerre belökik egy szobába, ott azután szépen lefogják s hiába rug- dalózik, egy kettőre átkutatják a zsebeit. Dohog ugyan, de csak csendesen, mert egy csendőr is ott van.

— Honnan vetted ezt a sok pénzt?... kérdezi a csendőr, mikor a belső zsebéből egy papiros szalagba bujtatott bankó köteget húz ki.

Dombi István ijedten kap a pénz után, de már hiába.

— A Grünhut uraságé. Marhákért kell kifizetni

A csendőr megforgatja a pénz csomót, azután hirtelen ráparancsol a hajdúra: — a mellény zsebeit is nézd meg!.. . Mikor Dombit az ablak felé fordítják, hirtelen kihúz a bankó kötegből egyet, elrejti, azután az egész csomót odadobja az asztalra. Dombi mohón kap utána s félve rejti a zsebébe.

— Jól van, Dombi István, nincs semmi baj!. . Becsületes ember vagy, igaz utón jártál, elmehetsz ! . . Majd megmondjuk a főispán urnák is, hogy rendben van a dolgod! . . Ne félj, ezt a kis vizsgálatot nem mondjuk el senkinek !. .

A szép szóra Dombi Gstván is bátorságra kap. Ilyet tenni vele becsületes magyar emberrel! Hát rabló ő vagy micsoda ?. . . Átkutatják a zsebeit, mint egy gonosztevőnek!. . . A végén mindnyájan nevetnek az eseten s barátságosan parolázva, válnak el egymástól.

Mikor egy óra múlva Dombi István egy csapszékben pálinkával erősitgeti magát a nagy ijedtség után, egyszerre megszólal a főispán íróasztalán a telefon. A főispán lázas izgalommal hallgatja.

— Tehát nyomon vannak?... Megállapították a bankóról, hogy hamis?... Bizonyos?. . Mit?... Tudják, hogy kitől ered ? . Nyirku- tasról, Dombi nevűtől?. . Hiszen a gazember most volt nálam!... Tehát úgyis figyelemmel kisérik!... Az Istenért vigyázzanak!. . Ideje lenne, hogy leszámoljunk ezzel az üggyel! ..

Á csapszékbe egy széles tüszős oláh jön <be. Körülnéz a füstös helyiségbe, azután leül az egyik asztalhoz. Kevés vártatva még kettő jön, azok is ugyanahoz az asztalhoz ülnek. Úgy látszik régi ismerősök, mert hangosan beszélgetnek. Mikor azután bealkonyodik s a pipafüstös szobában az ember a szomszédját is alig látja,

leakasztják a dróton lógó kis olaj- mecsest, az asztal sarkára teszik s elkezdenek kártyázni.

Dombi István is asztaltársakat kap. Hárman jöttek, most már négyen ülnek s hol hangosan vitatkoznak, hol suttogva beszélgetnek. Egyszerre csak készülődnek. Ugyan akkor a másik asztalnál az egyik oláh lecsapja a kártyáját s dühösen kiált a: — az ördög játszik veletek, megbabonáztátok a kártyát, ti hitvány kutyák 1. . . A söntés asztalára dobja az elfogyasztott pálinka árát, azután haragosan kimegy a csapszékből.

Kevéssel utóbb Dombi István és a cimborái szintén elmennek. Néhány pillanat múlva követi őket a másik asztalnál ülő két ember is. Dombi István s emberei végigmennek néhány utcán, egyszerre csak befordulnak egy alacsony ház kapuján. Még egy kutató pillantást vetnek körül, azután besurrannak az udvar hátsó részében levő fabódéba. Az ajtót, gondosan beteszik.

Meggyujtják a mécsest, körülülik az asztalt. Dombi István kiveszi a bankó-csomót, azután a ruhája elrejtett részeiből még néhány köteget szed elő.

— Ötszáz neked, Petru !... Ötszáz meg neked !. . .

— Megvan-e?... kérdezik gonosz vigyorgással.

— Meg, meg, akár megolvashatjátok. Hanem azután vigyázzatok, valamit alighanem szimatolnak ezek a ..

Az ajtó hirtelen robbanása torkába forrasztja a mondat végét. Mire felemelik fejüket, három csendőr szurony szegeződik mellüknek. Az egyik dühtől eltorzult arccal a kabátja zsebje felé kapkod, de az egyik csendőr akkorát üt puskájával a kezére, hogy jónak látja ő is magasra emelni mind két kezét. Megkötözve, egyenként kisérik őket a vizsgálóbíró elé. Az utca semmit sem vesz észre, olyan csendesen történik minden.

Éjfélig tartott az elfogottak kihallgatása. Erre a vizsgálóbíró annyi sulyós adat birtokába jutott, hogy kiadta Grünhut Emil és Vajda Iván ellen az elfogatási parancsot.

Folytatjuk.

1917. december H>.

Rendelje meg Csite Károly „Magyar szív“ cimü legújabb könyvét. Ára 2 K. „Magyar szív“, „Az én muzsára“-mal együtt 3*50 K. „Magyar szív“, „Az én múzsám“, „Árva libák“ pedig együtt 5 koronáért rendelhetők meg Wellisch Béla könyvkereskedésében Szentgott- hárdon. (Vas m.)