Harangszó, 1917

1917-12-02 / 32. szám

1917. december 2.

HARANQSZÓ.

263.

S*

v

í

I

i

I

*

.

»

I

I

nyomadékos hangon. — De hát nem csupán tőlem függ a dolog. Meg kell kérdeznünk Julcsát is, hogy akar-e férjhezmenni ? •

— Persze, persze! — bólingatott helyeslőén Pityer Ferkó. Jóska pedig aggodalmasan tekintett Juliskára, a kinek a kályha melleti padkán valamit fülébe sugdosott Benkő Bálint.

t— Juliskám ! — szólt Mihály gazda a leányához. - Erigy ki, gyermekem, hivd be egy pár órára Julcsát.

— Julcsát ?! . . a szógálót ? ! — kérdezte Jóska hüledezve.

— Igen őt- ő is lányom. Az én kenyeremen nevekedett föl, mint apátián, anyátlan árva . . No, má’ itt is van . . Hallod, Julcsa* jer közelebb, no! Ez a tisztességes legény kérőbe jött hozzánk, s én má’ részemről oda is ígértelek. Tehát má’ csak a te szavad van hátra.

A sugár, barnapiros leányzó nem mozdult el az ajtó mellől. Arca tűzben égett, s a leányok régi szokásához hiven ő is szemét lesütve, köténye sarkával babrált.

Jóska felugorva ültéből, oly szánalmas, ostoba ábrázattal tekintgetett hol a leányra, hol a gazdára, mintha csak meghabarodott volna az elméje.

— No, mi baj, öcsém ? Mi nem tetszik? — kérdé tőle Mihály gazda.

— Hiba van ! — hebegte a legény.

— Julcsában ? ! . . . Ne mondj olyant, te szerencsétlen 1

— Ott a hiba, hogy nekem az igazi

leányát ígérte oda 1 — szólt Jóska

elkeseredetten.

— Azt má’ nemtettem, öcsém !

— Bolonddá tett engem ! — folytatta majdnem siró hangon a csalódott legény.

Julcsa szörnyen szégyenlette a dolgot. Haragosan tekintett a legényre : >Oh, te oktondi!« mondta alig hallhatóan s kiugrott a nyitott szobaajtón.

— Szamár vagy, öcsém, nem érted te a figurát! — szólt ismét a gazda.

— Süsse meg kend az ilyen figuráját ! . . Tönkretett vele engem! Eladtam miatta egyetlen üszőmet, hitvány száz koronáért, hogy tisztességes, uj ruhában jöhessek el házához 1 . . Hej, nincs lelke, Istene kendnek, hogy igv vesztét okozza a szegénynek 1 — folyt Jóskából a keserű vád, mialatt nagy könycseppek gurultak végig napbarnitotta ábrázatján. Siratta az eladott Bimbót.

Julcsa leányzó a pitvarban hallgatózott s úgy megesett a szerencsétlenen a szive, hogy visszajött a szobába s igy szólt gazdájához:

— Mihály bátyám, harmadfél évi

béremet nem vettem még föl, adjon ki most belőle száz koronát!

— Adok leányom, adok. S ha kell, az egészet is azonnal kiadom, kamatjával együtt, — Szólt Mihály gazda s nagy harmónikás bugyellárisából kihalászott egy százkoronás bank- jsgyet.

A kérők az alatt keserű búcsút mondva, kifelé indultak.

— Várj I — kiáltott Julcsa Jóskára s neki nyújtotta a pénzt. Nesze itt az egész ruhád ára. Vehetsz rajta borjut. Reggelre aztán ide állítsd érte nekem a ruháidat.

— Te oktondi! — kiáltott egyszerre Julcsára a gazda és felesége. — Miért pazarlód igy a pénzedet! Minek neked a férfiruha?!

— Majd csak ád nekem is a jó Isten valamikor egy jóravaló urat : jó lesz annak!

Jóskának valami csodás, jóleső melegség járta át a szivét s egész valóját. Nem a bankót, hanem Julcsa kezét fogta meg:

— Bocsáss meg, Juliskám, hogy oly ostoba voltam! Ha nem vetnél meg engem és a szegénységemet, szivemből kérnélek : Légy a feleségem !

— Látod, öcsém, nem vagy olyan nagy szamár, mint a milyennek látszottál ! — jegyezte meg Mihály gazda.

Julcsa nagy, barna szemében'boldog mosoly villant meg, db a következő pillanatban már rideg komolysággal mondta:

— Mostanában nem! De a pénzt csak vidd el. S majd egy év múlva, vagy később, a mikor már eléggé kinevették magukat rajtad a faluban, akkor eljöhetsz a ruhádért

Mondanom sem kel, hogy Jóska a kikötött időnél jóval előbb kiváltotta — saját magával - a zálogát.

— Vége. —

©r£2ct

—

3=ryÍlcl£3.

Az egyház koréból.

Doktorrá avatás. Hornyánszky Aladár, pozsonyi theol. tanárt értékes munkálkodásának elismerésiül, tiszteletből theol. doktori címmel tüntette ki a göttingeni egyetem.

A soproni helyi gyámintézet alapot létesített egy Sopronban fölállítandó ev. po'gári leányiskolára. Erre a hasznos célra újabban is adakoztak egyesek is, nevezetesen Huber Sámuel 200 K, Fíandler Lajos és neje Hauer Teréz 100 a, özv. Haüer Sámuné szül Bierbaum Zsófia 500 K, özv. Lenk Mária 100 K Továbbá a soproni születésű özv Pusen Sándorné, szül. Manninger Amália, pinkafői lakos 20 ezer K-t adományozott szintén erre a nemes célra. Isten áldása legyen az adományokon és az adakozókon!

Áz egyetemes egyház báró Próany Dezső eddigi egyet, felügyelőt örökös tiszT teletbeli felügyelővé választotta.

Lelkészváíasztás. Az arnóti egyház- község az elhalálozás folytán megüresedett lelkészi állására Turóczy Zoltán, komáromi segédlelkészt választotta meg. Áldás kisérje munkáját I

Jubileumi adakozások. A keszőhideg- kuti gyülekezethez tartozó Belecska leánygyülekezet részére 1000 K-t adományozott belecskai Mechwarth Ernő tolnai egyházm. felügyelő. Nemes példáját követve, a gyülekezeti tagok 2000 K-t önkéntesen adományoztak a jubileumi alapítványra

Adomány. A csak néhány tagból álló kisvárdai missziói gyülekezet a nov. 4-én tartott ref. emlékünnepen offertóriumából és egy más felekezethez tartozó emberbarát adományából 72 K-t gyűjtött a rozsnyói árvaházra és az eperjesi tueol. Otthonra.

Diszdoktorok. A debreceni egyetem diszdoktorokki fogja felavatni: br. Prónay Dezső egyetemes felügyelőt, Kovács Sándor theol. igazgatót és Raffay Sándor budapesti lelkészt. A doktorokká avatáshoz a király szükséges engedet met megadta.

Alapítványok. A Haggenmacher család az elhunyt id. Haggenmacher Henrik emlékére 50 ezer K-t, özv. báró Hatvány Jó- zsnfné pedig 10 ezer K-t adományozott alapítványul a Prot. Országos Árvaház javára.

Theol. tanári vizsgját tett báró Pod- maniczky Pál, felsöszeii lelkész, az egyet közgyűlés folyamán.

Ä legszebb emlék. Zalaistvándon Kovács Antal és neje Sabján Anna elhunyt fiuknak, Kovács Ernőnek emlékére 50 K alapítványt létesítettek, Sifter Antal és neje Böröcz Rozália emlékére pedig kiskorú gyermekeik 1000 koronát adtak a zalaist- vándi gyülekezetnek. A zalaszentgróti gyü- lekezetsez tartozó Tüskeszentpéter községben Horváth jános a gyülekezet volt gondnoka emlékcre édesanyja özv. Horváth Jánosné 200 koronás alapítványt tett a zalaszentgróti gyülekezetnél.

Csite Károly újabb elbeszélései. Csite Károly, lapunk munkatársa „Magyar szív“ címmel egy falusi bíróról irt három szép elbeszélést. Az élsőbén a magyar ember tréfás kedvét, hiszékeny természetét, megbocsátó jó szivét, a másodikban méltatlanságot is türelemmel és jóakarattal viszonzó s ezzel a gonoszt is megtérésre indító nemes viselkedését, a harmadikban furfangos észjárását, de egyúttal könyörülő gyöngéd érzését tárja elénk hol nevettető, hol el lágyulásra késztő formában. Az elbeszélések megrendelhetők a szerzőnél Körmenden Ára 2 K. Ugyanott rendelhető meg Csite .Árva libák“ cimü kötete szintén 2 koronáért

Jubileumi ünnepélyek és alkotások.

A szendi ág. hitv. ev. egyház a reformátió 400 éves emlékünnepét október hó 31-én tartotta. Áz istentisztelet, illetve az úrvacsorával való élés után diszközgyülés volt amelyen elhatároztatod, hogy a reformátió 400 eves emlékére e vérzivataros napok elmúltával, amint lehetséges lesz, orgonát állíttat a gyülekezet. Ezenkívül reformátiói jubileumi emlékalapot létesít a hívek között történt gyűjtésből. E reform, jubileumi emlékalapra eddig a következő adományok folytak be: Színak zsófia és János 300 K,