Harangszó, 1917

1917-11-25 / 31. szám

1917k november 25.

HARANQSZÓ.

251.

Örömmel teszek ennek a felhívásnak eleget abban a reménységben, hogy apák hithüségének, buzgalmának, áldozatkészségének, lelkesedésének állított emlék a fiáknak tettrekészségét növelni fogja.

Az alapítás s az első küzdelmek.

Zivataros, háborús idők voltak akkor is, de akik a nemzet jövőjét szivükön viselték, nem csüggedtek, a nehéz viszonyok között alkotáshoz fogtak, templomokat építettek, iskolákat alapítottak A reformáció szellemében valami csodálatos teremtő erő rejlett; ahol meghonosodott, ott valami áldásnak, valami nagy dolognak kellett fakadni. Hazánkban Sopron egyike volt azoknak a helyeknek, ahol a reformáció leggyorsabban és legáldásosabban éreztette hatását. Ez a nagy hatás pedig elsősorban is az iskola utján nyilvánult meg. A reformációhoz csatlakozó város és ennek tanácsa élén Hummel Kristóf polgár- mester karolta itt fel legjobban a nevelés ügyét és lelkes tevékenységével, nemes áldozatkészségével az úgynevezett Pflasteron, a Szentlélek-tem- plom fölött levő dombon épített s evangéliomi szellemben újjászervezett magasabb fokú iskolával 1557-ben megvetette a mai líceum alapját. Az uj intézetek első rektora Nusser Boldizsár (1557 — 61) volt. Ebben az idővén e szavakkal vett búcsút Melanch- tontól: Ha nem jönnék vissza, ha ellenségeim megölnének, kérve kérlek kedves teslvérem, ne hagyj föl a tanítással s maradj meg szilárdan az igazság mellett. Munkálkodjál helyettem is, ha én nem tehetném. Érettem nem nagy kár, hisz itt maradsz te. Benned tanult és képzet harcosa van az Urnák.«

*

Midőn Luther a gyűlés előtt megjelent, az ajtónál egy harcedzett, ősz vitéz, Prundsberg György megvere- gette a vállát és igy szólt hozzá: »Barát, barát, te most olyan kereszttűzbe rohansz, amilyenben sem én, sem más ezredes még a leghevesebb csata közben sem voltunk. De ha ügyed igaz s meg vagy arról győződve, vigasztalódjál s menj Isten nevében!«

Az Isten nem hagyta el.

* .

Mikor Luther a gyűlés szine előtt állva a hosszú beszédtől szinte ki- “«rült, Erich braunschweigi herceg eziíj kánnában egy ital-sört küldött neki, az áitai felfrissítse magát.

szakban az új intézetnek leghíresebb tanára Schremmel Ábrahám, akinek kedvéért még bécsi evang. polgárok is Sopronba küldötték fiaikat.

Az első virágzásra azonban csakhamar jött a pusztító vihar, mely letördelte a dús hajtásokat. Rudolf király korában az ellenreformáció már erősen éreztette bénitó hatását. Dras- kovich György győri püspök bevádolta a soproniakat amiatt, hogy a pápai rendelet alapján nem fogadták el a Gergely-féle naptárt. A Bécsbe idézett tanácsot csak azzal a feltétellel bocsátották ki a fogságból, hogy az istentiszteletet be kell szüntetniök, az iskolákat be kell záratniok és lelkészeiket, tanáraikat elbocsátaniok 1584-ben.

További küzdelmek az iskola létéért és felvirágozásáért

Huszonkét évi szünetelés után végre ismét sikerült megnyitni- a soproni iskolát. Bocskay István szabadság- harcának s az általa kivivott 1606. bécsi békének a hátása volt ez az újabb fellendülés Ebben az újabb korszakban főleg Witnyédy István, az országos hirü soproni ügyvéd volt az intézetnek nagy támogatója, aki Grad György városi tanácsossal együtt azon buzgólkodott, hogy kiváltképen a lélkészi és tanítói pályára készülő szegénysorsu magyar ifjaknak tegyék

Aggályoskodó barátai titokban oda súgják neki, hogy a herceg ellenségeihez tartozik; s az italban méreg lehet. Luther azonban tartózkodás nélkül hajtotta fel a serleg tartalmát s e szavakkal köszönte meg: »Amint Erich herceg megemlékezett most én rólam, úgy emlékezzék meg őróla Isten utolsó óráján.« — Halálos ágyán jóleső örömmel gondolt vissza herceg Luthernek e szavaira.

*

Luthernek a wormsi birodalmi gyűlés előtt tartott védőbeszéde mély hatást tett a császárra, aki csodálkozva kiáltott föl: »Milyen rettenthetetlen bátorsággal beszél ez a barát,« Nem kevésbbé lepte meg a többi jelenlevőket is Luther hősies elszántsága és igaz ügyéért való halni készsége. I. Maximilian császár igy nyilatkozott róla környezetének: »Kár Lutherért, hogy barát. Szívesebben látnám a hadseregemben.« S midőn V. Károly syanyol és római lu6érői gúnyolódtak Luther, a szegény bányász-kovács fia fölött, azzal felelt nekik az éles szemű s jövőbe látó fiatal császár: »Ám nevessetek! Majd

lehetővé a képeztetósüket. Reichen- haller Richard néptribun már azzal a tervvel lép fel, hogy a régi mellett egészen uj, külön magyar iskolát kell szervezni s 1657-ben az alapítás száz éves emlékét már azzal ünnepük meg, hogy magának a kiküldött bizottságnak jelentése szerint »egy Istennek tetsző művet, mely az egész posteri- tásnak nagy hasznára fog szolgálni«, kezdenek meg s Lővey Mátyás nagyobb hagyománya által támogatva a mai helyen a réginek megtartása mellett egy második magyar iskolát épitenek, melynek hamar hirt, nevet szerez Kövesdy Pál, kit az irodalomtörténet „ régi magvar nyelvész “ néven ismer.

A XVM-ik század utolsó évtizedeiben egész magyarországi evangélikus egyházunkkal együtt soproni iskolánk is súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Halálos csapást akartak ekkor mérni a reformáció követőire és minden intézményre. A lelkészeket és tanítókat, — közöttük a soproniakat is — 1674-ben a pozsonyi ideiglenes törvényszik elé idézték s ott mint a Wesselényi-féle összeesküvésben résztvevőket felségsértéssel, hazaárulással, szentségtöréssel vádolták. Jó ürügy volt ez a hamis vád arra, hogy 1674. febr. 25-én a soproni evangélikusoktól is elvegyék mindakét iskolájukat. Ettől kezdve 8

meg fogjátok látnj, hogy ez a barát rövid idő múlva nagyobb zajt üt az egyházban és államban, mint apja ütött éveken keresztül kalapácsával az üllőn.«

*

A birodalmi gyűlés tárgyalásainak végeztével Luther a tolongó sokaságon keresztül törve túláradó örömmel sietett szállására: »Túl vagyok rajta I Túl vagyok rajta«, mondá barátainak. Majd utóbb Spalatin előtt újra Is csak azt mondta: »Ha ezer fejem volna, inkább leüttetném valamennyit, mintsem tanaimból csak egyet is visszavonjak.«

Olvassuk a bibliát.

Hol biblia a házban nincs,

Hiányzik ott a legfőbb kincs Tanyát a sátán ütött ott,

De Isten nem lel hajlékot.

Nov. 25. vasárnap, Zsoltár 90.

„ 26. hétfő, János 11, 1—6.

. 27. kedd, „ 11, 7-J6.

, 28. szerda, „ 11, 17—26.

„ 29. csütört., „ U, 27—35.

» 30. péntek, Ezekiel 37, 1—10.

Dec. 1. szombat, Zsoltár 126.