Harangszó, 1917

1917-01-21 / 4. szám

Vili. évfolyam.

1917. január Öl.

4. szám.

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 f, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok GYÉKÉNYES-re (8omogy megye), előfizetési dijak a HARANQSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

Galambok.

V

Szép fehér galambek laktak a tsrenyban, (kaffanna, suhanna le-leszálltak ennan ; § ha egyenként jöttek, ha összeoerődtek, Mindenki hednezne becézgette őket.

Napközben a tetőn búgna ültek, járfaíi, Nagy nillané szárnnyal a mezere szálltak. Szabad asztaluk nelt annak minden fája, Telük az eledelt senki sem sajnálta.

Ismerős csapatjuk akármerre termett,

<ié lélekkel látta a Felnőtt, a gyermek. Békét jelentettek a járókelőknek;

„A mi galambjaink“- igy nenezték őket.

De egyszer a Falut Baláler; nész érte: Őrjöngő pekellá nált csöndes nidéke, Oyilkelé Fegynerek repegtak, dörögtek, Iparcelók, haldeklék rebegtak, hörögtek.

Riadtan rebbentek a galambok messze § mire nisszatértek az otthont keresne,

Puszta nelt a templom, leomlott a tornya § nér, korom rakódott a szétszórt romokra,

Újra messze szálltak, tnegmeg nisszajettek, Bujdosnak, leányodnak, mint a száműzettek: Mert Ba a nész egyszer dumán elzanarja, Bajjal nerhet etthont a béke galambja.

SZflLHY MIHÁLY.

Katonák tüköré.

Irta: Németh Károly.

Vizkereszt után 3. vasárnap

Sok mindenféle rendű és rangú ember vonul el szemünk előtt, ha az evangéliomokat olvassuk: a vi- lágbirő Augusztus római császártól a szegény özvegyasszonyig, aki két fillért vetett a perselybe. Hallunk pászt emberekről, akiihez angyal beszél, és Barabbásról, aki gyilkos volt. Egy nyolcvannégy éves asszony hirdeti a Megváltó születését; kis gyermekek simulnak Jézus ölébe. Természetesnek kell tehát találnunk, hogy szó esik a katonákról is.

Ott vannak a vitézek, amint azt kérdezik Keresztelő Jánostól: »Hát mi mit cselekedjünk?! A nagy próféta igy felel: »Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.« Látjuk a katonákat Pilátus udvarán, mikor összehívják az egész csapatot s a katonák Jézust bíborba öltöztetik, tövis koszorút tesznek a fejére, vesszővel verik, köpdösik és csúfolják; azután megfeszítik és ruháján osztoznak. A keresztfával átellenben áll az a százados, aki ama hires vallást teszi: »Bizony, ez az ember Isten fia vala!« Végül a mai evangéliom (Máté 8, 1 — 13.) bemutatja a kapernaumi századost a katonáknak ezt a, tükörét és példaképét, aki magának az Üdvözítőnek Szájából hallotta a dicsérő elismerést: »Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.«

Tüköré lehet ez a katonatiszt mindazoknak a vitézeknek, akik most idegen földön, más nyelvű, más szokásu, más vallásu nép között teljesítenek szolgálatot a meghódított területeken. Mert ő is, mint a római császár katonája, idegen, meghódított nép közé került, mikor felsőbbsége a zsidóorTARTALOM: Szalay Mihály: Galambok. (Vers.) — Németh Károly: Katonák tüköré. — Gazdag kalászok. — Szalay Mihály:

.J^ó^Béterflé Gödje. — Kálelv fnzset: Katona fohásza (Vers.) — Apróságok. — Különb nemzedéket. — A világháború esgménvri. ^

— Bibliai kérdések. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye.