Harangszó, 1917
1917-11-11 / 29. szám
234. HARANQSZÓ. 1917. november 11. A keresztyén okosság. Irta: Krón Ferenc. Okosságra mindenkinek szüksége van, ha az élet útját némi megelégedéssel akarja járni. Alig is van emberi tulajdonság, melyet annyira dicsérnek mint épen az okosságot. Az okos ember az adott helyzetet a rendelkezésére álló eszközökkel min- dig úgy ki tudja használni, hogy megóvja magát a kánól. Az emberek ezen isteni adományt a mostani időkben sokszor ravaszsággal egyesitik, ami által nagy tekintélyt szereznek, sőt hasznot húznak belőle. Okosság nélkül senkisem fogja feladatait megoldani, mert lépten nyomon akadályokkal találkozunk, melyeknek elhárítását az okosság végzi. Ebből az következik, hogy az okos ember egyúttal boldog is. Pedig minden időben voltak okos emberek, kikért lelkesedtek, vagy ellenkezőleg elfordultak tőlük. És miért? Mert kétféle okosság van, mely nem egyforma értékű. Az egyik okosság csak a földieket akarja megszerezni, a másik belátja, hogy minden földi küzdelemnek és életnek vége szakad. A keresztyén okosság eszköz égi kincsek megszerzésére. A tiz szűz példája világosan mutatja, hogy a keresztyén okosság már e földön £ ■ ------rTO5csrrc=fn= ■ 1 517—1917. nreor-nrfn— n=c? Luther jelleme. Irta: Németh Károly. A reformáció a Szentlélek munkája, aki a földön az egész ke- resztyénséget hivja, gyűjti, meg- világositja, megszenteli és a Jézus Krisztusban megtartja egy igaz hitben. A Szentiéleknek eszköze és választott edénye volt az a férfiú, akinek neve elválhatatlanul összeforrott a hitjavitással, s akinek hatalmas alakja az ótestamentom- beli pátriárkák és próféták erejével, emberi nagyságot meghaladó arányokban lép elénk négy évszázad homályából. Luther Mártonról, a türingiai bányászfiuról emlékezve, mintha az Urnák szavát hallanánk: „Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából a földre, amelyét én mutatok néked.“ Az őskeresztyénség korszaka, a nagy Pál apostol működése óta olyanná alakit át bennünket, hogy a romolhatatlan kincsek birtokossává legyünk. Akiket keresztyén szempontból okosoknak lehet nevezni, nemcsak a földi élet adott viszonyaiban állják meg helyüket, hanem egy magasabb életet látnak kialakulni, mely most még rejtve van, de egykor nyilvánvaló lesz. Ezért kerülnek szembe egymással a világ gyermekei a világosság gyermekeivel, egyiknek tekintete a földi életen, a másiké a kinyilatkoztatott ígéreteken függ. Az igazán okos ember őszintén és hűen követi Jézust, mert ha ő célt ért, nekünk is célt kell érnünk. Igaz, hogy ezen Krisztus követésben sokszor kinevet bennünket a világ és ostobáknak tart, mert ők a szenvedés útjáról nem akarnak tudni, inkább csak az élet örömeit élvezik, minden keserűség nélkül. Isteni mesterünk nem is azt kívánja tőlünk, hogy a földi okosságot teljesen mellőzzük, vagy megvessük, hanem azt akarja, hogy okosságunk munkája a földön és annak öröme, bánata között menyei ihlettel legyen telve. Ezen a vándoruton nincs szükségünk több okosságra, mint amennyivel úgy tudunk vándorolni az életen át, hogy útközben előre haladjunk és ezen vándorlás után végcélunkat elérjük. nem akadt a keresztyénségben férfiú, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna az egyház történetére, fejlődésére, alakulására, mint Luther. A reformáció ma a világon kerek számban kétszáz millió hívőt számlál; jóval többet mint amennyi lélek Luther korában az egész kenesztyénséghez tartozott. De nem csupán a számadatokra kell tekintettel lenünk. A reformáció a lelkeket is átalakította, s az emberiség szellemi történetében is uj korszakot nyitott meg. Ha tudjuk azt, hogy Luther Márton fellépése óta az embernek Istenhez való viszonya megint az a közvetlen, belső, életveszélyes viszony lett, amelyet Jézus Krisztus megváltói érdemének köszönhetünk; hogy az evangéliomi istentisztelet imádságban, éneklésben, az isteni igének hirdetésében és a szentségek kiszolgáltatásában eredeti tisztaságára visSzahelyezte- tett; hogy az egyház szervezete a pápaság eltörlésével, a kiváltságos papi rend megszűntével milyen átalakuláson ment keresztül; hogy az egyház tanítása az emberi hagyoHa mostanság látjuk, hogy menynyire elmerülnek az emberek a pénz, az anyagiak szeretetében, önkéntelenül is lobogni látjuk a föld gyermekének lámpását. A fény nagy, melyet szerte vetnek az emberi társadalomban, mert gazdagok, de amellett van a fény mellett árny is. Eltűnőben van a keresztyén okosság, mely nemcsak földieket, hanem égieket gyűjti, A világi kapzsiság ’ángsávának homályos fényében nagyon sokan járnak vágyakkal telve, hányán sóhajtják : csak meggazdagodhatnék! Az okosságot összekapcsolják a ravaszsággal, hogy minél nagyobb földi fény vegye őket körül, az ég pedig elsötétedik felettük, tekintetünk nem keres ott fenn semmit. Krisztus követői az ő okosságának letéteményesei ne kívánkozzatok sem gazdagságotokban, sem szegénységetekben ahhoz a hiú fényhez, hanem éljetek e földön okosan, hogy megnyerjétek az Isten országát. Bérbeadó, esetleg eladó birtok. Győrhöz közel — Börcsön — 128 hold szántóföld és rét lakóházzal és gazdasági épületekkel bérbeadó, esetleg eladó. Nagy családu evangélikusok előnyben részesülnek. Cim megtudható a szerkesztőségnél Gyékényesen. Hiányok, hozzátoldások, tévelygések kiküszöbölése által mennyi gyarlóságtól, tévhittől, babonától, pogányságtól tisztult meg: akkor vagyunk csak képesek némileg megítélni annak a műnek nagyságát és értékét, amelynek legkiválóbb munkása, alkotója Luther Márton volt. Lutherról is elmondhatjuk, amit Jézus az emberekről általában mondott: „gyümölcseikről ismeritek meg őket.“ Luther életének jelentőségét leginkább megítélhetjük abból a körülményből, hogy négyszáz esztendő után is milliók állanak azon az alapon, melyet ő tett számukra hozzáférhetővé; milliók keresik Istennek országát azon az utón, melyet ő tisztított meg ezer év alatt felgyülemlett piszoktól, törmelékektől és akadályoktól. Nem csodálhatjuk, ha reformátorunknak e munkája nem mindenki tetszését nyerte meg; nem csodálhatjuk, ha azok, akik a dolgok régi rendjében érdekelve voltak, akik a visszaélésekből maguknak hasznot, óriási vagyont, tekintélyt, rangot, befő-
