Harangszó, 1917
1917-10-31 / 28. szám
226. HARANOSZÓ. 1917. október 31. tüzét éleszteni, az egyház építésén fáradozóknak irányt mutatni. Mikor meghalt — 1546 február 18-án — győzelemmel vívott harcra tekinthetett vissza. Nagy emléket hagyott hátra maga után; az ő nevéhez fűződik a történet egy uj korszakát megnyitó, diadalmas reformáció megkezdése, azé a nagy munkáé, mely a szentirást közkincsévé tette az emberiségnek s végre leszak- gatta a lélek rabláncait, biztositptta a hit és gondolat szabadságát. Luthernek a hit hősének lángeszét elismerték még ellenségei is, de nemes volt Luther jelleme is. Hűsége ahoz, amit igaznak ismert, bátorsága a meggyőződés kimondásábán, ön- feláldozásra készsége a szent ügy védelmében tiszteletre innit. Lelke őszinte, nyílt gondolkozása egyenes mint a napsugár. A nagy feladat teljesítésében minden kisértések között megőrizte önzetlenségét. Távol maradt tőle a hiú dicsőség szomja, nem birt reá hatással a külfény, a kincs csábja. Ő kezét az ekeszarvára vetve nem tekintett sem jobbra sem balra, hanem csak az előtte álló célra. Életmódja egyszerű, igénytelen volt. Szerény munkadiját is megosztotta a nálánál szorultabb helyzetben levőkkel. A hozzá forduló szegény soha nem távozott tőle segély, vigasztalás nélkül. Szegényen élt és halt meg méltóan az elvek apostolához. Tiszteletet érdemel mellette a szelidlelkü, mély tudományu Me- lanchton Fülöp, segítő bajtársa, ki hiven megosztott vele minden gondot, fáradalmat. Luthernek kortársa volt a svájczi reformátor, Zwingli Ulrik, ki 1484. január 1-én született Wildhausenban. Lutherrel egyidőben szólalt fel ő is több egyházi visszaélés, főkép a bucsujárások ellen. 1519-ben Zürich hivta meg lelkészül. Itt nyíltan hirdette, hog£ az egyháznak egyedüli alapja a szentirás, s miután, nyilvános vitában ellenségeit legyőzte s azért a város lakossága egy értelemmel elfogadta tanait: az irás alapján rendezte az egyházi életet. Lankadatlan tovább folytatta reformátori munkáját mi közben Lutherrel a Marburgban tartott értekezleten a többi hittani kérdésben megegyezett, csak az úrvacsoráról szóló tanban maradt fenn köztük eltérés. A svájczi őskantonok 1531- ben a reformáció elfogadása miatt Zürich ellen hadat indítottak. Zwingli is, mint a város papja ősi szokás szerint a sereg élén vett részt a harcban s az október 11-én Kappel- nél vívott ütközetben hősi halállal esett el. Holt testét az ellenség a harctéren elégette. Zwingli szabadelvű, emelkedett gpndolkozásu, nemes szivü ember volt. Nyíltan kimondta azon meggyőződését, ami azon korban még szokatlanul hangzott, hogy az Isten kegyelme mindazon pogányokat is, kik a szivükbe irt igazság, szeretet törvényét hiven követték: befogadja az üdvösség honába. Francaországból is jött egy nagy reformátor, Kálvin János, született Noyonban 1509-ben. Korán kitűnt kiváló szellemi tehetségeivel, úgy teológiai, mint jogi tudományával. Honából hitelvei miatt menekülnie kellett. Genfben telepedett le s itt kezdte meg reformátori munkáját. Innét ugyan szigorú erkölcsi elvei miatt először száműzték, de rövid idő múlva ismét visszahívták 1541- ben s ettől fogva itt maradt haláláig, s befejezte egyházszervező feladatát a szentirás alapján. Lángesze, tekintélye előtt ellenmondás nélkül meghajoltak a gyülekezet tagjai, az összes polgárok. A megállapított erkölcsi rendszabályok kérlelhetlen alkalmazásával biztosította a társadalomban a rendet, az egyházi és világi törvények tiszteletét s tanainak hatása alatt a kis köztársaság ereje, hírneve nagyon pinplkpHpft Vald Péter, Wicliff János, Húsz János az ige felszabadításáért küzdő, Luther, Zwingli és Kálvin a Krisztus evangéliomát diadalra emelő hithősök emlékére bús feledség hamva nem borul, „ezen borostyán az idők moha.“ Az utókor is mindig tisztelettel gondol reájuk, mint nagy elvek apostolaira. A munkájuk nyomán a szentigén épült protestáns egyházak a lelki szabadságnak véd- várai a meggyőződés tiszteletének s ezzel a felekezetiség korlátain felyül emelkedő emberszeretetnek ápolói. Pápa. Gyurátz Ferenc ny. püspök. A 95 tétel néhány pontja. 1. Urunk és mesterünk a Jézus Krisztus ezt mondva: »Térjetek meg stb. (Mát. 4, 17.)* akarja, hogy a hívek egész élete megtérés legyen. . . A pápa nem enged és nem is engedhet el semmi más büntetést, csak a mit a maga vagy a kánonok rendelkezése alapján kiszabott. A pápa egy vétket sem bocsáthat meg, legfeljebb kihirdeti és megerősíti. 21. Tévednek tehát azok a búcsúhirdetők, akik szerint a pápa búcsúja az embert minden büntetéstől feloldozza és üdvözíti.. 27. Hivságos emberi beszéd az, hogy mihelyt megcsörren a ládában a garas, a lélek azonnal fel a mennybe röppen. 43. Fel kell világosítani a keresztyéneket, hogy az, aki a szegényeknek alamizsnát ad, vagy a szüköl- ködőt megsegíti, jobb dolgot cselekszik, mint ha búcsút vásárol. 62. Az egyház igazi kincse az Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangélioma. 92. El mindazokkal a prófétákkal, akik a Krisztus népének azt mondják: »Béke, béke« és nincs béke. 93. Ellenben üdv mindazon prófétáknak, akik azt mondják a Krisztus népének: Kereszt, kereszt és nincs kereszt. 94. Intsük a keresztyéneket, hogy fejüket, a Krisztust, büntetéseken, halálon és poklon át követni igyekezzenek. 95. És igy inkább sok szorongat- tatás közt jussanak a mennyországba, mintsem hogy magukat a békével áltatva elhízzák. Legnagyobb és legáldottabb jubileumi elhatározás: a megtérés. Dévay Mátyás Luther Márton házában. Irta: Payr Sándor. Nagy Lutherunk ismerte és szerette is a magyarokat. Mátyás királyunkról dicsérettel emlékezik többször is, Verbőczy asztalánál vendége is volt Wormsban. Mária királynénknak vigasztaló levelet irt s több magyar főurral és tudóssal is levelezett. A magyar tanítók is sokszor felkeresték Luthert, még növénymagokat is vittek neki, melyeket elültetett a kertjében. Bóra Katalinnak egy Stöckel János nevű magyar diákja volt, aki nála lakott s betegségében ő ápolta. Csak egy. napon is (1538. aug. 5.) több magyar kereste fel Luther házát s a reformátor jó tanácsokkal bocsátotta el őket. A magyarok közül különösen Dévay Biró Mátyás, első nagy hazai
