Harangszó, 1917
1917-10-31 / 28. szám
1917. október 31. HARANGSZÓ. 221. Luther imádsága Wormsban. Óh Úram, Istenem! Te, én Istenem, állj mellettem az egész világ bölcsességével és eszével szemben. Óh tedd meg! Meg kell tenned! Igen, Néked magadnak meg kell tenned! Hiszen Tied az ügy, nem az enyém! Nekem magamnak semmi dolgom sem volna ezekkel a hatalmas földi urakkal. Inkább élném napjaimat vcsöndben és itt hagynám ezt a háborúságot. De Tied, óh Űrani, az ügy és igaz és f örökkévaló. Állj mellettem, Te igaz és örökké való Isten! Emberben egyben sem bízom. Mindaz, ami testből származott és testi, nem számit itt semmit. Isten, óh Isten! Nem hallasz engem, óh én Istenem? Halott vagy? Nem, Te nem halhatsz meg; csak elrejted magadat. Te választottál ki engem erre a munkára ? Kérdezem Tőled, hogyan lehetek bizonyos erről, hogy ez a Te akaratod; mert magamtól soha életemben nem gondoltam volna arra, hogy bármit is kezdjek ilyen hatalmas urak ellen. Állj mellettem, óh isten, a Te szerelmes Fiad, Jézus Krisztus nevéért, aki oltalmam, menedékem, sőt erős váram lesz nékem a Te Szentlelked ereje és hatalma által. Isten, segélj meg engem ! Ámen. Emléksorok. A reformáció az evangélium fájának legifjabb erőteljes hajtása. Legyen áldott a nagy reformátoroknak emléke, akiknek köszönhetjük, hogv e hajtásnak gyümölcseit élvezhetjük. Budapest Dr. Zsiymondy Jenő a bányai kerület felügyelője. * Szépek az ünnepélyek, melyekkel egyházunk a reformátio emlékét megüli, bár egy napig tartanak; szebbek azok az alkotások, melyek annak emlékére létesülnek és századokig tartanak; legszebb volna az örökké tartó unió református testvéreinkkel. Efezus IV. 5. Kemenessömjén Dr. Berzsenyi Jenő a dunántúli egyházkerület felügy. * Urunk, Üdvözítőnk Jézus, hirdetvén, hogy elközelitett az Isten országa, mondja vala: térjetek meg, és higyje- tek az evangéliumnak (Márk I, 15.). Az Ő választott szolgája Luther, a midőn a 400 év előtti október 31-én a wittenbergi vártemplom kapujára kifüggesztette 95 tételét, azok első pontjában a fent jelzett szentirási helyből indult, tanúbizonyságot tevén Isten és emberek elölt az örökké való evangélium igazsága mellett, szemben számos attól eltérő emberi intézménynyel. az egyházban, s irányítván a híveket, a világ ábrázatától el, a Krisztusban megjelent isteni kegyelemhez a szentirás alapján. Mi is, a midőn a mostani nehéz háborús idők közepette ünnepeljük a mai nap négyszázados nagy emlékét, tegyük azt templomainkban, iskoláinkban, családjainkban az idézett vers értelmében, hirdetvén és vallván, térjünk meg és higyjünk az evangéliumnak. Ez által nyitjuk sziveinket Jézusnak, aki zörget szivünk ajtaján (János jelenései 3, 20.) hogy egyházaink és híveink sorából egy se legyen Laodiczeabeli, aki sem hideg sem meleg, de boldognak érezze magát azon evangélikus hitben, hogy Istennek kegyelméből Jézus Krisztus érdeméért van bűneink bocsánatja. Balassagyarmat Dr. Baltik Frigyes a dunáninneni egyházker. püspöke. * A reformátio áldásait sokféle szempontból lehet vizsgálat tárgyává tenni. Vallási szempontból a helyettes elégtétel eldurvult, elpogányosodott emberi formája helyet (a külső áldozati cselekvények üdvszerző hatása, a pap mint közbenjáró Isten és ember között, a pápa, mint Krisztus helytartója, pápai és papi bünbocsánat stb) a VI. A tan az egyházi énekben. A külső forma mellett Luther természetesen nagy gondot fordított a belső tartalomra s itt főleg arra, hogy az egyház tana az énekben a forrásvíz átlátszó kristálytisztaságával legyen nyilvánvalóvá. De még az olyan énekekben is, eltekintve néhány jelentéktelen énektől, ahol túlsúlyban van a dogmatikus elem sem hallgat Luthernél a lyra. Ott van p. o. „Wir glauben all an » einem Gott“ sajnos, hogy a dunántúli uj keresztyén énekes könyvben nincs fölvéve a melódia egy valóságos liturgiái ttizfolyam. A szöveg egy csodálatraméltó magyarázata, az apostoli hitvallás 3-ik hitágazatának. Vagy pedig ott van a magyar énekeskönyvben is jólismert „Miatyánk ki vagy a mennyekben“ c. e Luther ének, melyben a költő Luther ** a jó lelkipásztor éleslátásával tárja fel a népélet testén minden időben rágódó összes sebeket s azokat ama mennyei orvosnak ajánlja. VIIA régi énekek értéke Luther szemében. Nagy érdeme Luthernek, hogy az előtte lefolyt évszázadok énekkincsét figyelemre méltatta. Nem idegenkedett attól, hogy ami bennük értékes, drágagyöngy azt kicsiszolva fölhasználja. Ezzel csak az egyház életében az egyházi éneknek nagy jelentőségéről tett újabb tanúbizonyságot Luther. S e tekintetben páratlanul áll a reformátorok között. Neki köszönheti egyedül a német hymnologia, hogy ma szóban és melódiában a XII-ik és XlII-ik századra tekinthet vissza. Vili. Az egyházi ének megelevenitése. A kották megelevenítik a szöveget, szokta volt Luther mondani. Énekeit kivétel nélkül azért azon célból irta meg, hogy azokat énekeljék a gyülekezetekben. Az énekek dallamára különös gondot fordított. A melódiának a megszerkesztésénél tekintettel kell lenni, hangoztatta gyakran a házban szorgoskodó | édesanyára, az utca porában ját- I szadozó gyermekre, a piacon hivalkodó férfiúra. Midőn azért 1525-ben Rupf Konrád és Valter János zeneszerzők Luthernél voltak, hogy dalban szárnyat adjanak az éneknek, mig a kottapapiros fölé hajolva elmerültek a munkába, Luther a szomszéd szobában fel-alá járkálva, vagy elénekelte, vagy fuvolán próbálta ki a dallamokat. „Ti urak, mondotta, jól értitek a zenét és a kottát, de ami a szellemi értelmét s az Isten igéjét illeti, azt hiszem ahoz már nekem is van beleszólásom. Hogy Luther az énekek közül adott-e valamelyiknek melódiát, másodrendű kérdés. Dehogy a zene iránt nagy tisztelettel viseltetett, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az énekeskönybe irt elöljáró szóban a következőkép áldozott a zeneművészetnek: „dicséret és dicsőség a dicsőséges zenei művészetnek.“ IX. Az Isten igéje és az ének. Az eddig előadottakból is világosan láthatjuk, hogy Luther az
