Harangszó, 1917
1917-09-09 / 24. szám
188 HARANQSZO 1917. szeptember 9. denkinek a keresztviselésből. Lám, én is eleget siránkozom unokáim miatt, az egyik már a hősök temetőjében nyugszik a hideg föld alatt, másik kettő meg a harctéren szenved. Ők maguk vigasztalnak bennünket valahányszor levelük érkezik, hogy csak lennénk türelemmel, kiharcolják ők győzelmes fegyvereikkel az áldásos békét. öreg Mohos: Persze, hogy készül már a béke, már az orosz cárt is elűzték trónjáról; az orosz nép is épen úgy betellett már a háború rémségeivel, akárcsak mink. Végét akarják szakítani a háborúnak, hiszen épen azért tették tehetetlenné annak egyik okozóját. Barátosné: El is hiszem mindezt édes komám uram, bizonyára az újság is ilyenformán ir. Gyermekek kara: „Jaj, de bohó papiros, Hallgass ide kis Piros, Azt Írja a muszka cár, Háborúnak vége már. ' Édes apám haza jön, No hisz akkor lesz öröm, Eredj Piros a konyhába Torta legyen vacsorára.“ öreg Mohos (Mohosnéhoz): Hát aztán egyéb nincs azon a lapon, amit az urad küldött, melyik átkozott szegletében lehet a nagy Szibériának, nem irta-e meg azt a helyet? Hadd látom azt az írást. Mohosné: A tanitó ur ugyan elolvasta azt is. De biz én százszor is elfelejteném s a világért sem tudnám kimondani annak a helynek a nevét. öreg Mohos (okulárén keresztül magában betüzgeti, újra olvasgatja): Valami Urba...nov, Urbanovsz. .., Urbanovszkaja. A többiek (ismételgetik): Urbanovszkaja, Urbanovszkaja. Iván (figyelve): Mit beszélnek ? Urbanovszkaja? Az az én falum, ott van az Ob folyó partján. Szép, édes, drága falu Urbanovszkaja. Mohosné: De még valami más ákom-bákom is van azon a lapon, orosz betűkkel lehet irva, mert a tanitó ur sem tudta elolvasni. öreg Mohos: Majd elolvassa az Iván (átadja neki a lapot). Iván (először magában elolvassa, néz erre, arra és elbámul): Nikolaj karcsmarov.. . Az én apám, az én apám !. . . A többiek, mind csodálkozva, szem- re-főre néznek. öreg Mohos: Nyilván úgy van, hogy Lajos fiam ennek az Ivánnak az apjánál van. Mily csodálatos a véletlen összetalálkozása. Isten cselekedte, ő vezérel bárhol is utunkon, íme két család kicserélt gyermeke jó otthonra, szerető szivekre talált. Ál- dassék ezért a Mindenható neve! Gyermekek kara: „Minden este az az imádságom: Én Istenem nézz szét a világon! Hints örömöt milliók szivébe, Legyen már a háborúnak vége! Tartsd meg a mi szép magyar hazánkat, Vezesd vissza az édes apánkat! Imádságom szálljon fel az égbe, Legyen már a háborúnak vége I“ (Iván hangosan kacag és ugrándoz. A többiek mosolyogva nézik és a legtöbb szemben örömkönnyek csillognak. Imádságra csendül az estharangszó. Mindnyájan felkerekednek. A többiek barátságosan elköszönnek, a házbeliek Ivánnal s a két kis gyermekkel együtt belépnek az utcaajtón a házba). Boldog álomban szunnyadtak az éjszaka kicsinyek és nagyok a Mohosház fedele alatt. (Folytatjuk.) Málcsikához. Jer kis húgom a vadonba, Hol kis patak csörgedez, S zöld lombok közt átsuhanva Enyhe szellő lengedez : Szertehordván a virágok Andalító illatát. . . Ott hallgassuk, kis nővérem, A madarak vig dalát. Feledjük, hogy a félvilág Lángokban áll köröttünk, S az ádáz harc vérviharja Egyre tombol fölöttünk. Nyugtassa meg kebelünket A természet szépsége, S ami után epedve vágy : Szálljon szivünkbe — béke : * Béke I béke t Isten áldás : Viradj reánk már végre, Hogy ne hulljon ádáz harcban A hős honfiak vére I CSAJBÓK LIDIKÉ. „Egészen bizonyos, hogy a Szent- irást nem érthetjük meg a magunk tanulmányozása és értelme által. Ezért mindenekelőtt imádsággal kell kezdened, még pedig olyanformán, hogy az Isten az ő végetlen irgalmából ajándékozzon meg téged igéje igazi értelmében, amennyiben úgy tetszenék neki, hogy te általad végeztessen valamit az ő, de nem te, vagy másvalaki dicsőségére. “ Luther Földet a joghoz. Az újságok és a nagyvárosok a jogkiterjesztés jelszavától hangosak. Maga a király is kívánja, hogy azok, akik hősiesen védték a hazát, bevonassanak az alkotmány sáncaiba. Ha a jogkiterjesztés a magyar nemzeti állam érdekeinek a figyelembevételével történik, nem is tehet kifogást ellene egy magyar ember sem. De a jogkiterjesztés még nem elegendő ahhoz, hogy az ország katonai és gazdasági ereje minden veszedelemmel szemben biztosíttassák. Ha csak jogot adunk, de nem gondoskodunk arról, hogy a szűk földdarabokon összezsúfolt családok tért nyerjenek a terjeszkedésre, egyoldalú és félmunkát végzünk. Ha a fegyvergyárak üzemére vigyázunk csak, hogy ott folyjék a munka, fegyver lesz elég, de nem lesz, akinek a kezébe adjuk, mert a honvédő emberanyag szaporodni nem fog. A képviselőházban legutóbb egy munkapárti képviselő azt mondta, hogy a jogkiterjesztésnek egyik föltétele a földbirtokreform. Ily reformot tehát a többségi párt sem akadályozna meg, ha a jogkiterjesztéssel egyidejűleg vitetnék keresztül. A magyar nemzeti érdekek megvédése szempotjából nincs sürgősebb teendő a földbirtokreformnál, mely lehetővé tenné a földmivelő porták szaporodását, a meglevő föld- mives gazdacsaládok erősbödését s megszüntetné a magyar földnek még apróbb szalagokra, törpebirtokokra való nyirbálását Ha azt mondják, hogy örülni fog a magyar katona, ha visszatér s abban a meglepetésben részesül, hogy alkotmányos jogokat gyakorolhat, biztosak vagyunk benne, hogy legalább is oly kellemes meglepetés lesz rá nézve az, ha észreveszi, hogy azokon a földeken, melyek előle el voltak zárva, most ő is portát létesíthet és résztvehet az ország gazdasági megerősítésének s honvédő ereje fejlesztésének munkájában. A Magyar Gazdaszövetség küldöttségének azt felelte a földmivelésügyi miniszter, hogy minden magánérdeknek háttérbe kell szorulni, mikor az országot megvédő földmives katonák földhöz juttatásáról van szó. Méltán hisszük tehát, hogy mielőbb megtörténnek azok az intézkedések, amelyek lehetetlenné teszik a bankok birtokfoglalását s azt, hogy akár belföldi, akár idegen nagybankok hosszú időre lekössék azokat a földeket, amelyeken
