Harangszó, 1917
1917-07-29 / 21. szám
1917. július 29. HARANGSZÓ. 163. egyesületünk egyelőre csak egyházkerületi nyomdára gondolhatott, mert nem áll módjában egyetemes nyomdát felállítani, de ha a többi egyházkerület és az egyetemes egyház egyetemes nyomdát javasolna, az egyesület ezt a tervet is bizonyára készséggel támogatná. A nyomda felállítása részvény- társasági alapon történnék. Ahol van fogyasztási szövetkezet, vagy hitelszövetkezet, ott ezt nem kell bővebben magyarázni. A belépő tagok jegyeznek egy, vagy több üzletrészt, befizetik a neki megfelelő összeget s ezzel a tőkével indul meg az egész vállalkozás. Az esetleges tiszta jövedelemből az üzletrészekre évenkint kamat fizettetik. egy része pedig tőkésittetik, úgy hogy a vállalkozás sikere esetén az üzletrészek lassankint kétszeres, sőt többszörös értékre is emelkedhetnek. Tehát a hozzájárulás nemcsak a nemes ügy támogatása és egyházuk érdekében hozott áldozat, hanem jövedelmezőnek Ígérkező tőkeelhelyezés.Ha valaki üzletrészét ki akarja fizettetni, szándékát bejelenti és hozzájut pénzéhez. Most a háború miatt várni kell a dologgal, csak tájékozás végett kell a jegyzéseket összegyűjteni, hogy a háború után hozzá lehet-e fogni a megvalósításhoz. Egy-egy üzletrész 50 korona, de ezt csak akkor kell az aláíróknak befizetni, ágostonrendiek kolostorának küszöbét, hogy Istennek szentelt uj életet kezdjen. Luther a nép gyermeke. »Az Eisle- ben melletti Mórából való parasztnak fia vagyok; atyám, nagyatyám, dédatyám parasztok voltak.« Atyja Luther János Mórában kötött házasságot Ziegler Margittal, de csakhamar Eislebenbe költöztek ; itt született 1483. november 10-én első fiuk, akit másnap (Mártonnapján) Mártonra kereszteltek. Féléves korában már szüleivel együtt Mansfeldben találjuk, ahol tizennégy éves koráig a szülői házban maradt. Szülei igen keményen és szigorúan bántak vele, a mansfeldi iskolában is a botnak volt a legfoniossabb szerepe. Egy évig Magdeburgban, azután Eisenachban tanult, ahol egy előkelő polgári család körében, Kotta Orsolya házában talált meleg otthont. Tizennyolc éves korában az erfurti egyetemre került, s mikor négy év múlva, 1505. januárjában a filozófiát elvégezte, apja kívánságára a jogtudományra szánta magát. A szorgalma és takarékosba lesz annyi tag és tőke, hogy a nyomdát bátorsággal fel lehet állítani. Üzletrészt lehet jegyezni minden lelkészi és tanítói hivatalnál s az aláírás csak akkor válik kötelezővé, és az összeget csak akkor kell befizetni, ha előre lehet látni* hogy meg van a kellő anyagi erő. Aki a jegyzett összeget nem tudja előre lefizetni, részletekben is lefizetheti. A még esetleg szükséges felvilágosítást a hozzánk fordulóknak készséggel megadjuk. V. Kikre számítunk ebben a nagy jelentőségű kérdésben ? Első sorban természetesen egyházunk vezetőire, de aztán minden egyházát szerető s annak fejlődését, boldogulát szivén viselő evang. hívünkre. Maguk a vezetők kevesen vannak és anyagilag gyöngék ekkora feladat megoldásához, ha pedig a dolog jól sikerül, nem is akarnak másokat az erkölcsi és anyagi haszonból kizárni. Ennek közös nagy evangélikus vállalatnak kell lennie, mert hiszen az ügy az egész egyház és minden evang. ember ügye. Itt az ideje, hogy végre az ilyen nagy jelentőségi ügybe népünket is bele vonjuk és ők ennek támogatására siessenek. Ma már meg van hozzá a kellő műveltség és ami eddig sok helyen hiányzott, a kellő anyagi erő is. Megérteni is, támogatni is tudja, aki akarja. Tehát ma minden sága révén jómódra jutott Luther János már előre elképzelte, hogy fiából nagy ur, talán császári tanácsos is lesz; már egy gazdag menyasszonyt is kiszemelt neki, mikor a szép remények váratlan hirtelen füstbe mentek ; fia, akire annyit áldozott, búcsút mondott a világi r igyogó hiúságoknak — beállt szerzetesnek. Maga Luther beszéli el, hogy nem belső hajlamból, se nem kényelemszeretetből határozta el magát erre a lépésre, hanem a hirtelen haláltól való félelem, egy közvetlen közelében lecsapó villámsugár kényszerítése alatt tette julius hó elején a fogadalmat: »Kedves szent Anna, segíts barát leszek!« S ehez a fogadalmához hü maradt, jóllehet barátai mindent elkövettek, hogy szándékáról lebeszéljék, atyja pedig szakított vele s még két év múlva is, mikor Husvét utáni negyedik vasárnap Luther . első miséjét mondotta, s az ilyenkor szokásos ünnepi ebéden atyja is részt vett, fiának azokra a szavaira, hogy nem finom, nyugalmas élet-e a szerzetesi ♦ az akarattól függ. Híveinket mi lelki nagykorúságra neveljük, ilyeneknek tartjuk s megbecsülésüket mutatjuk ki, mikor szélesebb körű egyházi munkába is szeretnénk | őket bevezetni s ezáltal is adni | lelkűkbe nemes munkából fakadó nemes önérzetet. Most híveinknek kell megmutatni, hogy ők maguk mennyire becsülik magukat; szá- mithatunk-e rájuk, mint nagykorúakra, vagy csalódtunk és félre ismertük őket. Sok gyülekezet tagjai már eddigi jegyzéseikkel is megmutatták, hogy megértek a szélesebb körű egyházi munkára, megértik az idők jeleit és egyházuk bizton számíthat rájuk a nagy feladatokkal járó jövendőben. Fogjunk is össze mindnyájan, mert csak igy állhatunk meg minden ránk csapó támadással szemben. Ne hagyjunk mindent csak a vezetőkre, nem idegen egy-két embert érdeklő dolgokról van szó, hanem mindünket legközelebbről érintő, mindegyikünk támogatására érdemes, fontos kérdésről. Ne feledjük el, hogy mi Istenen kívül csak a magunk erejére vagyunk utalva, ne várjuk hát, hogy mi helyettünk mások gondoskodnak egyházunk fenmaradásárol és boldogulásáról. Ébredjünk kötelességeink tudatára és induljunk azok teljesítésére Istenben bízva magunk! Szalay Mihály. élet, igy felelt: »Tudós uraim, hát nem olvastátok-e a Szentirásban, hogy az ember tisztelje atyját és anyját?« Tehát még ekkor nem volt belenyugodva, hogy fia az ő akarata ellenére tett ilyen életbe vágó lépést. A húszezer lakosú Erfurtban akkortájt huszonkét kolostor volt, köztük legtöbbet ért az Ágoston rendieké. Ebbe lépett be Luther. Rövid ideig a kolostor »vendége« volt, azután következett az egy évi »ujoncság.« Testestől-lelkestől barát akart lenni, kötelelességeit a legpontosabban teljesítette. Pedig ezek a kötelességek nem igen lehetek innyére. Nehéz munkákkal terhelték, zsákkal a nyakában kellett a falubán kijárnia koldulni. Letelvén az ujoncév, letette a szerzetesi fogadalmat, majd 1507. május 2-án pappá szentelték. Az engedelmesség, szegénység és nőtlenség hármas fogadalma és a papi jelleg az egyház tanítása szerint kiemelték őt a tökéletlen keresztyének sorából a tökéletesek közé. De lelke nem talált nyugodalmat, Félt a haláltól és az