Harangszó, 1917
1917-07-15 / 20. szám
156. bára! — dörmögte haragosan. S nem tudta megállni, hogy utána ne kiáltson: — Hé, húgom, hova lett a csizmád szára? — Otthon maradt bólongatni! — szólt vissza csípősen a kis menyecske s feszesen aprózott tovább a fényes cipőjében. Ilyen viszonyok közt Vilma asz- szonyka háromszáz pengő hozománya hamarosan elillant a háztól. Szegény kis menyecske meg is siratta az eltűnt örökségét. — No, ember, most aztán szeded össze a sátorfádat, megyünk vissza a városba! Dani úgy meghökkent, hogy csuk- lani kezdett. — Jaj, édes feleség, várjunk még egy kicsikét! Tán jóra fordul a dolgunk. — Ne légy már olyan oktondi, te szerencsétlen! Mire, kire vársz még? Azt már beláthatod, hogy nem varratnak itt cipőt. Csizmáikat pedig a kanászhoz viszik a népek megtalpalni. Hát éhen akarsz itt velem együtt elpusztulni ?. . . Dani visszaroskadt háromlábú székére. Hosszút, keserveset sóhajtott s könny szivárgott szeméből. — Bocsács meg, édes Vilma, de én nem tehetek róla, úgy ide: a szülőfalumhoz nőtt a szivem, hogy nem tudok elszakadni tőle!. .. a városok polgársága körében igen nagy befolyása volt, s ennélfogva nem tekinthető csekélységnek, hogy e rend egyik fele, az úgynevezett szpirituálisok (szellemiek) a római egyház ellen fordult, tehát a clunyi reformtörekvéseken jóval túl ment. Szerintük a pápa az Antikrisztus, ők önálló császárt akartak, a pápa pedig éljen az evangéliom parancsai szerint alázatosságban és szegénységben. A pápa csakhamar rajtuk ütött egyházi átkával, s a szpirituálisok Narbonne-ban, Toulouse-ban és egyebütt életükkel fizettek hitükért. Okkam — akit Luther is nagyra becsült — az egyház ellenébe a Bibliát állította, elvetette a pápa csalhatatlan tanítását és világi uralmát. Padnai Marsilius, a párisi egyetem tanára azt tanította, hogy a klerikusok (papok, szerzetesek) alá vannak rendelve a polgári törvényeknek ; nincsen joguk arra, hogy saját törvényszékeik Ítélkezzenek fölöttük. Az egyházból való kiközösítés nem a papnak, hanem az államnak feladata ; az eretnekség csak mint a közrend felforgatása bírálandó el s a polgári hatóság elé tartozik. A HARANQSZO. A kis asszonyka megsajnálta emberét s még ő vigasztalta: — Ne hajtsd oly búra a fejedet! Legyen hát a szíved szerint: itt maradunk a tornyatlan faludban. De még ma sutba dobod a kaptafát: földet veszünk bérbe, s megyünk kapálni. Nyáron át a mezőn dolgozunk, mert máskülönben fölkopik az állunk. . Hantó Dani ott maradt tehát az édes szülőföldjén. Mestersége nem adott neki elég kenyeret, keresett szorgalmas hűséges feleségével együtt egyéb munkával. Nyáron át félretette iparos szerszámait, elővett helyette másikat: kapált, kaszált napszámban s elment részbe aratni. Csak is igy tudott megélni, igy tudta gyermekét fölnevelni. Később évek múltán divatba jött ugyan az asszony népség között Dör- gösön is a cipőviselés, de a népek nagyobb részben ócska vásári cipőket vásároltak, vajmi kevesen keresték föl a Kakuk, azaz Hantó Dani műhelyét. Dani azért soha nem zúgolódott, boldog megelégedéssel végezte a dolgát, akár otthon a mesterségben, akár mezei munkában. Legfeljebb az keserítette meg gyakorta,' hogy Kukuk névre változtatták a népek a becsületes Hantó nevét. Vilma asszony ugyan néha napján keserűen kifakadt. I fejedelem joga az egyháziak kinevezése és elmozdítása. A pápai hatalom az egyház megmételyezése (Marsilius: A hit védője. 1327.) Az avinyoni fogság 1377-ben véget | ért, de már a következő esztendőben a pápaság tehetetlensége újból nyilvánvaló lett. 1378-ban két pápát választottak, s a két, sőt végül három pápa uralma 1417-ig eltartott, miközben egymást és egymás híveit kölcsönösen kiátkozták. A hívők az ellenpápák viszályát úgy vélték csak elintézhetőnek, ha a döntés a pápákénál nagyobb hatalom, az egyházi zsinat elé viszik. A zsinat összejött az olaszországi Pizába, 1409 tavaszán, és kimondta, hogy az egyház pápa nélkül is önálló; mind a két pápát megfosztották állásuktól, s helyettük egy harmadikat választottak. A keresztyén világ álmélkodva nézte a három pápát és a visszaélések elburjánzását. Zsigmond királyunk (1387—1437) apja, cseh király és német császár a pápának tanítványa, barátja és pártfogója volt bajor Lajos ellen. Kedvéért Prágát 1344-ben érseki székhellyé emelte s 1 348-ban egye1917. julius 15. — Még is csak szomorú dolog az, hogy negyven évig törtük-zuztuk magunkat a munkában s még sem vittük annyira, hogy az én elköltött három száz pengő hozományomat vissza tudtuk volna szerezni!. . — Ne busulj, asszony, visszajöhet még a hozományod, mire még egyszer menyasszony leszel . . koporsóra szemfödőre . . — No, olyan nagy csoda én velem már nem történik az életben, a hogy háromszáz forintom legyen . . A következő napon kiütött a borzalmas világháború, mely a hároméves, kegyetlen örvényes, pusztító forgatagával sok millió embert elpusztított, tönkre tett; igen sokakat pedig meggazdagitott a sok szegény ember keservesen szerzett, megkoplalt filléreiből. Az utóbbiak köz tartozott Dani is. Bezzeg fellendült most öregségére a mestersége. A népek (még a szomszédos falubeliek is) egymásnak adták a szoba kilincsét, hízelegtek, könyörögtek neki (az igazi nevét is megtanulták), hogy az ő cipőjüket csinálja meg előbb. Nem alkudoztak most órák hosszat vele, pedig ugyancsak borsos árt kért a portékáiért. — Hadd fizessenek most! — dörzsölte össze a töpörödött bütykös kezeit. — Tudod, asszony, beveszem tem is létesült a cseh királyság székvárosában. Mire Zsigmond a német császári trónra jutott (1410), a pápához való viszony nagy változáson ment át. A kitüntetett és kedvelt Prága a huszita eretnekségnek székhelye lett, ahol a németeket gyűlölték, anélkül, hogy a pápához ragaszkodtak volna. Húsz János prágai egyetemi tanár (1373 —1415) Viklef János (f 1384) angol reformátor iratainak tanulmányozása révén figyelmét az egyházban elszaporodott visszaélésekre irányította s különösen az urvacsorai tant támadta meg; azonkívül a gyülekezetek jogait, a pápaság felesleges voltát, a szerzetesi élet megszüntetését kívánta s azt hangoztatta, hogy a fejedelmek az egyházi birtokokat visszavehetik. A pápa egyházi átok alá vetette még azt a helyet is, mely Huszt befogadja, s ezért kénytelen volt Prágából elbujdosni. A néphez fordult és hatalmas prédikációkban rázta fel a lelkeket, ügyét a zsinathoz, Istenhez és Krisztushoz fellebbezve. A pizai zsinat után a három egymással vetélkedő pápa annyira ?ilálttá tette az egyház állapotát, hogy Zsig.
