Harangszó, 1917
1917-07-15 / 20. szám
154 HARANC1SZÓ. 1917. julius 15 gyük csak azt, ami rajtunk áll, tegyük azt jó lelkiismerettel és bizo- dalmas gyermeki hittel, a többit pedig hagyjuk az Urra, nem kételkedvén abban, hogy az ő bölcsesége és kegyelme a nekünk lehetetlennek tetsző feladatot is meg tudja oldani. Nemcsak szabad, de kell is imádkoznunk tehát a háború idején — de vájjon mi legyen imádságunk tartalma, mit kérjünk és kérhetünk Istentől ? A felelet egészen általánosan az lehet: mindent, ami nélkül szűkölködünk. Mindamellett imádságunknál két dolgot kell szem előtt tartanunk, amint azt Luther nyomatékosan kiemeli. Az egyik az, hogy Istenek megadjuk azt, ami öt méltán megilleti. Ez akképen történik, hogy ügyünket, magunkat, kedveseinket, mindazt, ami nekünk evégre Istenre hagyjuk, hogy tőle kérünk, tőle várunk mindent s viszont neki is adózunk hálával mindenért. A másik pedig az imádságunk törödelmes létekből fakadjon. Értsük meg és érezzük át, hogy Isten ostora bűneink miatt sújt bennünket. Azért tartsunk bünbánatot, és pedig ne csak úgy, hogy bűneinket megismerjük, rajtuk siránkozunk, de azért mindent a régiben hagyunk, hanem úgy, hogy igyekezünk a bűnt, a megismert és megsiratott bűnt elhagyni. Ehhez viszont kérnünk kell Isten szent lelkének segítő erejét és a kegyelemnek bűnt eitörlő bőségét. Az ilyen imádság minden bizonnyal kedves Isten előtt és meg is hallgattatik. Ha pedig az egyesek megtérnek s a sok egyesből lassan-lassan, ha nem is többség, de tekintélyes kisebbség lesz, akkor Isten kegyelmesen tekint az egész nemzetre s örök kegyelemből határt szab a zugó áradatnak, mely felettünk tombol s elnyeléssel fenyeget bennünket. A mikor ez a háború kitört, bölcsek és nem bölcsek egyaránt azt hitték ; néhány hét, legfeljebb néhány hónap alatt véget ér, mivel a mostani nemzetgazdasági viszonyok mellett lehetetlennek látszott, hogy hosz- szas háború dühöngjön. Ez a számítás csúfosan megcáfoltatott. A harmadik háborús év is elmúlt s még mindig beláthatatlan, hogy mikor váltja fel az ágyuk dörgését a békeséget hirdető harangok zúgása. Az időpontot meghatározni természetesen nem lehet, embernek azt meghatározni sehogyan sem lehet, de azt hiszem, hogy a vérzivatar elül és felragyog a békés szivárvány, ha a háború, mint Isten fenyitő ostora, elérte célját. Ha szivünk szerint megtérünk Istenhez s neki szenteljük magunkat, akkor majd felhangzik a haialmas parancs: csendesedjetek el =----15 17 — 1917. A reformáció előzményei. Irta: Németh Károly. Róbert Károly királyunk nagyapját, a keresztesvitéz szent Lajos francia király testvérét, Károlyt, Anzsu hercegét, IV. Kelemen római pápa tette Nápoly királyává. A pápa diadala tökéletes volt, mikor az uj nápolyi király a pápaság leghatalmasabb ellenségének, a német Hohenstaufen családnak utósarját 1268-ban Nápolyban kivégeztette. Németországban nagy zavarok támadtak; Franciaország a császárság és pápaság harcában semleges maradt szent Lajos idejében, aki magához ragadta Európában a vezető szerepet. Újabb győzelmet aratott a németek felett a pápaság, mikor Vili. Bonifácius habs- burgi Rudolf fiával, Albert német császárral elismertette védencének, Róbert Károlynak a magyar királyi trónra való igényét. Azonban a kocka hamarosan fordult. Szép Fülöp francia király r ugyanezt a VIII. Bonifácius pápát fogságba vetette s a pápa ebbe a szégyenbe belehalt. S alig kezdett el Róbert Károly, a francia eredetű király, Nagy Lajos apja, nálunk uralkodni, az ezer év óta Rómából intézkedő pápák a délfranciaországi Avinyonba tették át székhelyüket 1309 ben, mikor is a pápa a mi királyunkat tette meg (mint nápolyi királyt) olaszországi császári helytartónak. A pápák avinyoni »fogsága« nevezetes következményekkel járt a pápaságra és az egész nyugati ke- resztyénségre nézve. Amúgy is megtépázott tekintélyük sokat vesztett. Igényeik, követeléseik az évszázadokkal mindig nagyobbra növekedtek; Európában császárok és királyok fetett uralkodni, a Keletet pedig a mohamedánoktól visszaszerezni akarták. Igényeik nagyobbak voltak mint erejük. A keresztyénség 867-ben keleti és nyugati egyházra szakadt. Mig a császár és pápa egymással vetélkedtek, a mongolok dúlva és rabolva elárasztották Keleteurópát Krakóig és a Dunáig. Az avinyoni fogság idején a törökök már a Balkánon fosztogattak. habok, némulj el zajongás, szűnj meg te vérontás 1 Hogy ez minél előbb megtörténjen, mondjuk mi is a próféta szavával: »Nosza, keljünk fel mindnyájan, menyjünk el az Úrhoz, térjünk meg a mi Istenünkhöz!« De necsak mondjuk ezt, hanem tegyük is meg. Ezzel nemcsak magunknak szolgálunk, hanem munkáljuk nemzetünk javát is, mert a megtért nép kegyelmet talál az Ur előtt Ez bizonynyal igaz. . . $‘é, kegyes cselekedetek soha= sem tesznek senkit jó, kegyes emberré; hanem a jó kegyes em= bér, jó, kegyes cselekedeteket mi= vei. (Sonasz cselekedetek sohasem tesznek senkit gonosz emberré, hanem a gonosz ember, gonosz cselekedeteket mivel. Úgy, hogy mindenesetre a személynek kell jónak és kegyesnek lenni minden jó cselekedetet megeló'zó'leg, akkor aztán a kegyes és jó személyről jó cselekedetek származnak. (Luther.) Magában az egyházban is már korán megnyilvánult az elégedetlenség a pápák világi törekvései és az egyház elvilágiasodott élete ellen. Elsősorban nem Németországban, hanem Olaszországban és Francia- országban. Klaudiusz turini püspök a kilencedik század elején, tehát még a magyarok bejövetele előtt hevesen támadta a pápaságot, a képeknek és szenteknek imádását. A franciaországi Cluny nevű ben- césapátságból (Lyontól 100 km. ész.) indult ki a meggazdagodott és élvezetekbe merült szerzetesrendeknek megreformálása (910—1157); nagy apátjai közül különösen kiválik Odo (927 —941), aki kegyességével és akaraterejével Clunyt a szerzetesség megújhodásának középpontjává tette. 1150 körül 314 kolostor, Európa minden részében, állott a Cluny bencés apát fenhatósága alatt. A szt. István által alapított pannonhalmi bencésapátság révén tehát egy francia reformmozgalom hullámai mindjárt a magyar keresztyénség hajnalán eljutottak hazánkba is. A clunyi reformáció hatásának tulajdonítható, hogy a főpapi állásoknak pénzért ÜL
