Harangszó, 1917
1917-06-17 / 18. szám
1917. junius 17. HARANQSZO 141. A sebesült magyar tiszt és az orosz költő. Véres csata után eszméletlen ála- potban került orosz fogságba Dr. Szilárd Sándor huszárfőhadnagy, aki békében az aradmegyei Nagyhalmány- ban ügyvéd. Az orosz egészségügyi katonák egy moszkvai kórházba szállították be. Amikor a kórházban nagy nehezen eszméletre tért, ágya szélén orvosi köpenyben hosszú hajú férfit pillantott meg, akinek szeme szomorúságot és szeretetet fejezett ki. A sebesült tiszt társaitól arról értesült, hogy a különös férfi egész éjszakákat töltött el betegágya mellett. Minden reggel megjelent ezután is a betegszobában, ahol imádságot mondott el, amit vele együtt elmondottak azok a sebesült orosz tisztek is, akik ugyanott feküdtek. A kórház főorvosa elbeszélte azután, hogy az imádságot maga az orvosi köpenyben lévő férfi irta és ebben nemcsak az oroszokra, hanem az összes sebesültekre, az ellenségre is áldást kért az égből. »A szerencsétlenek mind testvérek« — szokta volt mondogatni. A főorvos azután azt kérdezte dr. Szilárdtól, hogy tudja-e, ki ez a férfi? Majd pedig elárulta, hogy az illető Gorkij Maxim, a világhírű orosz költő. A magyar főhadnagyot később bemutatták Gorkijnak. Erre hosszú beszélgetés kezdődött közöttük. Az orosz iró elragadtatással említette, hogy ismeri Jókait és Petőfit és elmondotta hogy 1914 tavaszán Capri-szigetéről tüdőbaja miatt, fiával együtt a magyar Kárpátokba akart utazni, hogy az ottani csodálatos hegyi levegőben igyekezzék meggyógyulni s az egész nyarat ott akarta eltölteni. Közbejött azonban a háború s ez megakadályozta a költő magyarországi utazását. A beszélgetés azután a háború körül forgott. Gorkij ezeket mondotta: Ezekben az időkben, amikor már senki nem félt az Istentől, egyszerre feltűnt a feledésből a háború öreg istene. Most aztán minden porba hullott : kultúra, hivatás, irodalom, művészet, közgazdaság, szociálpolitika. Miként a zsidók a nagyböjt idején befedik fejüket, hogy Istent lássák a sötétben, úgy most egész Európa, férfiak, asszonyok és gyermekek nem látnak egyebet, mint háborút. Ez a hadiisten azonban megváltó is. Nem minket, kinek a szive vérzik, hanem gyermekeinket fogja megváltani a közeli időkben, akiket ar Isten egészen más erkölcsökben és erényekben fog fölnevelni. Munkánk és költészetünk nem volt olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. Hiányzott belőle az ember szeretet. Most azonban valamennyi nép a közös szenvedések révén meg fogja egymást szeretni. A legközelebbi internacionalizmus nem a szocializmus lesz, hanem -az emberszeretet. Ezt egészen határozottan tudom. A testv riesség beköszöntő korszakában úgy hiszek, mint magában az Istenben. Gorkij a lélekből fakadó szavak után a súlyosan sebesült katonatiszt fölé hajolt, megcsókolta és eltávozott. Szilárd nem látta őt többé. Három nap múlva azonban az ápolónövér szépen bekötve elhozta neki az iró »Az anya« cimü regényét, melyet Gorkij legjobban kedvelt összes müvei közül. Az első oldalon Gorkij névaláírása volt, a másodikon pedig ugyancsak a költő sajátkezű írásával ez a mondat állott: »Az én szegény sebesült magyar testvéremnek, a harmadik szoba ötödik ágyában fekvő huszárfőhadnagynak.« A regény végére Gprkij a Miatyánkból ezt a sort irta: »És jöjjön el a Te országod!« A tüzkárbiztositásról. A ki nyitott szemekkel járja az élet utait, arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy nemcsak a fronton lesz napjainkban sok milliókat érő vagyon a mindeneket megemésztő tűznek martalékává, nemcsak itt találkozunk üszkös romokkal, felperzselt porig leégett helységekkel,- hanem a front mögött a békés falvakban, városokban is a háború alatt mind gyakrabban és gyakrabban fel-fel csapnak a tüzes lángok. Minden napnak meg van e tekintetben a maga szomorú története. Aki azért ezekben a szomorú napokban munkás kezeinek jutalmát, vagyonát házát biztosítva akarja látni, egy esetleges tűzvész esetén koldus botra nem akar jutni,, ha eddig nem biztosította volna be házát, gazdasági épületeit, egyéb ingóságait tűzkár ellen, igyekezzék minél előbb bebiztosítani. Amennyire ismerjük józangondolkodásu felvilágosodott evangélikus népünket, megvagyunk róla szentül győződve, hogy közöttünk alig lesz ma már valaki, aki legalább lakóházát, gazdasági épületeit nem biztosította volna be egyszerűen azon a címen: eddig is megkimélte házam tájékát a vesze- I delem, minek fizessem tehát hiába I a biztosítási dijat. Azzal tehát tisztában vagyunk, hogy evangélikus népünk ami a tűzkár elleni biztosítást illeti, saját jól felfogott érdekében is, de meg a közjóérdekében legelői jár az ő tiszteletreméltó példaadásával polgártársai között. Ezúttal azért csak arra akarjuk felhívni a közfigyelmet, hogy miután mindennek az értéke tetemesen emelkedett, a házak, épületek értéke pedig különösen, tanácsos lesz újból értékeltetni a biztosítás tárgyát képező ingóságokat, egyszóval a biztosítás összegét felemeltetni, ami ugyan a biztosítási díjnak csekély felemelésével fog járni. De ennek mindenki csak a hasznát fogja látni. Akár éri őt veszedelem, akár nem 1 Kifáradva a napi munkában kevesebb gonddal, nyugodtabban hajthatja le fáradt fejét pihentető álomra az olyan gazda ember, aki ezen a téren is az idők parancsolta követelményeknak eleget tesz. Egyébként pedig evangélikus ember jelleméhez tartozik, hogy az megérti az idők intését, halad az idővel. A biztosítás körüli eljárásról, a a biztosítás tárgyát képező ingóságok ingatlanok újbóli értékelésénél minden lelkész, tanító készségei nyújt segédkezet, szolgál jó tanácscsal. C. G. A világháború eseményei. Oroszországban az események színhelye Szentpétervár helyett Kronstadt lett, ahol is az uj orosz forradalom mind nagyobb mérveket ölt. A forradalmárok most már nem csak azt kívánják, hogy külön alkotmányt és kormányt kapjanak, hanem azt is követelik, hogy a cárt vigyék át Kronstadtba és az alkotmányozó gyűlést is hívják egybe oda. Egy katonát, aki beszédében elitélte a fronton levő katonáknak az ellenséggel való barátkozását, a forradalmárok börtönbe vetettek. A stockholmi békekongresszuson még is csak résztvesznek a francia meg az angol kiküldöttek is. A német szociálisták pedig már be is fejezték volna a holland-skandináv bizottsággal való tárgyalást. Álláspontjuk változatlanul az, hogy le kell tenni minden hódítási tervről, egyik népnek sem szabad a másikat leigáznia. Igen -fontos hir, hogy az orosz kormány véglegesen megtagadta a londoni egyezményhez való csatlakozást.
