Harangszó, 1917
1917-01-07 / 2. szám
14. HARANQSZÖ. 1917. január 7. előfeltétele a kivívandó győzelemnek, s azért minden jó hazafi tartozik áldozatkészségét a fogyasztásnak minél szükebb korlátok közé való szorításával párosítani. Ez az önmegtartóztatás megfogja teremni édes gyümölcsét és a biztosan bekövetkező győzelem után »lesz még szőlő és lágy kenyér.« A világháború eseményei. A régi esztendő utolsó napján érkezett meg az antant válaszjegyzéke. Briandé a szomorú dicsőség, hogy ezt az angol fogalmazványt átnyújthatta a párisi amerikai nagykövetnek. Maga a jegyzék forma szerint elutasító és leginkább a háború keletkezésének okai felől polemizál velünk, egy olyan béketárgyalás hajnalán, amely hosszú időre hivatva volna az összes európai államok ügyeit rendezni, az antant jegyzékének egyharmadrésze csak a belga kérdéssel foglalkozik. Köntörfalazások gyűjteménye ez a jegyzék, amely nem átalja kimondani, hogy egy történelmi óra súlya és felelőssége alatt utasítja el a békeajánlatot. Nagylelkű ajánlatunkat egyszerűen háborús manővernek minősiti és azt mondja, hogy mi német békét akarunk diktálni Európának. De ne tévesszük szem elől: az a jegyzék nemcsak nekünk szól, hanem annak az antantközvéleménynek is, amelyet a mi históriai lépésünk érthető módon felizgatott. Bukófélben levő kormányoknak szegényes érvelése ez, amely az illető kormányok helyzetét tulajdon hazájukban akarja megmenteni. Am még nincs okunk arra, hogy sötét reménytelenséggel nézzük ezt a jegyzéket, hiszen hangja nem elhatározott és nagyon halkan, csak nagyon pia- nissimo meri ígérni a háborúnak a negyedik esztendőben való folytatását is. A jegyzék, ha formai elutasítás is, azért mégis kéri a mi békeajánlatainkat, lényegében tehát olyan jegyzék ez, amelyre nemcsak hogy lehet, hanem kell is felelni Meggyőződésünk, hogy ez a jegyzék is közelebb hozza a békét. Amerika feltétlenül továbbra is azon fog dolgozni, hogy az európai béke helyreálljon és az angol békefeltételek is ma már igen távol állnak attól, amit régebben hangoztattak, nevezetesen, hogy Németországot szét kell zúzni és el kell osztani. Anglia ma már beéri azzal, ha Németország a mai háborús térképeken belül visszatér a maga határai közé és Belgiumnak nemcsak visszaadja függetlenségét, hanem magára vállalja az elpusztított városok újjáépítését. A független Lengyelország eszméjét elfogadja az antant is. Elzász-Lotharingia sorsát pedig egy választott bíróságra bízná Az olasz fronton a mai helyzet volna mérvadó, ami Görz birtokát az olaszoknak biztosítaná, a balkáni határoknak rendezését pedig egy amerikai bizottságra bízná, viszont Németországnak a keletafrikai gyarmatait hajlandó visszaadni Ezek ma az antant feltételei. Körülbelül ezer százalékkal olcsóbbak, mint voltak még egy év'előtt és ne feledjük el, hogy ezek is szélső feltételek, olyanok, amelyek csak megkezdenek egy alkut, azért, hogy az alku folyamán azokból engedni lehessen. Radoszlavov bolgár miniszterelnök a szobranjeban nyilatkozott a békéről és kijelentette, hogy Bulgária az emberiesség nevében és a nemzetek jólétéért engedményeket fog tenni. Nagyszerű szövetségesünk, aki a háborúban körülbelül megkétésfélsze- rezte területét, tehát nem fog ragaszkodni minden hóditmányhoz. Beéri azzal, hogy bolgár testvéreit felszabadította, de nem akarja minden hódított területét megtartani és ezzel a nagylelkű gesztusával lehetőséget nyújt arra, hogy az újra visszatérő béke a Balkánon is maradandó legyen. Az oláhországi harcok. A harctéren történő események közül legérdekesebbek a Moldvában történtek. A Rimnic-Sarat-on túl kergetett csapatok mind közelebb érkeznek a Szereth-hez, miközben a legmakacsabbul védenek meg minden talpalatnyi földet. Az oroszoknak szívós védekezése ellenére is rengeteg veszteséget okoznak a szövetséges csapatok. Most már kétségtelen, hogy az oroszoknak és a románoknak a Szereth mögé kell vissza vonulniok s a Dobrudzsában is már csak utóvéd csapatokkal harcolnak, hogy feltartóztassák az előrenyomuló né- met-bolgár-török harccsoportokat. A román hadjáratnak szédületes tempója meghozta reánk, magyarokra nézve annyira örvendetes eredményt, hogy az ország délkeleti szögletében álló csapatok is megmozdulhattak és párhuzamosan a moldovai síkon előnyomuló csapatokkal törhetnek előre. A központi hatalmak seregeinék frontja most egy hatalmas félkört alkot. Az egyik szárnya Erdély legkeletibb csücskében kezdődik, a másik az elfoglalt Plainescin, Slobozián, Sütésein, Vizirulon át folytatódik, Macinon, Rachelen, Isacean keresztül a Fekete- tenger partján. A félkörön belül óriási nyomás nehezedik az orosz-román seregekre s a központi hatalmak már erősen fenyegetik a két nagy moldovai vasúti gócpontot: Focanit és Brailát. Addig is mig derék csapataink ezekhez a városokhoz elérnek, rengeteg akadályt kell leküzdeniök, de megbízhatunk a kipróbált vezetésben s a csapatok tlörheteten vitézségében, amely biztosítja, hogy a hadjárat további lefolyása abban a mederben történik .Jc meg, amint azt Hindenburg és vezér- f társai elgondolták. Az olasz és-a délkeleti harctéren a helyzet általában véve változatlan. Szilveszter éjjelén az ellenséges tüzérség időnkint igen élénk tüzelést folytatott a Karszt fensik ellen. A nyugati harctéren Ludendorff jelentése szerint a Maas nyugati partján a 13. és a 155. gyalogezrednek és a 135. számú lövészezrednek részei, amelyek a Sommenál mindnyájan dicső nevet szereztek, a 304-es magaslaton és a Mórt Hőmmé déli lejtőjén előtöréseket vittek vég- hez a franciák állásai ellen. Alapos tüzérségi előkészítés és hatásuk folytán a gyalogság számára nélkülözhetetlenné lett, bevált aknavetők utat törtek a rohamcsoportoknak az ellenséges állások második és harmadik vonalába, amelyekből 222 foglyot, köztük 4 tisztet, és 7 gépfegyvert hoztak vissza. A heppyi és malan- courti erdőben a derék wünttember- giek és badeniek tüntették ki újból magukat. Egyéb hírek. Kopenhágába érkezett orosz lapok szerint a románoknak menekülése Moszkvába oly tömeges, hogy Moszkva kormányzója elrendelte, hogy a várost zárják el minden menekülő elől. — Beavatott semleges körökben 0 nyílt titok, hogy Cadornát az olaszok fővezérét legközelebb menesztik. — A francia kormány elhatározta, hogy Joffre generalisszimusznakki váló szolgálatai elismeréséül Franciaország marsalljának méltóságát adományozza. — Wilson, Svájc, Svédország, Dánia után a legközelebbi napokban várható a spanyol király békejegyzéke, melyet a hadviselő felekhez fog intézni, i ' . ' „A kötelesség útja“ cimü elbeszélést helyszűke miatt jövő számunkban folytatjuk.
