Harangszó, 1916

1916-05-28 / 11. szám

1916. május 28. HARANGSZŐ. 83. Hogy amellett nemcsak a neve volt huszár, hanem a lelke is, meg­látszott szavaiból. Csudás dolgokat tudott elbeszélni életéből, mint ugra­tott lovával nagy szakadékok felett, mint patkóba meg ezredese fekete paripáját, amely hibás patkolás kö­vetkeztében megsántult. Még most is sajnálja, hogy elköltötte azt a ropo­gós tiz forintos bankót, amit ezrede­sétől jutalmul kapott. Hogyan vág­ták ők a bosnyákot, mint a répát, olyan verekedést nem látott a világ 1 Egy vágya volt, hogy mégegyszer háború lenne, mert ő még szeretné fiataloknak megmutatni, milyen volt az a régi vérbeli huszár. Elbeszélése közben sziporkázott kalapácsa alatt az izzó vas. Az elbe­szélés vége télé azonban mindig el- komorodott. Látszott, hogy nagy bá­nat kínozza lelkét az emlékezés ha­tása alatt. Ilyen huszárságra termett famíliának illik, hogy minden nem­zedékéből legyen legalább egy huszár. Volt is nem egy, hanem három fia Nagykalapács Mihály uramnak, de mi haszna, ha az apai tekintet há­rom közül egyet se tartott alkalmas­nak arra, hogy a família huszár be­csületét képviselje a hadseregben. Nagy volt emiatt szivének bánata. A dicsőséges múlt után minden di­csőség nélkül való jövendőt láttak elkomorult szemei. Mert ne higyje ám azt senki, hogy a bakonyháti kovácsmühely régi hírét megtarthatja, ha nem kiszolgált huszár veri fel a pompás patkót s pengeti sarkantyú- pengést utánozva kiskalapácsával a hatalmas üllőt. Csak legalább háború ne legyen addig, míg ő életben ma­radj ne kelljen a szégyent látnia, hogy a magyar huszárság most egyszer Nagykalapács huszár nélkül megy az ellenség ellen. Ezt ő nem birná el­viselni. De még nagyobb lenne öröme, ha addig jönne az ellenség, mig ő maga birja a nagykalapácsot, mert addig bírja a kardot is és addig ő maga megmenti a íamilia becsületét. Az első pillanatban beállana önkényt a régi regimentbe. Nem is kételkedik, hogy örömmel fogadná el régi ezre­dese, mert hiszen bizonyos, hogy az áll még most is az ezredében, ha azóta generális nem lett. Hogyan megülné még ő a huszárlovat, hogyan megülte ő azt annak idején. Kipirult akkor arca, mikor ismét első lóra üléséről beszélt, hogy felszökött a nyeregbe — bár azelőtt lovon sohase ült, — hogy kapitánya azt modotta: az Isten is lóra teremtette. Ekkor olyasmi történt, amilyenre nem emlékezik a bakonyháti műhely. A mühelyajtóban játszó gyerekek közül egyik: Gonosz Pista, kinek apja együtt szolgált a majszterral, azt kiáltotta be : mosószékről mászott fel a majszter ur, mert máskép nem tudott feljutni a nyeregbe. Persze egy pillanat alatt eltűnt a rossz csont azután. De a baj akkor már megtör­tént. Megállóit Nagykalapács Mihály kezében a csicseregve beszélő kis kalapács munka közben, helyette dol­gozott melle hatalmasan fújva a le­vegőt, homlokának erei kidagadtak. Fogjátok megl hadd zúzom össze a cudart! Ennyit tudott mondani, azután csend lett, szédült, hetekig nem mehetett a műhelybe. Ezután már csak egy óhaja volt, hogy igazi háború törne ki, legalább olyan, mint a boszniai. Nem is lehet, hogy ne legyen, mert a világ úgy tele van hazug gonosz emberekkel, hogy elkel az Isten ítélet. Sokáig beszéltek az esetről, ne­vettek rajta itt-ott, de azután el is feledték, csak akkor jutott mindenki­nek eszébe a történet, mikor kitört a háború. Gondolták, ez épen Nagy­kalapács Mihály kedvére jön, szük­ség lesz itt derék huszárgyerekekre I Minden házból mentek a fiák, apák, csak Nagykalapács Mihály ék házától nem kért a hadsereg. Két fiának lúd­talpa van, egynek meg görbe lába. Más talán nem is' bánta volna, ha fiai otthon maradhatnak, de ezt Nagy­kalapács Mihályról feltenni se lehe­tett. Várták hát, hogy egyik napon felkerekedik ő maga és berukkol. De csak otthon maradt, pengette kis ka­lapácsával a régi üllőt. Ekkor történt a második hallatlan eset a bakonyháti műhely táján. Go­nosz Pista azt hiresztelte a faluban, hogy Nagykalapács Mihályék mosó- székjének eltörött a lába, amiről a gazda felülhetne a lóra! így mondta. Tény az, hogy Nagykalapács Mihály nem ment el huszárnak. Lábaink szövétneke. Óh Uram! hadd szálljon az én kö­nyörgésem a te színed elé; tégy bölccsé engem a te ígéreted szerint. Jusson elődbe az én imádságom; a te be­széded szerint szabadíts meg engem. Ajkaim dicséretet zengenek, mert meg­tanítasz a te rendeléseidre. Nyelvem a te beszédedről énekel, mert minden parancsolatod igaz. Legyen segítsé­gemre a te kezed, mert a te határo­zataidat választottam! Uram! vágyód­tam a te szabaditásod után és a te törvényed nékem gyönyörűségem. Él­jen az én lelkem, hogy dicsérjen té­ged és a te ítéleteid segítsenek raj­tam! Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtet­tem el! 119. zsolt, 169—176. Ama nemes harcot én megharcol­tam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, amaz igaz Bíró; nem csak nékem pedig, hanem mindeneknek is, kik várandják amaz ö dicsőséges eljövetelét. 2. Thimotheus 4, 7—8. Legyetek pedig valóban megtartói az igének és ne legyetek csak hallga­tói, hogy megcsaljátok magatokat. Mert aki csak hallgatója az igének és nem cselekedője: az olyan hasonlatosaz em­berhez, ki megtekinti az ö természet szerint való ábrázatját a tükörben. Mert megtekintette ő magát, és elment, és azonnal elfelejtkezett róla minémü volt. De az, a ki bétekinténd a sza­badságnak tökéletes törvényébe, és megmaradánd abban, mivelhogy nem feledékeny hallgató, hanem a csele­kedetnek követője, az boldog lészen az ő cselekedetében. Jakab lev. 1, 22—25, Énekeljetek az Urnák uj éneket; énekelj az Urnák te egész föld. Éne­keljetek az Urnák, áldjátok az ö nevét, hirdessétek napról napra az ö sza- baditását. Beszéljétek a népek között Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí- taUanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, fordnljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 79 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents