Harangszó, 1916

1916-05-28 / 11. szám

Vll. évfolyam.

1916. május 28.

Il-ik szám.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evaug. lelkész és tanító.

TARTALOM: Kovács Sándor: Feltámadok. (Vers.) — Németh Károly: Gyermekeink jövője. — Fábián Imre: Mosószékkel megmentett huszárbecsiilet. (Elbeszélés.) — Lábaink szövétneke. — Uzsali: A kender. — Kapi Béla. A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Levelek a harctérről. — A világháború eseményei. — Tanítók árváiért. — Pünkösdi üzenet. — Ország-Világ. — PerselyFel támad ok.*)

Feltámadok a földi gondbul, Lerázom terhes láncait;

Éjszakám még hajnalra fordul És uj küzdésre edz a hit.

Ki hű maradt jó Istenéhez,

Felhők után verőfényt érez.

Feltámadok a szenvedésből, Melynek gyakran fulánkja sért,

Fel a könnyhullás özönéből, í Az Ur megszán Krisztusomért. Hivebb 0 minden oltalomnál, Szeret, áld akkpr is, ha dorgál.

Feltámadok a bűnből újra,

Hálója végkép szétszakadt,

Várhat reám félelmek útja, Vergődjem gyötrő vád alatt,

*) Mutatóul közöljük ez éneket Kovács Sándor pozsonyi tlieol. akad. tanár „Hit Paizsa“ c. imád- f ságos könyvéből, mely pünkösd előtt jelenik meg. Ez előtt másfél évtizeddel az első kiadást egyhangú elismerés és tetszés fogadta ; már jó ideje eltűnt a forgalomból. A könyv most uj köntösben, tetemesen bővítve jelenik meg s előre felhívjuk rá olvasóink ügyeimét. Megrendelhető a „Harangszó“ szerkesztősegében is.

Vigasz sugárzik a keresztről S lelkemben uj reménység zsendül.

Feltámadok e porhüvelyből,

Mely foglyul tartja lelkemet,

Ha majd e testi sátor eldől, Egyesülök, Atyám, veled.

Hiába tör rám az enyészet,

Örök múlás többé nem érhet.

Feltámadok mély sirálmomból,

Az Ur hivó szavára fel.

Testem, a könnyű omlott porból Egy égi' szózat fölemel.

Él Krisztusom, — óh drága zálog! — Ö nála fent üdvöt találok.

KOVÁCS SÁNDOR.

Gyermekeink jövője.

Irta: Németh Károly.

Körülbelül húszezer evangélikus gyermek végezte el hazánkban az idén az elemi iskola hatodik osztályát. A háború miatt az utolsó két tanévben a tanítás sok helyen nem

állott azon a színvonalon, mint az előző években; némely helyen talán nem is volt tanítás. A katonai szolgálatokra igénybe vett munkaerőt szerte az országban kénytelenek voltunk gyermekekkel úgy ahogy pótolni. Megállapíthatjuk, hogy a rendkívüli idők káros hatással voltak az iskoláztatásra, tanításra és nevelésre. Az iskolákban hiányzott a szakavatott tanító, a családban az édesatya.

Mi lesz abból a húszezer gyermekből ? Vannak olyan tudatlan és önző szülők, akik könnyen túlteszik magukat minden aggodalmon, nem érzik az Istentől rájuk helyezett felelősség terhét, és szinte örülnek azon nehézségeknek, melyekkel az iskola küzd. Mert hiszen minél rövidebb a tanítás ideje, minél csonkább a tanév, annál több hasznát vehetik a gyermekeknek. Akár úgy, hogy a maguk gazdaságában dolgoztatják őket, akár pedig úgy, hogy napszámba járnak. Tizenegy, tizenkét éves gyermekek megkeresik a maguk kenyerét. Most pedig, hogy már meg is konfirmáltalak, a hat évet elvégezték, megelégedve tapasztalják, hogy a gyermek milyen szép bérért dől-