Harangszó, 1916
1916-12-17 / 40. szám
1916. december 17. HARANQSZO. 315. Meghalt a Király! Felszisszenés, szivek-lelkek fájdalomba borulása, gyászos és pótolhatatlannak látszó veszteség érzete .. Sok megpróbáltatás, nyavalya, le- sulytó szenvedés, egy sok munkába, nehéz felelőségbe fulladt hosszú emberöltő ólom-gondjai, nehéz évtizedeién át sem őrölték meg Isten áldása ez az embereken. És a királyok is emberek. Ép ezért előbb, vagy utóbb az Elmúlás, a Halál rajtuk is diadalmaskodik. Késői aggsága nem engedte, hogy seregei élén ott legyen az ágyudü- börgéstől hangos harci zivatarban. A békés csendii kastélyban csak a zizegő aktákból s a jelentésekből festődött eléje, a Békeszerető s Bé- kétakaró elé, a háború vérgőzös világa. Most egy ugrással oda került seregei élére: a sok ezer életet vesztett, hősihalált halt s halálukban bosszút forraló vitézek élére. Az öreg Király, a jó Király, a halott Király Meghalt a Király! És mig porhüvelyét népek, nemzetek, országok, egész világ: ellenség, testvér- és barát egyaránt gyászos érzéssel telt szívvel állja körül, lelke vágtatva száguld a Királyok Királyához. ... A gyerek-világ meséibe-ringa- tódzó lelkünk azt mondja, álmodja e késő őszi napon : Hogy egy jó öreg Király lelke, amivel népeit szeretetbe ölelte magához, egy nagy világomlás idején a jó Istenhez szállt fel: mert nem volt meg neki s a földön senkinek sem a hatalma, hogy megállítsa az emberek gyilkoló öldöklését . . Aranysarkantyu peng az égben ; figyelmes lesz rá az Öreg-Isten: — Hát te is berukkoltál, Fiam! — Be, Fölséges menyei Atyám 1 S alássan jelentem, nem nézhette az én jóságom azt a nagy gyilkolást — feljöttem mivel földi hatalmammal nem tudtam végetvetni, akárhogy akartam is, hogy segítséget kérjek itt a mennyországban És mesélp képzeletünkbe belekapaszkodik emberi érzésünk: — Ez az egy halál, ami jó öreg Királyunk elmúlása, nem váltja-e meg most sok ezernek halálát, életben maradását . . Vájjon nincs-e közel már a megértés, a béke, a hőn sóvárgott megegyezés .. Meghalt a Király 1 Könnyes szemünket erős hittel emeljük a magasságba s bízunk benne, hogy mindenek nagy gyásza a mi dicsőséges győzelmünkbe olvad át. És áldott lészen a halott Király emléke! ..Meghalt a Király! Az őszi nap bágyadt fénye csókolja végig a földet . Kopasz ágak me- redeznek az égnek és a szél suhogásában fájdalmasan nyögnek a haldokló fatörzsek .. Itt az enyészet! De ez is múlandó s jő utána majd a kikelet, mint ahogy az öregek elmúltával jönnek a fiatalok: Meghalt a Király. . . Éljen az uj Király! Egy szál piros búzavirág Irta: Fábián Imre. Eddig kék búzavirágot ismertem. Olyan kedves kékszinüt, amelyre bárha mint gyom nő is a tiszta búzában — haragudni nem tudunk. A nyár elejének édes virága, amely bokrétákkal ékesíti fel a íejethányó buzakalászokat. Piros búzavirágot eddig csak egyetlen-egy szálat láttam. Azt se a búzában, nem is nyár elején, hanem szomorú levélbe téve a nyár legvégén. Kovács András a második telet töltötte a háborúban, a második tél után a második tavaszt. Az első tél kegyetlenebb volt, de a tavasz a második viselte meg jobban.. Örökös felhő borította az eget. Nehéz ólmos esőcseppek áztatták a volhyniai földet éjjel és nappal. A lövészárok keskeny feneke csupa sár, oldalai csatakosak, vizesek. Amihez az ember nyúlt, mindenütt sár és a sárból facsarodó víz fogadta. Nyugodni egy pillanatig se lehetett a piszkos földön a csűrön vizes ruhában. Csak egyszer ez a borzasztó felhő szakadna ketté, csak egyszer a jó Isten kék egét, fényes napj t láthatná ismét! fohászkodott magában jó Kovács András. Arra nem is gondolt, hogy ezt a helyet itt hagyhatná, hogy a háború érhetne véget. Két év alatt úgy megszokta már a hontalanságot, a lövészárkot, hogy szinte el se tudta gondolni, hogy mindennek vége is lehetne valaha. Végre azután megérte nem ugyan azt, hogy elszálltak vfolna a fellegek, hanem azt, hogy azok a nehéz, vastag fellegek megvékonyodtak, megritkultak. Az eső elállt. Tavasz lett ott Volhyniában is, úgy mint egykori otthonában. Zöld volt az erdő, a mező. Gyönyörűséggel látta a lövész- árokból, amint szárbaindult a búza, meg a rozs. Csudálatos, hogy mikor korábbi vágya betelt, még kellemetlenebbnek találta a lövészárkot Kovács András. Szűknek találta azt. Kapa, kasza helyett fegyver volt kezében a zöld táblák között. Kaszapengés helyett, puskaropogás riasztotta fel sokszor álmodozásából. Mindgyakrabban rajtakapta magát, hogv otthonában él, lélekben benyit hajlékába, szeretteivel járja a rózsamezőt, a lombos erdőt. Nehéz volt a szive, de levelei azért mindebből csak annyit mondottak otthon : Hála Isten jól vagyok, semmi bajom nincsen Egy reggelen eltűntek a szállongó ritka felhők is. Csudálatos szép nap köszöntött az ébredőkre A ragyogó fényes nap teljes erejével szórta életet lehelő áldó sugarait Most lett nyilvánvalóvá, hogy már nyár van, igazi nyári nap, amely munkára hivja az embert. Még sóvárgóbb szemekkel nézte Kovács András az előtte viruló életet. De nem csalnak-e szemei ? Alig néhány lépésnyire a lövészárok előtt virágot lát, amilyet régen nem látott: kék búzavirágot! Majd elnyelte a szemeivel úgy nézte. Mindent adott volna érte, ha megszerezheti. Ámde erre gondolnia sem lehetett, mert aki csak a fejét kiemelte a lövészárokból, az a halál fia volt. Alig gvőzte várni az estét, az éjszakát! Máskor az éjszaka, a sötét volt főellensége, de most ugv érezte, hogy az tartogatja számára a légé desebb örömöt. A keze is remegett. mikor este kilépett a partra, elhozta a kedves virágot. Ádáz csatákon nem remegett Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatok A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűén. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magy-n Gaz 'a zöv^tség fogyasztási es értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz (Sajat székhazában.) 108 A HANGYA kötelékébe jelenleg «278 szövetkezet tartozik rmllio K évi áruforgalommal.
