Harangszó, 1916

1916-12-03 / 38. szám

298.

Abban a kitűnő szellemben, amely a hadsereget és a haditengerészetet, valamint mindkét Honvédségemet mindenkor lelkesítette, zálogát látpm annak, hogy éppen úgy, mint Én, Utódom is mindenkor számíthat reájuk. <

Királyunk utolsó órái.

Kedden este hat óra előtt a királynak 39.6 fokos láza volt. Kábultnak érezte magát és hangulata ennek megfelelőleg nyomott. Hat órakor az uralkodó család tagjai már mind együtt voltak és ott volt Ortner tanár és Kerzl udvari orvos is. Hat órakor a dolgozószobából a hálószobába kisérték a királyt s az udvari orvos lefektette. Látszott, hogy álom jön szemére. Mielőtt elszenderedett, Kerzl udvari orvos megkérdezte a királytól:

— Mit parancsol felséged holnapra?

— Félnégy órakor felkelek, mint rendesen — ezek voltak utolsó szavai.

Milyen bámulatos munkaerő és erős akarat rejlett benne, hogy még lázasan is, mikor öntudatát a láz már gyöngítette s mikor minden más halandót megtört az alvás vágya, a király még arra gondolt, hogy a rendes időben dolgozni fog...

Az utolsó betegség.

November hó 5-én jött a királyra a betegség, a tüdőhurut és a nátha, a mely évek óta ősz idején vissza szokott térni nála. Három nappal későbben, november 8-án emelkedni kezdett hőmérséklete s a lázas állapot azóta nem szűnt meg, néhány nap kivételével a reggeli órákban, a mikor ő felsége lázmentes volt. Mint minden öreg embernél, a király test- hőmérséklete egy kissé a rendesnél alacsonyabb volt, 36.6 fok. A betegség első napjaiban a hőmérséklet 37.2 — 38 fok között ingadozott. Csak hétfőn kezdett a láz 38 fokon túl emelkedni. Kedden délután már ugrásszerűen felszökkent a hőmérséklet 39.6 fokig s akkor szemlátomást emelkedett. Egyidejűleg a hétfőn első- izben jelentkező gócgyuladás a tüdő jobb szárnyáról terjedni kezdett és a gégére is elhatott

Kedden délelőtt már tisztán látták az orvosok, hogy a halál közeledik s legfeljebb rövid időre halasztható a katasztrófa. Hétfő óta az étvágy csökkent s kedden a király már semmit sem akart enni. Egyébként is vonakodott az orvosok rendeletéit követni.

HARANGSZÖ.

Hétfőn este Ortner tanár az udvari orvossal konzíliumot tartott Schön- brunnban és megállapította, hogy a tüdőgyulladás terjed s ezzel közvetlen veszedelem állott be. Hétfőről keddre virradó éjjel nyugtalanul aludt a király s reggelre kelve, nem volt olyan friss, mint még a legutolsó napokon is jótékony álom után, Kedden reggeli fél négy órakor, mikor felkelt, kábultnak érezte fejét és az orvosok megállapították, hogy közérzése rosz- szabbodott. A délelőtt folyamán még fogadta leányát, Mária Valéria főhercegasszonyt, majd idősebbik leányát, Lajos bajor herceg nejét s utána sógornője, Károly Tivadar bajor herceg felesége látogatta meg, utánuk jött a trónörököspár és egyes udvari méltóságok is megtették szokásos jelentéseiket. Déltől fogva hirtelen emelkedett a hőmérséklet s délután hat óráig 39.6 fokra szökött fel.

Pontban hat órakor délután az uralkodó család tagjai összegyülekeztek a király dolgozószobájában. Kerzl udvari orvos és Ortner tanár is ott volt. Közölték a főhercegasszonyokkal, hogy az uralkodó utolsó órája már nincs messze. Bevezették a királyt hálószobájába és ágyba fektették, ezúttal két órával korábban, mint évek óta rendesen. Ekkor történt, hogy hü udvari orvosa megkérdezte, miképpen rendelkezik másnapra és a király azt válaszolta, hogy a rendes időben akar felkelni. Alig mondta ki utolsó szavait, elaludt s ez az álom kisérte át a halálba.

Kevéssel a halál beállta után, egyenruhában megjelent a trónörökös, akinek a kabinetiroda igazgatója már előzetesen átnyújtotta a titkos kulcsokat. Főudvarmestere, gróf Berch- told Lipót állott a trónörökös mögött, a ki a terem közepén levő nagy asztal mellé lépett. Az asztalon égő gyertyák között a feszület állott.

Ezután báró Burián külügyminiszter, mint a császári és királyi ház minisztere megszólítást intézett a trónörököshöz; rövid szavakban tudatta vele az uralkodó halálát és tolmácsolt^ az udvari és állami méltóságok mély részvétét és alattvalói hódolatteljes ragaszkodását.

A trónörökös fejhajtással és pár szóval válaszolt.

Ezután a külügyminiszter újból előlépve, háromszor meghajtotta magát és hódolva a trónörökös előtt azt a kérést intézte hozzá, hogy kegyeskedjék nyilatkozni, vájjon hajlandó-e a reá származott trónt, melynek ő legjobb tudomása és lelkiismerete

1916. december 3.

szerint egyedüli jogos örököse, átvenni, illetőleg kormányra lépni.

Ünnepélyes csend uralkodott a teremben, a mikor ezután Károly Ferenc József főherceg kijelentette, hogy miután a mindenható Istennek rendelkezése szerint nagyon tisztelt nagybátyja, a császár és király az élők sorából elhivatott, el van határozva a reá származott örökséget átvenni, a trónra lépni és a törvények értelmében őt megillető legfőbb uralkodói hatalmat elfogadni.

Erre a külügyminiszter újból előrelépve, háromszori meghajlással hódolt és kérte a legmagasabb rendelkezések megkezdését.

Ferenc József király élete.

1. Ferenc József nem született a trón örökösének ; csak jóval a születése után alakultak úgy a viszonyok, hogy a l ét állam koronája neki jutott osztályrészül. Születésekor még a nagyatyja, I. Ferenc uralkodott; a trónörökös a későbbi V. Ferdinánd volt és csak ő utána következett volna az öröklésre jogosultak sorában fivére, Ferenc Károly főherceg, I. Ferenc József atyja.

Származása és ifjúsága

I. Ferenc József születésekor az atyja, Ferenc Károly 28 éves fiatal ember volt, aki egy évvel azelőtt vette nőül Miksa József bajor király leányát, az alig tizenöt éves Zsófia hercegnőt. Ferenc Károly nagyon csöndes, szereplésre nem vágyó ember volt, csak a kertészkedésben telt kedve. Amikor Ferdinánd király házassága az évek múltán is meddő maradt, csak akkor vált aktuálissá a trónöröklés kérdése. Ferenc Károly, aki se katonai, se politikai ügyek iránt nem érdeklődött, vonakodott a trónt elfogadni; csak igy lett pre- zumptiv trónörökössé legidősebb fia, Ferenc József.

I. Ferenc József 1830 aug. 18-ikán reggel negyed tízkor született Schön- brunnban. Neveltetését, mely a többi főhercegétől csak a negyvenes években tért el, amikor ő lett a trón várományosa, az anyja irányította. Zsófia főhercegnő volt abban az időben az egész udvarban a legkiválóbb egyéniség. Korának egyik legszebb asszonya volt s egyszer smind egyik legszenvedélyrsebb politikusa. Az udvarnál minden az ő akarata szerint történt, őt tartották a »kamarilla< fejének. A magyarok