Harangszó, 1916

1916-11-26 / 37. szám

292.

HARANGSZC.

1916. november 26.

tisztogattam volna minden nap a csizmádat?! Már csak a szép táncodért se engedd levágni a lábad.

— Hát aztán Pannikám, nem engednéd nekem el ezt a táncot ? A táncom kell neked, nem én magam.

Ez megint oly beszéd, amire csak sírással lehet felelni.

— Beszélj no, engemet siratsz-e, vagy a csizmámat? Erre meg csak elneveti magát az ember.

És Panika sirt, meg nevetett egyszerre.

— De bolond vagy te András, hogy még ilyenkor is van kedved tréfálni.

— Majd nem tréfálok két nap múlva — akkor telik le a hetem.

Jő is, hogy eljöttél, legalább lesz, aki eltemessen.

Már ez megint olyan beszéd, hogy Pannika jajsző nélkül nem hagyhatja. Ráborul az urára s úgy sir, úgy jajgat.

— Ne halj meg András, inkább vágják le mind a két lábad.

— És te úgy is fogsz szeretni Pannikám ?

— Verjen meg az Isten, ha nem szeretnélek!

— No ezért a szavadért igen nagy örömöt mondok neked, de előbb hadd csókolom meg azt az édes csöpp szádat, amivel itt, ennyi ember füle hallatára ezt az esküt kimondtad.

Most már nem szabadkozott a csóktól Pannika. Hadd hallja, hadd lássa mindenki, hogy ő szereti az urát és igen is, ha egy lába se lenne, akkor is szeretné. Hiszen a hazáért adja oda a lábát, az nincs is oly nagy áldozat, mint aki egész életét odaadta. Féllábbal még elélhet az ember, boldog is lehet, ha van aki boldogítsa, — Ő jó magyar asszony akar lenni és nem hagyja el az urát semmi nyomorúságában.

Ezt gondolta el Pannika, mig az ura csókolgatta a két orcáját. — És most már nem sirt, nem bánkódott, csak annyit szólt:

— Aztán egész bizonyos az, ha levágják a lábad, hogy te életben maradsz ?

Erre már az egész szoba betegje megszólalt és kórusban biztosították Pannikát, hogy nem esik az urának semmi baja.

— Akkor hát vágasd le, de mielőbb! szólt Pannika — és kiakart menni a szobából. De András utána kiáltott:

— Pannikám, hát a nagy örömet, amit neked szántam, nem akarnád meghallani ?

— Beszélj hát, hiszen rám férne az öröm is.

— Előbb azt mondd meg, szeretnéd-e, ha már túllennék a lábvágáson ?

— Hát ezt még kérdezni is kell ? Életem felét odaadnám, ha már téged egy lábbal látnálak.

— Az életed tartsd meg nekem,

— de jobbik lábamat már ne keresd

— levágták, be is gyógyult a seb és én oly egészséges vagyok, mint amilyen voltam.

E szókra Pannika azt sem tudta mit tegyen örömébe ? Hát még mikor András ki is kelt az ágyból! ? Ott állt mellete a felesége, segített neki az öltözködésnél, odaadta a mankóját s aztán szépen kimentek együtt a kórházkertbe. Nem volt náluknál boldogabb ember az egész kórházban.

Mikor másnap Pannika búcsúzott, András igy szólt hozzá:

— Pannikám, csak tisztogasd tovább azt a csizmát, mert mire hazamegyek a lábam is visszanő. Olyan lábat kapok, amin nem fog se golyó, se köszvény — arra is jó lesz az a csizma; tán még a menyecsketáncot is eljárom benne.

Képek a somogyi evangélikus egyházmegye történetéből,

Irta : Mesterházy Sándor. .

Folytatás.

Abban az időben 1535-től fogva Nádasdy Tamás, ki Kanizsay László volt soproni főispánnak, a dunántúli vidék egyik leggazdagabb földesurának árváját, a fiusitott: Kanizsay Orsolyát vette nőül, volt a földesura Nagykanizsának, majd 1550. körül Ságnak, Pogányszentpéternek, Csi- csónak, Iharosnak, Iharosberénynek. Az övé volt a sárvári, a lékai, a német-keresztúri, a kapuvári, a csep- regi, az egervári, a csókakői stb. uradalom is. Az ő hatalmas támogatása mellett Erdősi Sylvester János, Dévai Biró Mátyás meg a többi magyar reformátorok szinte a csudával hatásos eredménnyel prédikálták az evangéliomot. A Nádasy Tamás által létesített könyvnyomda, a Sárvár melleti Ujszigeten, mely nyomda Mátyás király hires budai nyomdája után az első volt magyar hazánkban, hatalmasan működött. Azóta, hogy benne 1541-ben az első magyar uj testá- mentumot kinyomatták ezer meg ezer nyomtatvánnyal állott a reformáció szolgálatába. Somogybán a plébániák száma annyira leapadt, hogy 1549 ben csak a babócsai plébános emlit- tetik a falvak birtokosai között. Az

akkori veszprémi r. kath. püspök Kecseti Márton, ki alá Somogy is tartozott maga is rokonszenvezett az evang. hittel, sőt 1545-ben elhagyta székhelyét és nőül vette Homonnai Drugeth Antal leányát. Gróf Nádasdy Tamás 1554-ben Magyarország nádorispánja, a magyar király helytartója lett és ezen minőségében még- inkább segítette az evangélikus egyház megerősödését. — Úgy, hogy elmondhatjuk, miszerint mikor Nádasdy Tamás 1562-ben junius 2-ikán Egerváron meghalt, már jól meg volt alapozva az evangélikus egyház ügye ezen á vidéken is. Egervár Vasvármegyének déli részén, a nagykanizsa- szombathelyi vasúti vonal mentén, a báró Sólymossy-család birtokában még ma is jó karban van és a 4 tornyán külön-külön alkalmazott S. P. Q. R. (Senatus, Populus Que Ro- manus) betűkkel méltán vonja magára az utas figyelmét.

A derék apának méltó fia volt Nádasdy Ferenc. Ö a török ellen is sikeresen harcolt; olyan nagy ereje volt, hogy fél kézzel felkapott és földhöz vert egy-egy törököt és el is nevezték fekete bégnek. Mint evangélikus egyházának hű fia és áldozatkész pártfogója 1598. körül somogyvárme- gyei uradalmaiban is: Zákányban, Bolhón, Darányban, Erdőcsokonyán, Komlósdon, Kőröshegyen, Alsóseges- den, Gyékényesben, Homokszentgyör- gyön, Darányban stb. buzdította, segítette hitsorsosait. Barátja Zrínyi György meg, a szigetvári hősnek: Zrínyi Miklósnak fia, a Muraközben mozdította elő az evangélikus vallás térhódítását. Kedvenc eszméje volt neki, hogy egész Horvátországot elláttatja horvát bibliákkal, énekes- és imakönyvekkel és megnyeri az evan- géliomnak.

Az evangéliom szelleme, — mintha egy uj pünkösd jött volna a világra, — meghódította a sziveket és evangélikus gyülekezetek alakultak itt: lharosberényben, Marczaliban, Szentkirályon, Légrádon, Toronyban, Iharosban, Udvarhelyen, Csurgón, Sur- don, Nemespátróban, Tabon, Bábony- ban, Köttsén, Zákányban, Ötvösön, Szobban, Gyékényesben, Somogy- szentmiklóson, továbbá a zalai részeken : Gelsén, Hahóton, Nagykanizsán, Söjtörön, Pacsán, Kapornakon, Lentiben, Eszteregnyán, Beczén, Nemesapátiban, Sárkányszigeten, K*s- komáromban, Galambokón, aztán a jelenlegi zalai esperességet alkotó területen : Dörgicsén, Kapolcson, Kővágóőrsön, Mencshelyen, Szentantal-