Harangszó, 1916

1916-11-19 / 36. szám

1916. november 19. HARANGSZÓ. 287 szonya. Ekkor se említett nevet egyik se közülök. Azt azonban észrevette Sárosy, hogy nem annyira hajthatat­lan meggyőződését mondta el, mint inkább azt, amit meggyőződésül ki­vívni Szeretett volna. (Folytatjuk.) Karácsonyi üzenet. Örömmel jelentjük olvasóinknak, hogy karácsonyi üzenetünk, melyet küzdő és szenvedő testvéreink kará­csony ünnepére kibocsátottunk, im­már megjelent. A kis füzet, mely postai küldésre nagyon alkalmas alakú, a szentirás karácsonyi törté­netének közlése után, lapunk szerkesz­tőjének, Kapi Bélának lelket erősítő beszédét, Sántha Károly, kiváló költő papunk gyönyörű alkalmi énekeit tar­talmazza. Hisszük, hogy vigasztalást, erőfeszítést visz mindenhova, ahová csak eljut. Mint minden ünnepkor, úgy most is örömmel vállalkozunk arra, hogy a rendelkezésünkre bocsátott példá­nyokat elküldjük a harctérre s a kór­házakba. Kidolgozott tervezetünk le­hetővé teszi, hogy ezen feladatunkat a lehetőségekhez képest helyesen megoldjuk. Most is mindent elköve­tünk, hogy ez által is híven szolgál­juk távol levő testvéreinket és egy­házunkat. Eddig a következő rendelések ér­keztek : Szabad rendelkezésre: Ev. nőegylet Borgáta 50 példány. Pénzadomány: Kratochwyll Stefi Szombathely 10 K, Ráth Arnold Budapest 10 K, Vitálisz Ká- rolyné Szombathely 5 K, özv. Boda Jó- zsefné Vönöczk 3 K, özv. Pálffy Lászlóné Vönöczk 2 K, Ev. nőegylet Vönöczk 2 K, Kiss Józsefné Borgáta 1 K. Megemlítjük, hogy a karácsonyi üzenet ára darabonként 10 fillér, 50 drb 3 kor. 70 fill„ 100 drb 7 kor. A világháború eseményei. Eljutottunk a világháború egyik legszebb és legfontosabb eseményé­hez : a lengyel királyság proklamá- lásához, amely november hó 5-én méltó ünnepies formák között folyt le Lublinban és Varsóban. Az orosz uralomtól megszabadított Lengyelországnak — mondja a Nordd. Alig. Ztg. — megadjuk azt a lehető­séget, hogy saját államában támasz­kodjék a középponti hatalmakra és ve­lük szoros politikai, gazdasági és kultu­rális kapcsolatban szabad életet éljen. A lengyel állam kiépítése kemény és fáradságos munkával jár még ezután is. De szükségünk van oly megbízható, jól rendezett, szabad államra, mely kelet felől biztosítja a középponti hatalmak országait. Harc a románok ellen. Románia veszedelme meghatotta az antantbeli hatalmakat. Elhatároz­ták, hogy az uj szövetségest szoron­gatott helyzetéből kiszabadítják. Könnyű volt e határozatot kimondani, de végrehajtani, mint a lefolyt hét is tanúsítja, vajmi nehéz ott, ahol magyar és osztrák, német és bolgár vitézek alkotják az ellenfél csapatait és Arz, Falkenhayn, Mackensen és Berthelot azok vezérei. November 4-én újra vereséget szenvedtek az oláhok és oroszok. Predeáltól dél­nyugatra elvesztették az erősen el- sáncolt Clabucetu állást, fogságba esett 1747 emberük és zsákmánnyá lett 8 ágyújuk és 20 géppuskájuk. A törcsvári szorostól, valamint Pre­deáltól délre csapataink naponta előbbre jutottak. Elfoglalták a 2506 méteres La Omu hegycsúcsot. Ügyes átkarolással leüzték az ellenséget az erdélyi határhegyekről. A határon túl, ellenséges földön, elfoglalták a makacsul védett Monte Siriut. Az oroszok által támogatott oláh sereg néhány napi erős küzdelem után Tölgyesnél némileg visszanyomta vonalunkat. Azonban a többi helyen, keleten és délen ugyanakkor a ro­mánok véres vereséget szenvedtek. Ezer főnyi legénységük fogságba ke­rült és Krasznától délre egy magas­latot elvesztettek. A predeáli szaka­szon és a vöröstoronyi szorostól délre saját területén mindhátrább szorult az ellenség. Csapataink no­vember 8-án már mintegy 25 kilo­méternyire nyomultak be Romániába. Gyurgyevónál pedig monitoraink két oláh hajót zsákmányoltak tele pet­róleummal. Harc az oroszok ellen. Az oroszok főfeladata most az oláhok védelme. Heves támadás indult meg azok érdekében nov. 4-én a Sztochodnál, a Narajovkánál és Dor- navatránál. De ezeket a támadásokat a mieinkek csakhamar] megállították, és lett a támadásból védekezés. Azóta naponként visszahódítunk egy-egy darab területet az oroszoktól. Hát­ráltatja az oroszok nagyobb segély­nyújtását a beállott télies idő. A kíméletlen tömegharcok után Bruszi- lov maga is segítségért esedezik. Azzal fenyegetődzik, hogy ha segít­séget nem kap, kénytelen lesz visz- szavonulni. Dehát melyik antantbeli hatalmasság mehet most az oroszok és oláhok segítségére ? Nagy vereség érte az oroszokat nov. 9-én a Skro- bova-pataknál, ahol a németek négy kilométernyi szélességben több orosz védővonalat rohammal elfoglaltak és az ellenséget a patak másik oldalára kergették. Az oroszok 49 tisztet és 3380 főnyi legénységet hagytak fog­lyokként a németek kezén. A zsák­mány 27 géppuska és 12 aknavető. Harc az olaszok ellen. Kétségbeesett erőlködéssel próbál­ták meg az olaszok a Karszt-fensikon levő állásaink áttörését. Nem mentek semmire. Másnap a tenger közelében levő Jassziano ellen indultak. Ku­darccal és óriási veszteséggel járt mindegyik próbálkozásuk. Másnap Biglia mellett uj vereség érte őket. Ezzel be is fejezték nagy hűhóval kezdett kilencedik isonzói támadásu­kat. Veszteségük körülbelül ötven százalék! A kudarc után Kadorna általános pihenést rendelt el. Nov. 6-dika óta nem volt olasz támadás. Harc a franciák és angolok ellen. A franciáknak sikerült két verduni erősségüket visszafoglalni. A nagy erőfeszítésnek, a rengeteg emberál­dozatnak ez az egyedüli eredménye. Döntő csapást akartak a németekre mérni, de csak jelentéktelen helyi változást idéztek elő. A harctéri hely­zet maradt régi állapotában. A fran­ciák és angolok közel öt hónap óta viaskodnak Verdun megtartásáért, 'e tehetetlenek a németekkel szemben. Támadásaik sorra meghiúsulnak a németek szilárd ellenállásán. Az utolsó jelentések a német léghajók sikereiről is számot adnak. A német repülők tizenhét ellenséges repülőgé­pet lőttek le és tettek semmivé egy nap alatt. Egyéb hírek. EgyJcözzétett athéni levél bemutatja a görög viszonyokat és kijelenti, hogy Konstantin király az ő németbarát­ságával nem áll elszigetelten, hanem az egész görög nép áll mögötte. Venizelosz nem ért el semmit. — A lengyel újságok nyomatékosan han­goztatják, hogy az uj Lengyelország Németország mellett sokat köszönhet Magyarországnak, mivel Magyaror­szág mindig lelkesen síkra szállt Lengyelország szabadságáért.

Next

/
Thumbnails
Contents