Harangszó, 1916
1916-04-09 / 4. szám
1916 április 9 HARANGSZŐ. 27 A kötelesség* útja. Elbeszélés. Irta : Kap! Béla. Második fejezet. A szülői ház. Folyt. 4. Éjszakai virrasztás! Csak az tudja, mi az, aki már ült betegágynál s lesve leste a ziháló lélegzetvételt, az Öntudatlanúl hadart, hangsúlytalan beszédet. Aki tágra nyílt szemmel, remegő szívvel hajolt a betegre s rettegve vigyázta, melyik pillanatban száll a sóhajtás szárnyán ég felé lényének örökkévaló része. Pillanatok nslpokat jelentenek s az órák esztendőket. De mintha szárnyat öltene a lélek, sebes repüléssel beszállja a múlt tájait. A szenvedéstől megfinomodott szív tisztábban látja elmúlt cselekedeteit s azok rugóit, megismeri gyöngesé- geit, elkövetett vétkeit. Az arcba szökkenő pír mutatja, hogy szégyenérzet és megbánás egyszerre érkeznek hozzá s hatalmukba fogják a vergődő lelket. Sárosy László szorongva nézi az élet tusakodását a halállal. Megelevenedik előtte fiatal életének múltja. Ólom súllyal hull lelkére bűneinek tudata s ajka könyörögve mondogatja : — Csak most segíts meg, édes jó Istenem, csak most adj még alkalmat, hogy jóvá tehessem, amit ellened és szülőim ellen vétkeztem !... Reggelre elcsöndesedik a beteg. Ki tudná megmondani, vájjon a szervezet ellanyhulása az ilyen javulás, avagy az ébredő reggeli verő fény életsugárzó ereje ? A láz alább hagy, a lélegzet szabályosabb, a nyugtalan hánykolódás csöndes szendergésbe megy át. Délelőtt bekopogtat a postás s levelet hoz Lacinak. Nyirkutas község elöljárósága irja egy rövid, de ékes levélben, hogy esztendő óta tanító nélkül az iskola, a gyerek-sereg oszladozik, mint pásztor nélkül való nyáj, hát ha Sárosy László úr úgy gondolná, örömükre szolgálna, ha meghívásukat elfogadná. Fizetése 400 forint, két szobás lakás, meg a föld- birtokos kereskedő úr jóvoltából két erdei öl tüzelőfa. Elszorult lélekkel olvassa az egymás alá illesztett kemény vonású sorokat. Tengelyig sáros utcát lát hirtelen maga előtt, düledező tetejű vi- tyillókat, rendetlen udvarokat, melyekről utcára folyik a trágyalé. Alacsony iskolát, összefaragott padokat, fojtó, nehéz szagú levegőt, összerázkódik. De apja kiszabja kezéből a levelet s örömmel meglobogtatja. — Na fiú, ez a diplomád kamatja 1. . Észreveszi a sötét árnyat fia arcán, azért kis gondolkodás után hozzáteszi : — Kicsiny kenyér, de biztos. Végre is, mi a legjobb a kenyérben ? Az, hogy fehér, vagy hogy nagy, puha ? Dehogy is! az, hogy van I Ha fehérebbé, jobbá teheted, a te szerencséd, most azonban örülj annak, hogy van I Laci arcáról eltűnik a borulat. Látja, hogy az apja még a megkérdezés előtt határozott s ő nem akarja keseríteni szegény beteget. Különben az apa alig is venné észre azt a csöndes elgondolkodást, mely szürke fátylat von a hirtelen jött örömre. Szinte felvillanyozza a boldogság, szemei csillognak, arca pirban ég. — Menj, Laci, siess a hivatalba. Tiszteltetem a Földes urat s nagyon kérem, kölcsönözze ide egy órára a Helységnévtárt. Csak egy órára. Mondd meg, fiam, hogy már jobban vagyok, talán a jövő hétre meg is gyógyulok 1... Bizony anya! még egy ilyen öröm és mehetek hivatalba!.. Félóra múlva megint erőtlenül hanyatlik párnáira s heves köhögési roham elfullasztja szavát. Szemei fáradtan csúkódnak le s arca fehérre válik, mint éjszakai hóhullás után az érintetllen fagyos hótakaró Laci jötte megint felélénkíti. — Nem tudom magam felkeresni, nehéz a könyv, olvasd 1... Néhány perc múlva Laci olvassa a nagy könyvből: — Nyírkutas, kisközség, Alsó-Fehér vármegye, nagyenyedi járás, ház 210, lakos 1420, van templom is, és pedig görög katholikus templom, 3612 kataszter hold birtok tartozik határához, községi jegyző, anyakönyvvezető helyben van, a járásbíróság és adóhivatal Nagyenyeden, a vasút és távírda Nyíresvölgyén. Nincs több, édesapám. Háromszor elolvastatja magának, azután hosszan, némán gondolataiba merül. — Nem lesz az rossz hely, Laci. Elég nagy község, 1420 lélekből áll a lakosság. Van jegyző is, talán fiatal ember, legalább elbeszélgethetsz valakivel. Csak azután vigyázz, nehogy valami falusi mulató kompániába belecsuppanj. Jó könyveket kell venned, az sok rossztól visszatartja az embert. Sajnálom, hogy templomunk nincs. Úgy látszik, a községben inkább az oláhok vannak túlsúlyban. No, azért nem kell megijedni, azokkal is ki lehet jönni I Laci csak néma fejbiccentéssel helyesel az apjának. Közben meg arról gondolkodik, hogy tulajdonképen egy szóval sem kérdezték: hát van-e hozzá kedved, elfogadod-e ? — A birtokot egy kissé kicsinylem, 3262 hold 1420 emberre, mintha kissé kevés volna. De persze, attól függ, hogy hány hold jut a kisbirtokosokra. Lehetnek ott nagyon jómódú emberek is. — A levél földbirtokost említ, biztosan az köztük a leggazdagabb, azért ad két öl fát. Laci ajka körül kesernyésre szalad a ránc. — Zsidó földbirtokos az, bizonyosan az, mondja mosolyogva. — Már miért lenne éppen zsidó ? csattan fel az öreg úr. 1420 ember van ott, közülök egyik fát ad, már miért lenne épen az az egy zsidó? Laci felvonja vállát, azután elneveti magát. — Hát csak azért, édes apám, mert a levél kereskedő földbirtokosról beszél. Hát ez csak zsidó lehet. A magyar ember, meg a keresztyén vagy kereskedő, vagy birtokos. A kettő együtt.... A beteg ember is velük nevet. — Fiskális eszed van, az bizonyos. Azután még az is meglehet, hogy igazad van I Másnap már sürgeti, hogy a levelet meg kell irni. De az írás lassan készült. Mintha mázsányi szikla ülne a keze fején, nem mozog a papiroson a toll. Kimegy anyja után a konyhába s könyes szemmel mondja : Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházéban.) 72 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
