Harangszó, 1916
1916-10-29 / 33. szám
1916. október 29. VII. évfolyam. 33. szám. ■in Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TAROLOM: Imrék Sámuel: Ének október 31-ikén. — Nagy nap számadásán. — Csite Károly: Hazajáró lélek. (Elbeszélés.) — Bóra Katalin. — Lábaink szövétneke. — Krim Ferenc: A szenvedés szerepe az életben. — Karácsonyi üzenet. — Kapi Béla: A kötelesség útja.) Elbeszélés.) — A világháború eseményei. — Ország-Világ. Ének október 31-ikén .*) Öröm kél most a borúra, Hogy egünkön feltűnt újra Októbernek nagy napja; j Minden szájon zengjen ének, Üdv, hozsánna legyen néked, Hitszabadság hajnala! Áldva legyen a nagy Isten, Hogy megőrzött drága hitben Századokon keresztül. Szivünk minden dobbanása, Igaz hála vallomása Övé legyen egyedül! Kicsiny sereg ne félj immár, Tereád még szebb jövő vár, — Csak előre, akarva! Föl, föl bátran Krisztus népe! Tied lesz az örök béke! Föl a zászlót magasra! *) Dallam: Ne csüggedj el, kicsiny sereg . . . (Az utolsó sorok ismétlésével Mozart: „Szövetségdal“ mintájára férfikarra is alkalmazható.) Hadd lobogjon a világon Szerteszéjjel minden tájon, Amerre csal% ember él; Hogy mindenki szivvel-szájjal, Vallja igaz háladással: Nincs erősb vár Istennél! IMRÉK SÁMUEL. Nagy nap számadásán. Zúgva recseg az államok épülete, sorsdöntő harcokban kialakul országok jövendője. Vértenger hömpölygi be az emberi szellem nagy alkotásait, örömöt, családi békességet, tiszta eszményeket maga alá temet. Az emberek milliói sírva jajgatnak, vagy a sok fájdalomtól megmerevedett arccal temetnek. Talán nincsen is másra gondolatunk, csak a rettenetes világháborúra. És mégis, elközelget reformáció szent ünnepe s az emlékezés halkan megkopogtatja lelkünk ajtaját. Mennyi áldást, mennyi drága kincset hozott magával a hitjavitás világtörténelmi mozgalma. Visszaadta mindnyájunk drága kincséül az isteni kegyelem örök okmányát: a szent- irást. Örökkévaló világításban elénk állította az igazi Istent, a vérehullá- sával emberiséget megváltó Jézus Krisztust! Megtanított arra az első és utolsó életbölcseletre, hogy nem a mi cselekedeteink, nem is a mi érdemünk, hanem egyedül a hit s az isteni kegyelem tarthat meg. De a mikor mindezt végig gondoljuk, jól tudjuk, hogy ezek a drága kincsek nem jártak egymagukban. Mint ahogy a ragyogd üstökös égi utján mennyei fényességű pálya mutatja haladása irányát, úgy a hitjavitás áldásaival a felvilágosodás, erkölcs tisztulás, tudomány, művészet, nemzeti élet, szabadság megerősödése járt együtt. Egy világtörténelmi korszak hozta mind ezt magával ? Nem! Mindezt az emberiséget kormányzó Isten adta Legyen övé a dicséret és dicsőség 1 De azután emlékezzünk kegyelettel Luther Mártonra, a nagy reformátorra, ki mint Isten munkása reformátor társaival együtt a nagy munkát elvégezte. Áldjuk azokat a hitvallókat, kik ezer veszélyen, gályán, máglyán, keresztül is hiven kitartót-