Harangszó, 1916
1916-10-01 / 29. szám
1916. október i. HARANGSZÖ. Az anyja szorosan melléje lép, vállára teszi két kezét, úgy néz a szemébe. Forró lehellete megcsapja arcát, amint beszél: — Gyáva az, aki magát félti s nem meri védelmezni az igazságot! Férfi lennél-e, ha ablak mögül néznéd az emberi komiszság tombolását s nem volna karod, szavad, lelked, szived, hogy Ítéletet kiálts a gonoszok fele, biztatást az elnyomottak felé! .. — Lázad van, anyám . . . — Nem, de szivem az van! Ne félj, ha nem beszéltem js róla, nyitva tartom szememet s látok mindenfélét!... És ha szászszor anyád vagyok is, látom a te kötelességeidet is, fiam !. . . — És ha veszélybe döntenek?. . . — A kötelesség akkor is kötelesség marad!. . Csend fekszik a szobán. Az asflal előtt úgy állnak a székek, mintha láthatatlanul rajtuk ülne Balogzsán s a többi kifosztott koldus. Lélegzet neszét meghallató csöndesség gubbaszt a falak közt, de azért a saját szavát hallja: ne féljenek, rendben lesz a dolguk! Csak bízzák rám, majd elintézem !. . . Mosolyogva néz az édesanyja szemébe. — Légy nyugodt, anyám. Nem csalódsz bennem. Megígértem nekik, meg is tartom. Többet is teszek, már régen elhatároztam. Vasárnapra ösz- szehivom az embereket, tömöritem őket. Anyagi és szellemi érdekük egyformán szükségessé teszi ezt. Nem tudom még, mit csinálunk, hogy csináljuk, de azért megkezdjük a munkát! Jó lesz anyám ?. . — Jól van, édes fiam ! Isten áldjon meg érte! Hiszem is, hogy megsegít és megáld! Éjfélkor utolsót pislog a lámpa Mint az álmos beteg szempillája, egyszer-egyszer felnyílik még, azután egy utolsó lobbanással elhelyezkedik az éjszakai pihenésbe. De Sárosy László szemére nem jön álom. Mikor reggel felhúzza a függönyt, a keleti ég ivén messze emelkedőben van a nap, de sötét felhő kárpitot von eléje s eltemeti aranyos sugarait. (Folytatjuk.! A világháború eseményei. A lefolyt hét eseményei uj reménynyel töltik el lelkünket. Ellenségeink száma eggyel megszaporodott és mégis, úgy látszik, a harctéren több eredménnyel harcolunk, mint a közel múltban harcoltunk. Katonáink szövetségeseink katonáival együtt oly páratlan taktikai ügyességet, kitartást és bátorságot tanúsítanak, hogy hazánk jövője miatt most már nem kell aggódnunk. Hiában van az antantbeliek minden erőlködése, azt a bűnös célt, amit maguk elé tűztek elérni nem tudják. Távolabb tőlünk, nyugaton nem boldogulnak, közelebb hozzánk a Kárpátok vidékén s a Balkánon hiában erőlködnek, hazánk földjén pedig csúfos vereség a méltó büntetésük. Harc az oláhok eller. Mackensen dobrudzsai fényes győzelmével kezdődik az elmúlt hét története. Az ellenségnek hat gyalogsági és egy lovas-hadosztálya állott vele szemben, mely rövid harc után kénytelen volt eszeveszett futásban keresni menedéket. Ugyanakkor honvédeink a németekkel egyesülten Erdélyben Hátszegtől délkeletre, mint a jelentés mondja, sikeres előretörést hajtottak végre, hét ágyút zsákmányoltak és lefoglalták a hátszeg-petrozsényi vasút mentén a merisori utelzárót, majd pedig visszahódították a petrozsényi kőszénmedencét s az oláhokat a szur- doki szorosnál a határból kikergették s a szorost visszafoglalták. A bolgárok és a németek a Dobrudzsában szeptember 15-én megszállották a román lakosságtól kiürített Mangalia várost a Feketetenger partján. Másrészt az oroszok a rendelkezésükre álló csapatokkal Románia segítségére siettek, annyival inkább, mert attól tartanak, hogy a bolgárok és törökök győzelme esetén veszedelem éri a kievi és odesszai tartományokat. Azonban Mackensen hadvezért ügyes taktikája folytán a német, bolgár és török csapatok az ellenséget két tűz közé szorították, aminek eszeveszett futás és menekülés volt a folytatása. Az ütközet Topraisartól délnyugatra, a Kobadina—Tuzla vonalon történt. Utána Mackensen serege folytatta az utat Konstanza és a Trajánusz-sáncok felé. Hazánk észak-keleti határán egyesült román és orosz csapatok az Aranyos-Besztercéig vivő szerpentin- utón igyekeznek magyar földre jutni. De hiába van minden erőlködésük. A Jakobeni-hágót Papp ezredes védi tiszteletreméltó öreg népfölkelőkkel. Harc az oroszok eilen. Volhiniában szeptember közepén erős küzdelmek voltak. Az orosz kemény harcot kezdett a húsz kilométer széles Zaturci-Pustomiti-vona- lon és a Szeret forrásvidékén. Azonban a nagy erővel megindult támadások teljesen eredménytelenek voltak : frontunkat sem át nem törték, sem be nem nyomták, noha az elkeseredett harc több napon át éjjel-nappal tartott. Ép oly eredménytelen volt az oroszok támadása Dornavatra táján, ott, ahol Magyarország, Galícia és Bukovina egymással érintkeznek, valamint Galícia északi részén és Lucktól nyugatra. Galíciában, a zborovi szakaszon Böhm-Ermolli verte meg az oroszokat s közel négyezer emberüket elfogta. Másnap, szept. 18-án újra nagy vereség érte az oroszokat. Ekkor volt trónörökösünk narajovkai győzelme, amidőn 4200 orosz került fogságba, Bernhadi porosz tábornok a Stochod folyó keleti partjára szorította át az ellenséget, a Kárpátokban pedig ugyanakkor megtört minden orosz és román támadás. Másnap az ellenséget Marwitz tábornok verte meg Szelvov és Pusztomity között. Az oroszok támadásai az eredménytelenség és a nagy veszteség folytán lassanként ellanyhultak. Most már frontáttörésre nem vállalkoznak. Kisebb helyi sikerrel is megelégednének, ha volna részük benne. Szept. 21-én az óriási frontnak csak a dornavatrai szakaszán volt nagyobb harc, de az oroszok itt is vereséget szenvedtek. Harc az olaszok ellen. Az olasz kapzsiság legkívánatosabb tárgya Trieszt. Azért támadják minduntalan a karszti Komén fensikot, mely elválasztja őket Trieszttől. De megbízható vitéz örökként ott állanak a derék Krajnaiak és a mi debreceni hős bakáink, akiknek ellenálló ereje és bátorsága biztosit bennünket, hogy Trieszt, kereskedelmünk e főállomása nem lesz az olaszoké. Az olaszok belefáradtak az eredménytelen támadásokba. Most már csak az ágyuk szólnak a Karszton. Az olaszok saját földjüket sem tudják megvédeni. A Sugana-völgy most is a mi birtokunkban van. A németek harca nyugaton. A zord időjárás némi csendesedést majd szünetet parancsolt a nyugati harctéren. Nagyob esemény itt nem fordult elő. Combles a németek kezén maradt. A Somme és a Maas vidékén csak tüzérségi harc volt. Görögország válsága. Dimitrakopulosz nem lett miniszter- elnök, mint Zaimisz lemondása után
