Harangszó, 1916
1916-09-17 / 27. szám
VII. évfolyam. 1916. szeptember 17. 27. szám. Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 8 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Yasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. 5. ...........................................................................................................................................................................f| T ARTALOM: Szalay Mihály: Prédaleső rablók. (Vers.) — Németh Károly: A rokkantakról való gondoskodás. — Félesztendő a fronton. — Lábaink szövétneke. — Tábori posta. — Kapi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Tanítók árváiért. — A világháború eseményei.'— Ország-Viiág. — A Harangszó perselye. Prédaleső rablók. Prédaleső rabiéi? a résziünkéi páriák italárunkat Ifiken térrel kerül állták; ílárpátek kapuit álnekul betérlek: Elrabelnák Erdélyt, hazánk drága gyöngyét. Azt fittek, a magyar már magát sem bírja, baldekelna párja, Begy elnyelje sírja. Pedig ha úgy celna, akker is megállna, Begy ily later népre ne szálljon hazája. Mest nézzenek ide, akik csodát párnak, Eássák faragját a sebzett ereszlánnak; Tudják meg: a magyar még mindig a régi, Még annál is nagyobb, mert etthenát pédi. ßsak azt rárják meg, mig ellenét eléri: A rádebett hálát darabokra tépi. tógába ütköznek, kik prédára jöttek préda-méd, aléltan fekszik meg a földet! Szalay Mihály. A rokkantakról való gondoskodás. Irta: Németh Károly. A háború rokkantainak tekintjük mindazokat, akiknek munkabírása, kenyérkereső képessége katonai szolgálatok teljesítése alatt csökkent. Az ok lehet sebesülés, vagy betegség. Ide tartoznak tehát nemcsak azok, akik valamely .tagjukat: kezüket, lábukat ; vagy valamely érzéküket: látásukat, hallásukat vesztették el. Katonáink esztendőn át ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Hideg és meleg, eső és hő; sár, por és piszok ellen nem védekezhetnek kellőképen. Lakásuk árok, gödör, barlang. Ilyen viszonyok között a legkülönfélébb betegséget szerzik meg, a melyekből sokan csak idő múltán, sokan egész életükben sem lábolnak ki. A sok izgalom, a borzalmak látása, szenvedések és nélkülözések átélése, mindenféle testi-lelki törödelem miatt akárhánynak lelki egyensúlya megbomlik, elmebetegen kerülnek vissza a harcterekről. Az államnak és társadalomnak vállvetve kötelessége intézkedni, hogy a rokkant katonák ne legyenek koldulásra kényszerítve. De úgy a közérdek, mint maguknak a rokkantaknak jól felfogott érdeke is azt kívánja, hogy a rokkantakról való gondoskodás ne csupán a rokkantdij formájában történjék. Igaz, hogy ez a legegyszerűbb és szinte magától kínálkozó eljárás. Van valami szívhez szóló is abban a kívánalomban, hogy a haza gondoskodjék azoknak megélhetéséről, a kik a haza védelmében vesztették el épségüket. Adjon nekik olyan ellátást, hogy ne kelljen nekik ajtóról-ajtóra járni. A teljes munka- képtelenség esetén ezt jogosan el is várhatja a rokkant, s ilyen esetben az állam nem lehet szűkmarkú. Hanem a teljes munkaképtelenség aránylag ritkán fordul elő. Legtöbbször arról van szó, hogy az illető nem tud annyit keresni, mint azelőtt; vagy eddigi mesterségét, munkáját nem folytathatja. Ilyenkor a tulbőven szabott dij a segélyezettnek inkább romlására, mint javára van. Mert leszoktatja a dologról. A tétlen henyélés pedig kikerülhetlenül maga után vonja a lezüllést és erkölcsi sülyedést. Bizo
