Harangszó, 1916
1916-09-10 / 26. szám
1916. szeptember 10. HARANQSZÓ. 203. Az éjszaka lázas munkáját egyszerre robbanások zaja zavarta meg, de csak percekre. Csakhamar megjött ugyanis az értesítés, hogy a robbantásokat a mi csapataink végezték, amelyek utasítást kaptak, hogy a szur- doki szorosban levő műtárgyakat robbantsák föl. Reggeli hat óráig folyt a nagy csomagoló munka, a mikor alig négy-öt kileméternyire Petrozsénytól előőrseink csatározásba bocsátkoztak az ellenséggel. Eleinte csak néhány puskalövés volt, de csakhamar sürü puskaropogás hallatszott Livazén és Rimpumololui felől. Ekkor már teljes volt az élet a petrozsényi pályaudvaron, ahol körülbelül óránkint indítottak 50—60 kocsiból álló tehervonatot a menekülők ezreivel. Kézdivásárhely kiürítéséről egy odavaló hivatalnok a következőket mondja: A határszélen vasárnap még senki nem tudott a hadüzenetről. A városban román vámtisztviselők délután még a nagyszálló éttermében barátságosan együtt ültek a magyarokkal és föltűnő nagy számban jöttek be a városba. Este tiz óra tájban csoportosan kivonultak a városháza előtti térre, revolverekkel lövöldöztek a városházára, honnan az ott tartózkodó csendőrök és határ- rendőrök, számszerint tizennyolcán kirohantak s megkezdték a küzdelmet az orvtámadókkal, akik közül hatan elestek, többen megsebesültek, néhányat pedig elfogtunk. Ezek voltak az első román foglyaink. A többi román elmenekült. Embereink közül hárman megsebesültek. A városban pillanatnyi zűrzavar támadt, mert a hirtelen megrohanást nem tudták mire vélni. Éjfél után azután a polgármesterhez, a rendőrséghez, a vasúti állomásra távirat érkezett, mely a hadüzenetet közölte; egyben az erdélyi kormánybiztos elrendelte a város sürgős kiürítését, amely hétfőn hajnalban kezdődött meg. Elsősorban a hatóságok irattárát szállították el, azután folytatólag a lakosságot, amehből mintegy hatvan százalék eltávozott. A környékbeli falvakból szekereken besereglettek a magyarok, akik elmondták, hogy csapataink már vasárnap éjjel harcba keveredtek a románokkal és messze visszaverték őket. Hétfőn délután még mindig érkeztek magyarok a környékről, akik elmondták, hogy csapataink a felsőbb parancsnokságtól rendeletet kaptak a tervszerű visszavonulásra, melyet hátvédőink harc közepette fedeztek, miközben az előrenyomuló románoknak nagy veszteséget okoztak és sok foglyot szállítottak be Rézdivásárhelyre. A mieink által kiürített és üresen hagyott falvakba a románok óvatosan, nagy körültekintéssel és elővigyázattal bevonultak. Éjjel kimerültén, gyalog,' megtépve érkezett még néhány visz- szamaradt magyar öregember és asszony a falvakból a városba és rémülten elmondták, hogy a románok orvtámadásaikat azzal tetőzik be, hogy az otthonragadt magyarokat mindenütt fölkoncolják. A Rézdivá- sárhelyről bujdosva elmenekült községi biró jegyzőkönyvbe mondta a kézdi vásárhelyi polgármesternek, hogy a román katonák minden házba behatoltak és az ott lakó románajkuakat fölszólították, öljék meg a magyarokat. Román parasztjaink azonban a fölszólitást nem követték, hanem pincékbe, istállókba s a szőlőhegyekbe elbújtak, mire a román csapatok parancsnoka három órai szabad rablást engedelmezett, amely alatt katonái nem kímélték az ottani románok lakóházait sem. Az egyik román parasztasszony szintén bemenekült a rablógarázdálkodás elől Rézdivásár- helyre; az egyik őrszem észrevette s utána lőtt, de az asszonynak, akit a golyó karján ért, sikerült a sürü bozót segítségével megmenekülnie. A román parancsnok a bevonulás után az összes középületekről levetette a magyar cimert, a városházán kitüzette a román lobogót és dobszóval kihirdették, hogy a város román terület, lakói pedig romániai állampolgárokká váltak Rihirdette továbbá, hogy aki parancsainak föltétlenül engedelmeskedik, annak semmi bán- tódása nem esik. Magyarul beszélni nem szabad, az érintkezés nyelve a román és francia. Aki nem akar a városban maradni, az szabadon eltávozhat. Több román ember el is indult a városból. A város határáig zavartalanul eljutottak, ott azonban a fölállított őrök puskatussal verték őket, majd utánuk lőttek. Az egyik közülük halva összerogyott. Azóta több erdélyi várost kiüritte- tett hadvezetőségünk. Ezer és ezer menekülő árasztota el a fővárost, különböző városainkat és községeinket. Erdély szép földjét pedig az ellenség dúlja. De erős a reménységünk, hogy vitéz seregeink kiűzik a betolakodókat és sokat szenvedett erdélyi testvéreink újra visszatérhetnek családi tűzhelyükhöz. Tábori powta. Édes fiam, utolsó soraim elküldése óta soksok nehéz esemény történt Románia megizente a háborút s még be sem várta a kitűzött időt, orvul rárontott gyanútlanul pihenni térő erdélyi testvéreinkre. Azóta vadul hömpölyög az ellenség árja s szomorú, levert, kifosztott menetben vonul a menekülők megtépett menete biztosabb vidék felé. Bugyrot visz a válluk, apró cók-mó- kot a kezük. Ez a kendőbe kötött valamicske, meg a puszta életük a megmentett mindenük. Mögöttük tűz veri az otthonukat, ellenség keze dúlja vagyonukat. Ha visszatérhetnek egykoron, üszkös falak, szétdölt kőhalmok mutatják régi életük, régi boldogságuk helyét. Tagadni se tudnám, de miért is tagadnám, hogy szivünk telve van nehéz, keserű kérdésekkel. Miért történt mind ez igy ? Miért hiányzott a hegyek tarajáról vitéz magyar seregünk ? Miért hiányoztak az ágyuk ? Miért lehetett ellenség prédájává a sok szép város és miért lett bujdp- sóvá derék, becsületes népünk? És miért kell ezt az újabb megpróbáltatást elszenvednünk? Miért zúdítja ránk Isten ezt az uj erőpróbát? Miért ? Miért ?. . . A válasz nélkül maradó kérdések mindig tüzként égetik a lelket. Pedig a sok egymás mellé állított kérdés közül sokra nem tudunk feleletet adni, legalább most nem, és pedig nem, az emberekre vonatkozó kérdésekre. De Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamis!- tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 94 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
