Harangszó, 1916
1916-08-27 / 24. szám
188. HARANGSZÓ. 1916. augusztus 27. népek közül való Ezeknek a népeknek az őshazája a mai Góbi-sivatag. Ez a sivatag tudniillik még Kr. e. 2000—3000 évvel a legvirágzóbb, termékeny föld volt; még Krisztus születési idejében is virágzó városok voltak ott, amelyeket azonban azóta eltemetett a futóhomok. Amikor még se római, se görög, se zsidó nem volt a világon, már akkor, Kr. e. 6000 évvel, élt ezen a földön egy nagy nép, a szumir; ők találták föl az irást, kezdték művelni a számtan tudományát és a csillagászatot. Elpusztultak ugyan, de ők adták a műveltséget az emberiségnek. A mai ural-altai népeknek, tehát nekünk magyaroknak is, ők és testvér népeik voltak az őseink. Az ő hazájuk területéről, mint magból áradtak ki azok a rajok, amelyek lassanként benépesítették azt a nagy földterületet, amelyet nyugaton a Kaspi-ten- ger, Ural hegység, északon a Tóból, Irtis, Jeniszei-folyamok forrásvidéke Altai-hegység, Bajkál-tó, délen pedig a Hoangho-folyam, Tibet és Perzsia határol. Akkora ez a terület, hogy Oroszországot kivéve, egész Európa beleférne. Déli részét, a Kaspi-tenger mellett, Turáni alföldnek hívják. Ezen a nagy területen aztán az egy nyelvet beszélők idők folytán eltávolodtak egymástól, más nyelvük, más szokásuk, más testformájuk fejlődött s lassanként külön népek alakultak ki közülük, kik, ha rokonok voltak is, erről mit se tudva, egymással akárhányszor harcoltak, egyik a másikat leigázta, magába olvasztotta. Hosszadalmas volna mindent apróra elmondani, elég az hozzá, hogy ma a tudósok az ural-altai, vagy másképen turáni népeket két nagy csoportba osztják. Az egyik a nyugati csoport, ide tartoznak 1) a finnek, (finn, csud, lapp-szamojéd, stb). 2) az ugarok (tatár, jakut, volgai finn= volgár=bolgár, magyar, osztják, vo- gul). 3) a turkok (kirgiz, özbeg, kalmük, baskír, török). A másik a keleti csoport, idetartoznak a mongol, tibeti, tunguz, mandzsu (ebből a négy népből lettek a khinaiak), koreai, japán. Ennek a sokféle népnek a száma azokkal együtt, akiket fel nem soroltam, kerek összegben 100 millió. A khinaiak nincsenek beleszámítva. Ezek közül az u. n. turáni népek közül való a mi nemzetünk is, aki, mire mai hazájába ért, már akkor szintén többféle rokonnépből volt összeolvadva, nem szólva azokról a nem rokon néptöredékekről, amelyeket harcközken, vándorlásközben, akár mint rabszolgákat, akár mint szabad embereket magával sodort és beolvasztott. Bevándorló őseinknek a zöme, a köznép, finn-ugor fajtájú volt, akiket még valahol az őshazában való vándorlások közben egy rokon nép, egy harcias török fajtájú törzs meghódított. Ez a török fajtájú törzs elhelyezkedett a finn-ugor-fajtáju köznép között, annak uraivá, vezetőivé lett; később összeolvadtak, a nyelvük is összekeveredett és igy lettek lassanként több törzsből álló egy nemzetté. A hóditó török fajtájú törzs magát *magyar«-nak hívta (magyar: törökül majar, azt jelenti, hogy ur, parancsoló) ezt a nevet aztán átvette az egész nemzet. Így kialakulva kerültek a mai Magyarországba, ahol a valamikor itt lakó hunnoknak, avaroknak maradékait is, meg az itt talált mindenféle más népeket is magukba olvasztották. Itt letelepült őseink után még későb is jöttek be kelet felől rokon néptöredékek, idővel ezek is magyarokká váltak. Íme tehát nem vagyunk már rokontalan nép, feltaláltuk a testvéreinket 1 Csak az a baj, hogy e rokonnépeknek legalább fele most orosz uralom alatt nyög s anélkü1, hogy a rokonságnak tudatában volnának, bizony most ellenünk harcolnak. Azaz, hogy a sok közül egy, a müveit és szabadságszerető, de boldogtalan orosz-rabságban sínylődő finn nép ismeri ezt a rokoni köteléket, ők már akkor büszkék voltak a magyarokkal való rokonságra, amikor mi még azt se igen tudtuk, hogy a világon vannak. Egy másik nagy tömege a rokonnépeknek, a khinai és japán pedig, idők folytán annyira eltávolodott már tőlünk, annyira mások lettek nyelvben, gondolkodásban, de különösen testalkatban, hogy szinte már külön fajnak számítanak. A szabad rokon népek közül a törökkel és a bolgárral a világháború kapcsolt bennünket össze. Török, bolgár, magyar tudósok már a háború előtt ápolták ezt a rokonságot, sőt a magyar tudósok arra is gondoltak, hogy a többi orosz uralom alatt élő rokon népekben is fel kellene kelteni az összetartozandóság érzését. Munkájukban megakasztotta őket a háború, de majd, ha megint visszatér a békés világ, újra fogják kezdeni munkájukat s ki tudja, mit hoz a távol jövendő, ha majd a három szabad rokon, a magyar, bolgár, török összefog és közös akarattal kelet felé, a testvérek felé nyújtja ki erős kezeit, hogy nekik is elvigye a szabadságnak, keresztyén vallásnak és műveltségnek azokat az áldásait, amelyekben a Mindenható kegyelme minket már eddig is részeltetett. Lábaink szövétneke. Pereljetek anyátokkal; pereljetek, mert nem feleségem ö s én sem vagyok neki férje, hogy vesse el az ö bujaságát arcáról és az ö paráz- naságát emlői közül. Hoseás 2, 1. Mert béjöttek alattomban némely emberek, kik régen előre följegyeztettek ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünk kegyelmével visszaélnek feslettségre, es az egyedüli Ur Istent s a mi Urunk Jézus Krisztust megtagadják. 3. Ján. 4. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. 71. Zsolt. 8. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ö az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy meg erősítse az ö szövetségét, amely felöl meg esküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon vagyon. 5. Mózes 8, 13. Jézus pedig monda: Illetett engem valaki; mert vettem észre, hogy erő hatott ki belőlem. Luk. 8, 46. És örvendezett az egész Juda az eskü felett; mert teljes szivökböl esküdtek és egyenlő akarattal keresték az Urat; és megtaláltaték áltatok és az Ur nyugodalmat szerze nékik minden felöl. II. Krón. 15, 15. Kiki amint elhatározta szivében, nem kedvetlenül vagy kénytelenségböl. Mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. II. Kor. ö, 7. Olvassátok a bibliát. Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a learfőbb kinca Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lel hajlékot. aug. 27. vasárnap, 1. Kor. 12, 1—11. „ 28. hétfő, „ 12, 12-26. „ 29. kedd, „ 12, 27—31. „ 30. szerda, Róm. 12, 1—6. „ 31. csüt., „ 12, 7—15 szept. 1 péntek, Róm. 12, 16—21. „ 2. szombat, Efez. 4, 1—7.
