Harangszó, 1916

1916-08-27 / 24. szám

VII. évfolyam.

1916. augusztus 27.

24. szám

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizatésl ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 80 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Bíró László: Fohászkodás. (Vers.) — Krón Ferenc: Az iskoláról. — Fábián Imre: Sefii-sefa. (Rajz.) — Hering János: A magyar nemzet rokonai. — Lábaink szövétneke. — Ne panaszkodjanak! — Gorki M.: Az orosz paraszt. — Salber

Károly ■ Az itthon maradt ifjak feladatai. — A világháború eseményei. — Ország-Világ

Fohászkodás.

Isten, ki * a világot alkotád,

Ki magad vagy a kezdet és a vég;

Ki a hatalmakat porba sújtod S őrződ sok ezereknek életét:

Hozzád száll szivünknek hő fohásza Midőn szemünkbe könnyek árja gyűl, Kedvesinkért, kik elszakadtak tőlünk,

Óh ne hagyd őket, ne hagyd egyedül,

Nézd, hogy gyötrődnek itthon az anyák, hogy jajonganak a bús özvegyek; Apját keresi sok ezer árva,

Mindenki sir, mindenki kesereg. Megtört szivü hitvesek kebeléből Hozzád törnek a fájó sóhajok, Alomtalanok az éjszakáink,

Itt mindenki sir, mindenki zokog.

Üresen állnak itthon a tanyák,

Fejünk felett a poklok-pokla dúl, Testvéreink, fiaink messze mentek, Panaszló hangjuk néma éjbe fül, Virágfakasztó tavasz reggelen,

Nem zeng a légben már pacsirta dal, Rengő kalászu szép magyar földünk Óaz veri fel, elhagyatott, ugar,

Ne vedd hát zokon, ha sziveinkbe Néha a bánat bús felhője ül,

5 panaszló szavak jönnek ajkainkra Fájó lelkűnknek mélységeibül,

Óh tégy csodát, könyörgünk, esdve ké- Ne hagyd letiporni nemzetünket [rünk, És annyi gyászos, hosszú év után Óh áldd meg, áldd meg fegyvereinket.

\?érharmatos, nagy orosz rónákon \?édjed fiainkat kegyelmeddel,

Idegenbe, kik messze mentek tőlünk, Két hosszú éve hogy szakadtak el, Érettük száll szivünknek hő fohásza 5 a szemeinkbe könnyek árja gyűl, Szent győzelemmel vezesd haza őket, Ne hagyj bennünket, ne hagyj egyedül I BÍRÓ lAszló.

Az iskoláról.

Irta: Krón Ferenc.

Az iskolából visszük ki az életbe azon kornak legkedvesebb emlékeit, amely koron oly sokszor elmerengünk, amely nélkül hiányozna életünkből a fakadó tavasz meginduló rügyeivel, j Nincs az az életkor, melyben lelkileg néha-néha vissza ne ülnénk a padba,

előttünk a mester, körülöttünk tanulótársaink, kikkel együtt szedegettük apró adagokban az élet terhét-gond- jait, akikkel még ma is osztozkodunk az élet kellemetlenségén, kikkel együtt élvezzük az élet derűjét. Mindezen mindegyikünk életében előforduló változásokért szeretem az iskolát. Egyúttal nem lehet eléggé megróni az oly iskolát, amely nem vezeti tanulóit bele az élet tavaszába, nem izlelteti meg a gyermekies testi és szellemi örömöket, ha nem vezet innen ki a komoly küzdő térre, ha nem marad az iskolából egyéb, mint évek emléke, melyek alatt kellemetlen kötelességeket kellett teljesíteni. Az ilyen iskola rossz és nem oldotta meg feladatát, vagyis nem képezte ki az emberi természet összes hajlamait.

Az ember hajlamait pedig három eszmény szolgálatára kell nevelni. Ezen három eszmény a család, az állam és az egyház. Ha életünk e háromnak keretében helyesen indul fejlődik és fejeződik be, akkor hordoztuk az Istentől reánk, rakott ter- heinket, de kivettük lelki és testi örömeink részét is. De ez csak úgy