Harangszó, 1916

1916-08-20 / 23. szám

182. HARANGSZÓ. 1916. augusztus 20. A világháború eseményei. Beköszöntőitek a világháború szín­terein a nagy és nehéz napok. El­határozd fontos események körvonalai mutatkoznak mindenfelé. Jelszóvá lett a harcoló felek között: most vagy soha! Tagadhatatlan, hogy ellensé­geink itt-ott tért hódítottak. Nagy erőfeszítéseik némely helyen eredmé­nyesek voltak. De aggodalomra azért nincs okunk. A középponti hatalmak működésében, támadásában és véde­kezésében oly erőt és tervszerűséget látunk, mely a sikert akkor is bizto­sítja, ha hellyel-közzel nem is tudnak kézzelfogható eredményt felmutatni, vagy talán okos Számítással hátrább vonulnak. Bizzunk hadvezetésünk bölcseségében, katonáink páratlan vitézségében, ügyünk igazságában s ennekfolytán az ég Urának támoga­tásában ! Az orosz harctér. Fenn északon az oroszok megelé- gesznek azzal, ha a német erőket valahogy le tudják kötni. Nagyobb harcba nem bocsátkoznak. Itt a le­folyt héten nem volt nevezetesebb esemény. Annál makacsabb volt az orosz támadás lejebb Zaloscse körül, a Szeret folyó vidékén. Néhány napig sikerült az oroszokat a folyó keleti partjára visszaszorítani, de csakhamar megvetették lábukat a folyó nyugati oldalán, hogy mielőbb hatalmukba kerítsék a brodi- lembergi vasútvo­nalnak Tarnopol felé kiágazó szárny­vonalát, ami azonban nem sikerütt. Augusztus 5-én itt négy orosz tiszt és háromszáz főnyi legénység fog­ságba került. Számuk három nappal később ezerre emelkedett. Trónörökösünk frontja eredményes offenzivát kezdett a Moldova völgyé­ben Tartarov és Jablonica vidékén. És ezen az egy helyen ezernél több oroszt fogott el. Kövess vezérezredes Dalatintól délnyugatra erős orosz előretöréseket vert vissza és ezernél több foglyot szállított be. A Sztripa mentén Bothmer szorította vissza az előnyomuld ellenséget és a Kárpá­tokban elfoglalta a Piáik és Deres- kovata nevű magaslatokat. A Kárpá­tok északi gerincére nyomuló ellen­ségnek vitéz katonáink csakhamar útját állták. A hazánkat fenyegető veszedelem elmúlt. Reméljük Galícia újabb felszabadítása sem késig so- káig. Augusztus 8-án óriás erőkkel újultak meg Volhiniában, különösen a Stochod vidékén a küzdelmek. Az orosz a legválogatottabb csapatokat küldötte ellenünk. Tersztyánszky ve­zérezredes az ellenség rohamait nagy erővel vissza-visszaverte. Kisielinnél a harc ökölharccá fejlődött. Kaszov- kánál az ellenség legjobb csapatai, a kaukázusi ezredek és a gárda kato­nái harcoltak az első sorokban. Derék katonáink azonban minden támadá­sukat vissza-verték. A hivatalos je­lentés megjegyzi, hogy »ember ember ellen folytatott harcot és hogy az ellenség öngyilkos harcmódja követ­keztében az állásaink előtti tér ha­talmas hullamezővé lett.« A hét vége felé a Stochod-szaka- szon vált véressé a küzdelem. Az orosz hadvezetőség éjjel-nappal ker­gette katonáit Kővel városa ellen. De hiában volt minden erőfeszítés. Itt nem hódítottak az oroszok semmit, de annál naggobb volt a vérveszte­ségük. Erős orosz támadás indult meg a Dnyeszter mindkét oldalán le majdnem a román határig. Bruszilov újabb hadműveleteinek határa északon a Szeret felső folyása és Zaloscse nyugati környéke, délen a Ceremosz baloldali mellékfolyója, a Bistrzec. A folyamatban levő újabb orosz erőfeszítés szükségessé tette déli hadállásaink átszervezését. Delatynt, Tysmienicát és Staniszlaut önként, tervszerűen adta föl a hadvezetőség, mert az átszervezés s a hadsereg harcképessége igy kívánta. Frontunk némileg behajlott, de az egyes részei között való összefüggés teljes épsé­gében megmaradt A Kárpátokban biztos léptekkel haladunk előre. A Jáblonicától és Magurától keletre sikeresen harcoló jobb szárnyunk szorítja az oroszok déli balszárnyát és igy távoltartja az invázió vesze­delmét Magyarországtól. Harc az olaszok ellen. Kadorna abba-hagyta a tiroli front ellen való sikertelen küzdelmet s visszatért az olasz offenzivák régi kedvelt helyére, az Isonzó-vonalpa. Az uj támadás a görci egészségügyi intézetek lelketlen bombázásával kez­dődött. Az irgalmasok kórházát az ágyúgolyók szétrombolták. A prior súlyosan megsebesült, a subprior meghalt és több barát halálos sebet kapott. Hiában lengett a kolostor tetején a vöröskereszt lobogója. A kíméletlen bombázást elkeseredett gyalogsági harc követte a Monte Sabotinon Pevmánál és a San Mi­chelen. De azután méltó büntetésben volt részük az olaszoknak. A mieink visszaverték őket s 32 tisztjük és 1200 főnyi legénységük fogságba került. Augusztus 6-án elkeseredett harc fejlődött ki a görci hídfőnél. Vitéz csapataink az Isonzó nyugati partján az ellenség több heves támadását visszaverték. Háromezer olaszt, köz­tük 72 tisztet elfogtak. Két nappal később a hadvezetőség a hidfő bátor védőit visszahívta a folyó keleti part­jára, hogy őket nagyobb veszteségtől megkímélje. Ugyanekkor a Doberdó- fensikon minden olasz támadást visz- szavertünk. Görc városáért erős küzdelem indult meg. A hidfő kiürí­tése után nem lehetett meggátolni az olasz csapatok benyomulását a vá­rosba. Tizennégy hónapi rettentő küzdelem után, borzasztó áldozatok árán, húszszoros erővel jutottak el az olaszok Görc városába, abba a városba, melyet már romhalmazzá lövöldöztek s minden ékességétől és történelmi értékétől megfosztottak. Görc romjai egyrészt katonáink hő­siességét, másrészt az olaszok gya­lázatát hirdetik. Görc elfoglalása után a Doberdói fensik ellen fordult az ellenség, de vereség érte. 4100 embere fogságba került. Ugyanígy járt Plavanál, Zago- ránál és a Dolomitok vidékén. A nyugati harctér. Az Ancre és Somme között folyt le az elmúlt héten is a harcok leg­nagyobb része. A terep itt egy kissé dombos s némileg uralja a német állások mögött levő terepet azért védelmezik a németek annyira. Egyéb­ként a franciák és angolok már jó­formán belefáradtak a nagy küzde­lembe. Sok nekik a negyven kilomé­teres front. Minden vállalkozás után nagyobb pihenőre van szükségük. Kisebb harcpk folytak Thiepval és a Somme között, de a franciák és angolok csakhamar belefáradtak. A franciák elfoglalták Thiaumont-t, de nem tudták megtartani. Nagy elszánt­sággal támadtak Fleurynél is, de a németek visszaverték őket. 350 em­berük fogolyként maradt a németek kezén. Erre szünet állott be a harc­téren, jeléül annak, hogy a felek belefáradtak az örökös küzdelembe. Tanítónőt keresek, evang. vallásut négy leánykám mellé, egyik polgári és három elemi tanításához. Zongora tudással, német nyelvet tudók előnyben. — Erdélyszky Emil Pta Kemenes, u. p.' Kemenes- magasi. (Vas m.) i—x

Next

/
Thumbnails
Contents