Harangszó, 1916

1916-08-13 / 22. szám

1916. augusztus 13. HARANQSZÓ. 171. felül a mindennapiasságon. Legfő­képpen az orosz katonaanyag kikép­zése iránt mutat nagy érdeklődést és érti a módját, hogy egyszerű kato­náknál is megkedveltesse magát. így egy szibériai lövészezred katonáinak, a kik a lengyelországi harcokban kitüntették magukat, személyesen kül­dött tábori levelezőlapokat néhány üd­vözlő szóval és sajátkezű aláírásával. A katonák ezeket a lapokat később elküldték hazájukba. A csapatok szemlélésekor gyakran megáll egy­szerű közlegényei előtt, kiknek arca érdekli. Megkérdezi a katonát, honnan való, mi az ő s hozzátartozóinak állása s ha a megszólított katona már több ütközetben vett részt, a cár személyesen érdeklődik az illető elő­léptetése iránt. Az is előfordult már többször, hogy személyesen nevezett ki magas tiszti állásokba egyszerű közkatonákat. Egy visszavonulási harc folyamán Lengyelországban egy egész ezredből csak 14 ember maradt, a kiket egy altiszt vezetett és a kiknek sikerült az ezred zászlaját megmen­teniük. A cár azért az altisztet ezre­dessé, a katonákat pedig hadnagyokká nevezte ki. A cár mint ismeretes, rendkívül babonás. Gyakran megtörténik, hogy fontos döntéseket egyik napról a másikra halogat, csak azért, mert az előző éjjél rossz álma volt. Egyálta­lán, minden eseménynek van szerinte valami jó vagy rossz mellékértelme. Hisz a szellemekben és kísértetekben és nagyon panaszkodik, hogy világos nappal rettenetes látományok kínoz­zák. Ilyen napokon a cár teljesen érzéketlen, elveszti arcszinét, összefüg­géstelen szavakat mormol maga elé, teljesen zavart és a hozzá intézett kérdésekre egyáltalában nem válaszol. Ilyen napokon aztán természetesen vezérkari tisztjei sem referálhatnak neki és parancsokat sem ad ki, hanem egész nap egy szentkép előtt imád­kozik, melyet állandóan utána visz­nek utazásain. Ilyen lelkiállapotában az oroszok uralkodója olyan ember hatását kelti, a ki súlyosan szenved és a kit rettenetes lelki fájdalmak gyötörnek. Mikor a cár egy nap meglátogatott egy tábori kórházat, történetesen ta­núja volt egy sebesült katona halál- küzdelmének A haldokló hirtelen összeszedte utolsó erejét és a cárra vetette magát, a ki ijedten esett össze. A haldokló katona azonban olyan görcsösen kapaszkodott a cár egyen­ruhájába, hogy csak erőszakkal lehe­tett visszafektetni az ágyába. Az orvosok igyekeztek a cárnak termé­szetesen és tudományosan megma­gyarázni a történteket és azt mond­ták, hogy a haldokló halálküzdelmé­ben nem is tudta, mit cselekszik. A cár azonban azt gondolta, hogy ez titokzatos intés volt a számára s azóta nem lehet rábírni, hogy meg­látogasson valamely kórházat. Harangok költözése. Egyházi beszéd. Irta: Novák Rezső. 149. zsoltár. Szomorú, gyászos időket élünk; körülöttünk a már két esztendő óta tomboló háború hánytorgatja véres hullámait, a halál kaszája mind job­ban ritkítja a küzdők sorait, a vesz­teség mind több könnyüt facsar ki a szemekből, az események hullámzása mind több reményt, bizakodást dönt romokba A veszedelmek viharzó ten­gerén járunk; ismeretlen zátonyok, fenyegető sziklák között hánykolódik életünknek törékeny hajója, saját erőnk nem ad semmiféle biztonságot, egye­dül Istennek gondviselése és kegyelme őrködik felettünk. Bármerre tekintünk, csak az enyészet, a pusztulás szo­morú jeleivel találkozunk. Ebben az óriási világviharban az Urnák háza az a biztos révpart, védelmet nyújtó kikötő, ahol kipihenheti magát elfá­radt lelkünk, ahonnét megnyugvással, békével távozhatik az élet kemény harcára. Azért szinte »Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Urnák tor­nácai után ; szivem és testem ujjong­nak az élő Isten felé.« (84. zsolt. 3, v.) A háborúskodó világ harci lár­mája elől Isten házába menekülünk, melynek harangjai hangos szóval hir­detik, hogy itten még békesség ho­nol. Jól esik az Ur oltalmának szár­nyai alá gyülekeznünk, mert hisz mindig szerettük az ő házában való lakozást és dicsősége hajlékának he­lyét. Áhítattal, jól eső érzéssel hall­gatjuk a harangok hívogató szavait és az énekversnek sorai kelnek vissz­hangra lelkűnkben, »örül mi szivünk mikor ezt halljuk: a templomba me­gyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk.« De mintha most bánatosabb volna hangjuk, mintha fájdalmas sóhaj sírna fel szavukból! Talán halottat temet­nek, talán egy életnek a porbaomlása, az enyészet diadala felett keseregnek? Óh nem, — egymást, testvéreiket si­ratják, akik a szükségben levő hazá­nak a hívására leszálltak ősök em­lékeitől megszentett lakóhelyükről és csatába indultak. Két véres esztendő viharzott el felettünk, mig végre a háború öldöklő angyala templomun­kat is megérintette fekete szárnyának a suhanásával, könyörtelen hangon bekiáltott harangjainkhoz : Tőletek is áldozatot követelek! Eddig csak a békét hirdettétek, ezután hirdessétek a pusztító háborút; eddig buzgó áhí­tatot hintettetek el az emberek szi­vébe, ezután halált, boszuállást, isteni Ítéletet szóljatok a népeknek! Jertek, hagyjátok itt a békességnek hajlékát, kövessetek engemet vér- és könny­patakok árján, szenvedők sóhaján keresztül, övezzétek fel derekaitokat kétélű fegyverrel, hogy bosszút állja­tok a népeken és megfenyítsétek a nemzeteket; hogy láncra fűzzétek ki­rályaikat, főembereiket pedig vasbi­lincsekbe ; hogy végrehajtsátok rajtuk a megirott Ítéletet! A szigorú felszó­lításnak engedelmeskedve a legkisebb és a legnagyobb elbúcsúzott másik két testvérétől s elnémult ajakkal el távozott tőlünk, talán örökre. Ezen komoly és ünnepélyes órában mi is vegyünk búcsút elnémult ha­rangjainktól, amelyek I. eddig istentiszteletre gyűjtöttek össze bennünket, II. ezután pedig Isten ítéletét hajt­ják végre a népeken. I. Az ószövetségi zsidó népnek az istentiszteletében különféle huros és fúvós hangszerek kísérete mellett énekelték a zsoltárokat, mint a zsidó nép vallásos költészetének legszebb Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 90 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents