Harangszó, 1916
1916-08-06 / 21. szám
Víl. évfolyatYl. 1316. augusztus 6. 2l. szám. Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vaavármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: A király a nemzethez. — Zábrák Dének: A kereszt. — A kereskedelmi buvárhajó. — Tábori posta. — Kupi Béla: A kötelesség útja. (Elbeszélés. — Lábaink szövetnéke. — Tanítók árváiért. — A világháború eseményei — Ország-Világ. — A Harangszó persjelyg, R király a nemzethez. Háború megindulásának második évfordulója alkalmával a király a következő' kiáltványt intézte a nemzethez: Második évfordulóját érjük azoknak a napoknak, amelyekben ellenségeink engesztelhetetlen érzülete harcra kényszeritett bennünket. Mélyen fájlalom bár, hogy ilyen hosszú ideig tart az emberiségre súlyosodé nehéz 'megpróbáltatás, fölemelő elégtétellel tölti el keblemet, ha arra a kemény tusára visszatekintek, amely a monarchia megtörhetetlen erejébe vetett bizalmamat újra meg újra igazolja. Az ellenséges túlerő folyton megújuló támadásait dicső szövetségeseinkkel vállvetve hősiesen visszaverő bátor fiaihoz méltón otthon is azt a lelkesült kötelességérzetet tanusitja a nemzet, amely egyedül méltó a mai nagy és komoly időkhöz. A győzelem kivivására irányuló egyetlen nagy elhatározásban egyesülve, férfias elszántsággal hoz meg a dicsőséges és állandó béke kiküzdésére szükséges minden áldozatot. A haza javára szükséges rendszabályok helyes megértésével viseli el a gazdasági életnek a háború igényelte korlátozásait és hiusitja meg ellenségeinknek a békés lakosság létének rendszeres veszedelmezte- tésére irányuló gonosz szándékait. Szivem atyai együttérzéssel osztja meg minden egyes hivemnek olyan állhatatos lelkierővel viselt gondjait: a gyászt az elesettekért, a harcban álló szeretteik miatt való aggodalmat és az áldásos békemunka megzavarását, az ösz- szes életviszonyok érzékeny snlyos- bodását. De a mögöttünk lévő két hadiév lélekemelő tapasztalataira támaszkodva, teljes bizalommal nézek a lassanként kialakuló jövőbe abban a boldogító tudatban, hogy derék nemzetem valóban megérdemli a diada't és a hívőnek azzal a reményével, hogy az Úristen kegyelme és igazságossága nem fogja tőlünk a győzelmet megtagadni. Szükségét érzem, hogy ezekben a komoly, de reményteljes emléknapokban kifejezésre juttassam, hogy büszke örömmel tölt el a nemzetnek soha nem lankadó hazafiul áldozatkészsége és hogy hálás szívvel ismerem el a végleges sikert biztositó elszánt magatartást. A kereszt. Bertsch „Passionsbuch“ nyomán: Zábrák Dénes*)Folytatás. Emlékezzünk meg még röviden arról az illatos legendakoszorurdl is, melyet a keresztény kedély idők folytán a Krisztus keresztje körül font. A kereszt, mely Isten bárányának áldozati oltárul szolgált nem közönséges fából, hanem a paradicsom közepén álló »jó és gonosz tudásának fájából« készült, mely Ádámra és az ő egész nemzetségére nézve »a halálnak fája« lett. Erről a rege a következőket beszéli: Mikor Ádám már 930 esztendős, életunt, halálra szánt aggastyán lett, felébredt benne az elvesztett éden emléke és az eljátszott boldogság vágya ellenállhatatlan erő*) Az elhunyt jeles egyházi iró irodalmi hagyatékából.
