Harangszó, 1916

1916-07-16 / 18. szám

VII. évíoiyarfl.

1916. julius lé.

18. szám.

Szerkeszti és kiadja KAPI BÉLA ev. lelkész.

Előfizetési ára 42 számra közvetlen küldéssel 3 korona 60 fillér? csoportos küldéssel 3 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító.

TARTALOM: Madár Mátyás: Az örökélet vize. (Vers.) — Biró László: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. — A féllábuak, íélkaruak világából. — Kapi Bála : A kötelesség útja. (Elbeszélés.) — Czípott’Oéza: Időséért! kérőének. - Lábaink szövetnek'1,

— ifj. Szmodics Illés: Pünkösd reggelén a fronton. — Tábori posta. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — Persely.

Mz örökélet vize.

Jel. 22; 1. És megmutató nékem az örökélet vizének tiszta folyóvizét, mely világos vala, mint a kristály, mely kijő vala az Istennek és a Báránynak székitől.

Mint a szarvas hús forrásra Isten, hozzád vágy szivem. Vágyaimnak szárnyalása Ég felé emel innen.

Pz öröklét szép honába Az életnek forrására,

Hol a lelkek pásztora Nyáját őrizni fogja.

Mintegy álomba ringatva Nézed lelkem a vizet Mely lomboktól körülfogva,

A ligeten átsiet.

P kegyelem kristály cseppjét, Mely lemossa a bűn szennyét, Mely Jézusból fakadva,

Pz édent körülfolyja.

Pz égi kéj, ami sejtve Néha lelkem átjárta S mint a boldogság egy cseppje Hullt szivem fájdalmára;

j Nagy bőséggel csörgedezve,

Foly ott körül mindörökre S amerre a szem tekint Boldogság hulláma ring.

Éltem bajos óráiban Mi szivem aggasztotta P szent folyó hullámiban Elmerül a habokba.

Elnémul a bús sóhajtás Megszün minden könnyhullatás Feledés szemfedője Borul a szenvedésre.

j Szegény szivem, miként fogod Érezni akkor magad,

Ha földi szennyből megmosod Elbádgyadt tagjaidat;

S a kegyelem tengerébe Elmerülsz, üdvöt remélve.

Régiek romja felett Kelt az ür új életet.

Bágyadt szemem, mint fénylesz majd Tiszta fényben boldogan,

Ha megfürdve, minden bút bajt Letészesz a habokban ! j Silyának szent vizétől

Uj nap mosolog rád az égről Szebben, tisztábban látod Pz örök boldogságot.

Mint Naámán,* óhajtanék Megfürödni hét ízben,

Hogy megoltsam kínom tüzét P hűsítő , szent vízben.

Mig minden salaktól menten, Meggyógyultan, emelt fejjel, Angyali tisztaságban Hagyhatnám el Jordánom.

Mint a sas, fürdőből szállva Vígan rázza tolláit,

S a ragyogó napsugárba’

Tündöklő gyémántot hint:

Te is lelkem újult szárnnyal, Szent örömmel, tisztább vággyal Emelkedsz a magasba,

Szebb, s boldogabb tájakra.

Várlak, várlak én Istenem Pz örököt szomjazom.

Szent békére segélj engem Dúló, véres harcokon.

Bánt az élet szenvedése,

Bánt öröme, dicsősége.

Cltánad sóhajt lelkem,

Uram, mikor hivsz engem.

Gerok K. után ;

MADAR mAtyAs.

"II. Kir. 5 1.