Harangszó, 1916

1916-03-26 / 2. szám

14.

HARANGSZÖ.

1916. március 26.

András 8—8 f, Stubán Dénes, László Lajos 6—6 f, felső Molnár Lina 4 f, Szalay Laci. Káldos Gyula 2—2 f, Egressy Lajosné 1 K, Sághi Istvánná 20 f. összesen 36 36 K.

Hegyhdthoddszi nőegylet gyűjtése: Kovács Lajosné, Szukics Györgyné, Gerencsér Ferencné, Kercsmár Jánosné, Ábrahám Dá- nielné, Francz Jánosné, Horváth Báünthné, Horváth Jánosné, Szukics György, Adorján Sándorné, Banezó Jánosné, Kovács Szidi 1—1 K, Csiszár Józsefné 70 f, Horváth Ferencné, Francz Mihályné, Baján Sándorné, Tóth Lina, Tóth Ferencné, Horváth Gyu- láné 60—60 f, özv. Agg Istvánné, Horváth Józsefné, Agg Imréné, Kovács Istvánné, Agg Lina, Kercsmár Jenő, Kercsmár Sándorné 50—50 f, Horváth Sándorné, Agg Józsefné, Ábrahám Jánosné, Ábrahám Anna, Agg Péterné, Tóth Jánosné, Szabó Jánosné, Szabó János, Nagy Judi, Nagy Györgyné 40—40 f, Horváth Pálné, Csiszár Jánosné, Gáli Gizi 30 30 f, Kercsmár Istvánné, Agg Szidi, Tóth Vincéné, öreg Agg Mihályné, özv. Kercsmár Istvánné, Károlyi Istvánné, Ábrahám József kis, Ábrahám József nagy, Takács Jánosné, Nagy Ferencné, Simon Jánosné 20—20 f, Sipos Jánosné 10 fillér, összesen 27 K.

Melegen ajánljuk ezt a komoly, szent ügyet olvasóink, nőegyleteink, gyülekezeteink szíves figyelmébe I

Tanítók árváiról szóló részt helyszűke miatt a jövő számban közöljük.

A világháború eseményei.

Nagy az izgalom s a kapkodás az ellenség köreiben. A németek sikerei a harcszintéren megzavarták az antant cirkulusait. Eleinte azt sem tudták, hogy hol és hogy miképpen fogjanak a dologhoz. Most már úgy látszik kialakul az a taktika, hogy Verdunt minden áron megtartják s a háború többi szinterén az ellenséget lehetőleg foglalkoztatják. Ekképpen talán elejét veszik, mint hiszik, a nagyobb veszedelemnek. Ez a magyarázata annak, hogy a lefolyt héten nemcsak a francia, hanem az olasz és az orosz harcszintéren is erősebb küzdelmek voltak.

A németek harca Verdun ellen.

Erős tüzeléssel kezdődött a lefolyt hét. Úgy a németek, mint a franciák soha nem tapasztalt hévvel támadták egymás hadállásait. A német golyózápor orkánként hatott Verdun vidékére. A falvak romhalmazokká lettek, a házak s fák eltűntek, Verdun külső falai megrepedeztek, a várkapuk megrendültek, az aknák felrobbantak. A németek kezébe került foglyok száma két hét alatt közel huszonnyolcezerre emelkedett. Zsákmányuk 189 ágyú és 232 géppuska. A repülő-flotta kiváló munkát végzett a

földerítés terén, azonkívül sikerrel bombázta az az ellenség táborát és katonai tárgyait. Március 14-én a német támadás nagyobb sikerrel járt a Maas-balpartján. A hivatalos jelentés szerint a németek Béthincourt és Morthomme között két helyen is megvetették lábukat a francia árkokban. A sziléziai csapatok eljutottak a Morthomme magaslatáig, 25 tisztet és több mint ezer főnyi legénységet elfogtak és a franciák négyszeres ellentámadását visszaverték. Erős tüzérségi harc indult meg a Champagne- ban is. Neuve-Chapellenél pedig az angolokat verték meg.

Nagy az elégületlenség a franciák között a sikertelen küzdelmek miatt. A Morthomme-magaslatot a közvélemény bevehetetlennek tartotta. Es a németek rövid tusa után elfoglalták. Nincs semmi eredménye a nagy katonai készülődésnek, a csapatok vitézségének. A hadvezetőség ellen meg-megujulnak a támadások a lapokban és a kamara ülésein. E támadások késztették Gallieni tábornok hadügyminisztert e hó közepén a lemondásra.

Harc az olaszok ellen.

Az olaszok ujult erővel kezdették meg a véres munkát az Isonzó-vo- nalon. Tüzérségük eljátszotta a szokott lármás praeludiumot, majd utána következett az ismeretes fuga, a taliánok eszeveszett futása. Támadtak a tengerparttól fel Tolmeinig, a görci hídfőt két oldalról ostromolták, a doberdói fensikot többször is megrohanták, a San Martinónak kétszer nekirugaszkodtak. Mindenütt, mindannyiszor viszaverték őket. Legjobban megleckéztették az olaszokat a negyvenhatos szegedi bakák San Martinónál, ahol másnap ezrével hevertek katonáik tetemei a frissen esett hóban. Kemény harc volt a Kreusberg mellett is a karintiai határon, ahol különösen nagy vereség érte az olasz alpiniket. Másnap a mi katonáink támadtak Tolmeinnél. A siker nagy. Ötödfélszáz foglyot ejtettek.

Ezek után nem csoda, ha a nép Olaszországban is nyugtalankodik. Átokkal sújtja a könnyelmű kormányt, mely veszedelmes kalandokba vitte a népet.

Harc az oroszok ellen.

A besszarábiai határon és a Dnyesz- ter mentén megmozdultak ismét az oroszok. Két hónapi szünet után támadást intéztek Bukovina és Kelet- galicia ellen, amire Hőfer rövidesen

megjegyzi, hogy „az előtöréseket visszautasítottuk.* Néhány nappal később a keletgaliciai határon a mi csapataink behatoltak az oroszok állásaiba és Tarnopol mellett több foglyot ejtettek és hadiszereket zsákmányoltak.

Egyéb hirek.

Tirpitz német főtengernagy betegsége miatt lemondott állásáról. A császár a lemondást elfogadta s utódjául Capelle tengernagyot nevezte ki. Egyúttal köszönetét fejezte ki a távozó főtengernagynak kitűnő szolgálataiért. — A német birodalmi gyűlésnek három pártja határozati javaslatban követeli a háború minden eszközének, tehát a buvárhajóharcnak is teljes felhasználását Anglia ellen. — A milánói Secolo párisi cenzúrázott táviratot közöl, amelyben sürgetik, hogy az antant képviselői feltétlenül jöjjenek össze, minthogy mindenki a háború végét látja. — A Deutscher Verein márc. 18-án megtartott gyűlésén hozott egyik határozat a többi között kifejezésre juttatja azt, hogy a Deutscher Verein szigorúan osztrák állásponton van s ennélfogva világos, barátságos és állandó viszonyt kíván Magyarországhoz, Magyarország önállóságának minden elismerése mellett, de e mellett kívánja a monarkiát erősbitő gazdasági körülményeknek is teljes tekintetbevételét.

Olvassátok a bibliát.

Zsolt. 119., 105.:

Hol biblia a házban ninos,

Hiányzik ott a legfőbb kínoz.

Tanyát a sátán Ütött ott,

De Isten nem lel hajlékot.

márc. 26. vasárnap, Kol 1, 19—23.

„ 27. hétfő, Eféz. 2, 1 — 10.

„ 28. kedd, „ 2, 11 — 18.

„ 29. szerda, 1. Péter 2, 5—10.

„ 30. csütört., Róm. 8, 1—11.

„ 31. péntek, Luk. 15, 11-32.

április 1. szombat, János 19, 16—27.

Ki tud róla?

Rásó János, magyargurabi születésű 36 eves közhonvéd, mozgósításkor a 13. hnv. gy. ezredhez vonult be, de utóbb a harctéren áthelyeztetett a 8 ik hnv. gy. e. 8-ik századának 2 ik szakaszába s mint ilyen Przemysl elestekor a várban volt: 1914. október 21. óta nem adott életjelt magáról. Aki róla és sorsáról valamit tud, kérem, legyen szíves azt velem közölni. Rásó Mihály ev. lelkész, Alsószeli, Pozsonymegye. 3—8