Harangszó, 1916
1916-06-18 / 14. szám
1916. junius 18. HARANGSZÓ 109. így szól Czirus, a persa király: Az Ur, a mennynek Istene e föld,minden országait nékem adta és Ö parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, a mely Ju- dában van; valaki azért ti köztetek az ö népe közül való, tegyen vele az Úr, az ö Istene és menjen fel. II. Krónikák könyve 36, 23. Te amak okáért fiam, erősödjél a Krisztus Jézusban való kegyelemben; és a miket hallottál tőlem sokak jelenlétében, azokat bizd biztos emberekre, kik tudniillik alkalmatosak lesznek mások tanítására is. Te azért szenvedj, mint jó vitéze Jézus Krisztusnak. II. Titn. 2, 1-3. A te törvényed kedvelőinek nagy békességök van és nincs bántódásuk. Várom a te szabaditásodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem. Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat és azokat igen szeretem. Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden utam nyilván van előtted. Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölccsé engem a te ígéreted szerint. 119. Zsolt. 165—169. Mert a test-szerintiek a testiekre törekszenek, a lélek-szerintiek pedig a lelkiekre. A test törekvése ugyan is halál, a lélek törekvése ellenben élet és békesség. Mert a test törekvése ellenségeskedés az Isten irányában. Mert az Isten törvényének nem engedelmeskedik; mert azt nem is teheti. Azok pedig, kik testben vannak, nem lehetnek kedvesek az Isten előtt. Ti pedig nem vagytok testben, hanem lélekben; mert az Isten Lelke lakozik bennetek. Ha pedig valakiben nincs a Krisztus lelke: az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van: a test ugyan holt a bűn miatt; de a lélek élet az igazságért. Róm. 8, 5—10. Üzenet. Tábortűz fénye villan át az éjen, • Csak a csillagok vigyáznak reám. A tábor alszik, — ma éjjel én virrasztók, Imádkozzál a fiadért, Anyám ! A Visztulán túl a halál áll őrt És számolgatja fiad lépteit. A méla hold ezüsttel hinti be A fegyvergulák bajonettjeit. Fáradt vagyok s még oly soká virrad, Halk sóhaj kél a néma Visztulán... Ki tudja, holnap tán halott leszek, Imádkozzál a fiadért, Anyám ! BÍRÓ LÁSZLÓ. Megnyitó levél. A köles di gyülekezet számadó közgyűléséhez. — A kölesdi gyülekezet buzgó felügyelője, Koritsónszky Ottó fővárosi hirlapiró, az orosz harctéren mint póttartalékos főhadnagy teljesít szolgálatot a háború kezdetétől fogva. Mivel személyesen a számadó közgyűlésen nem jelenhetett meg, a következő levelet intézte a gyülekezet lelkészéhez s a gyülekezethez, melyet közérdekű tartalmánál fogva lapunk olvasóival is közlünk. — A levelet Fábián Imre lelkész küldöttte be hozzánk. Nagy tiszteletű Lelkész Úr! Kedves Barátom! Egy rettentő zivataros, véres év elmúltával ime második számadó közgyűlésünk közeledik, amely gyűlésen — előreláthatóan — ismét nem vehetek részt. Már csaknem két esztendeje, hogy nem kérhetek részt egyházközségünk ügyeinek intézéséből, ami az ezen idő óta tartó katonai szolgálatom következése. Ha valamikor, úgy most van az ideje, hogy átértsük, mit jelent, amit gyermekkorunkban mindnyájunkkal megértetni törekedtek: „A haza minden előtt 1 “ És így következik, hogy önként vállalt, vagy bizalom alapján vállalt polgári és béke idején lelkiismeretesen végezni igyekezett kötelességeinket nem láthatjuk el, kik messze a békés otthontól, kint a harctéren, vagy a hadiesemények szükebb területén végezzük ma — e megváltozott időhöz mért — kötelességünket, amellyel hazánkat, nemzetünket szolgáljuk elsősorban. Ha e rettenetes idők véget értek — Isten segedelmével, ami fényes győzelmünkkel, — akkor ismét egész lélekkel, tudásunk, munkabírásunk teljességével fogjuk végezni azokat is, amiket most nem tehetünk meg bár, de ami ennek dacára nem mulasztásból ered. Azonban e megváltozott körülmények között is teljes érdeklődéssel vagyunk mindnyájan, akik távol idegenben éreztük át igazán, hogy milyen szent kötelességei vannak mindenkinek a közügyek körül és hogy mindenki átértse, hogy mint nekünk itt kint, úgy neki otthon, az 1 otthoni ügyek végzésében megsokszorozott kötelessége van. És aki e megsokszorozott kötelességének nem tesz eleget, aki a mai nehéz időkben is a maga kicsinyes érdekét nézi, az méltatlan arra, hogy a majd elkövetkező béke áldásaiban teljes mértékkel részesedjék. Aki csak egy csatán is részt vett, aki a háborúnak békével ellentétes I nélkülözéseit megismerte, aki fáradt • testét nem tudja födél alá vonszolni ! s nyoszolyára dűlve kipihentetni, 1 akinek idegélete és testi fáradalma azelőtt soha nem ismert fokozatokon ment át, az tudja igazán, hogy a soha nem lankadó kötelességtudás és a kötelességeknek minden körülmények között való teljesítése segít | hozzá, egy mindnyájunknak áldást j hozó, szebb jövőhöz. Ezt kell az j otthonmaradottaknak is megtanulniok, j akik abban a szerencsés helyzetben j vannak, hogy az otthon megszokott- ! ságában és nem a halálthozó ágyú meg puskatüzben eszmélhetnek erre. De mi büszkék vagyunk rá, hogy itt tanultuk meg ezt a szent, közös megértést, ami mindenkit összeköt és a közös érdeket helyezi a saját magáé fölé. Es nem tagadhatom meg magamat, meg kell említenem: fájó érzéssel töltött el és csalódottsággal, mikor rövid idei otthonlétem alatt több ízben is tapasztalnom kellett, hogy a magánhaszon érdekében való dolgozás bizony előfordul a mai nagy időkben is és pedig javarészt olyanok részéről, akik nem részesei a mai nagy idők rettenetességeinek és így még sokszorosabban szent kötelességük ezáltal résztvenni a mai idők nehézségeinek elviselésében, hogy azt, a maguk észre se vehető rovására, másoknak megkönnyítsék. Ne felejtsük el, hogy vitéz katonáink a háború győzelmét a mi részünkre döntötték el. Katonailag mi győztünk I A teljes győzelmet azonban az otthoniak viselkedése hozhatja meg. Ha a szegényeket nem támogatjuk, ha a nélkülözőket nem segélyezzük, ha búzánkat, termésünket — amit az állam összeír és szükség eselén elrekvirál (hogy ne csak egyeseknek legyen sok s amellett a többiek éhezzenek, hanem igazságosan elosztassék és mindenkinek jusson) eldugjuk, akkor bűnt követünk el, ami akadálya a mi teljes győzelmünknek és amely bűnök rettenetes következésekkel járhatnak. És nincsen máskép azzal, aki túlságosan költekezik, aki a gyomrától nem von meg semmit, illetve, aki kelletén
