Harangszó, 1916

1916-06-18 / 14. szám

1916. junius 18. HARANQSZÓ. 107. * az apostol szava: »Igyekezzetek csen­desek lenni!« Ha háborog szivünk, csendesítsük le. Tekintsünk bele életünkbe, a ter­mészetbe, kulcsoljuk imára kezeinket, hívjuk az Üdvözítőt, Ö lecsendesíti szívünket, megtanít arra, hogy az ő atyja a mi atyánk is, aki szeret, gon­dot visel rólunk is. És a háborgó lélek csendes, nyu­godt lesz. Miként a csendes tó vizé­nek felszínéről a fényes napnak su­garai visszatükröződnek, épen ügy a mi lelkünk nyugodt tüköréről is vissza fog tükröződni az a tiszta fénysugár, amely a Megváltó nemes alakjáról sugárzott reá. És egy nagy átalaku­láson megyünk keresztül, mert mi­ként a háborgó tengernek, úgy a há borgó lélek viharainak is parancsol az Üdvözítő, hogy elmúljanak Lelki nyugodtság ! Van e ennél ma­napság nagyobb boldogság? Nem le­het ! Mert forronghat a világ körülöt­ted, te nyugodtan állasz, rendületlenül. Bár ez a csendesség uralkodnék küzdő katonáink lelkén is. Mert egy nép, amely fegyverben áll és harcol, lehet az a nép a legjava is, hozhat nagy áldozatokat, ezt tudni felemelő, látni gyönyörűség; de egy népet, amely kivonul a véres Mars mezejére Isten­ben bizó csendes szívvel, — annak árthat a gyilkos erőszak, sorait rit­kíthatja, de legyőzni nem lehet so­hasem. Dryander nyomán. Felhők között. Irta: Endreffy János. Orosz harctér, 1916. május. Nagy kiabálásra ébredtünk föl nagy­péntek reggelén. Gyorsan leugrottunk osztrák főhadnagy lakótársammal a szalmazsákról, hogy megnézzük, mi történt a kora reggeli órában ? Záró­jel között legyen mondva, hogy a szalmazsákot, melybe néha finom-puha forgács is kerül, meg a pokróc ta­karót úgy megszokja az ember, akár­csak a selyem vánkost, meg a sod­ronyos ágyat. A tiszti szolgák tenyerüket a sze­mük elé tartva kémlelik az eget. Egy irányba néznek, mutogatnak — orosz repülő jön. Már a gép búgását, ber­regését is hallani a kéklő távolból. Az égen szakadozott, itt-ott habos fehér felhők úszkálnak. Kis idő múlva látható lesz az orosz repülő. Sárgá­nak 1 tszik és oly kicsinek, mint a tovarepülő cserebogár. A cserebogár színével, alakjával és búgásával is lehet a legjobban összahasonlítani. Az orosz állások felöl jön és a mie­ink ágyúit csapatmozdulatait keresi, kémleli, fotografálja a magasból. Amint az erdő közelébe ér, meg­dördülnek a mi ágyúink. Egyszerre kettő is durran el. Hirtelen szemünk elé kapjuk mi is a tenyerünket, me­rően nézünk a repülő gép felé s visz- szafojtott lélegzettel figyeljük, hogy hová fognak vágni lövegeink. Ezek a percek a legizgalmasabbak: mikor mennydörög az ágyú s az ember várja, mikor fog szétpattanni a levegőben a süvítő srapnell? Eltellik körülbe­lül ötven-hatran másodperc, azután két kellemetlen dörrenés reszketted meg a levegőt, a két srapnell felrob­bant és ötven méter körzetben okádja magából az ólom golyókat, szilánko­kat, vas és réz részeket. Az orosz repülőgéptől balra robbant fel mind a kettő s ahol ekszplodált, a puska­por füstje vöröses-fehér felhőként maradt vissza és úszott a légben to­vább. Ezek az úgynevezett srapnell felhők s ezekről tudja meg a tüzér­tiszt, bogy hova lőtt s esetleg hová kell helyesbbíteni következő lövését. Mind a két lövés közel robbant s szemmel láthatólag zavarba hozta az orosz repülőt. Úgy látszik azonban gépében nagyobb kár nem esett, mert más irányt adott neki, fokozottabb zakatolással menekült a srapnell fel­hők felől Újabb lövések dördülnek el, — az orosz futásra veszi a dol­got s felénk menekül. Jó helyre jössz I pajtás ! — kiabálják feléje összeverő­dött katonáink. Dombjaink tövében ágyuk torka feketéllik az égre. Egy­szerre fület rázó földrengést keltő dörrenés, csörömpölve vágódnak össze hitvány, szimpla ablaink, szólnak már emitt is a mi ág' uink s köszöntik jó reggellel az orosz repülőt. Fejünk fö­lött siet fogadtatásra a srapnell, sír a levegőben, mint kis gyermek édes j 1 anyja ölében, ha beteg, — hasítja a j levegőt, mint hajó orra a tarajos ha­bokat, azután szétpattan és százfelé süvít belőle a gyilkos ólom fecske. No most orosz pajtás, meleg lehet odafenn! Előtte két srapnell-felhő, hogy arra a légi út el van zárva. Bum-bum-bumm I — hangzik újból az ágyú torkából. Előtte, mellette, kö­rötte mindenütt felhők, tán az orosz nem is tudja már, hogy melyik az Isten és melyik az ember teremtette felhő. Vagy talán az orosz már nem is nézi a felhőket s lelke az igazi fellegek honában jár? Ki tudja azt megmondani a magasból, megesett már többször, hogy a megmenekült repülő gépésze alássan jelentette fö- löttesének, hogy megérkezett a meg- lyuggatott géppel, de a tiszt úr a ko­sárban — halott! Az orosz repülő érzi a vészt s cikk-cakkozni kezd a levegőben, hogy nehéz célpontul szolgáljon. De úgy látszik, mindenáron be akar bújni a fejünk fölött lassan húzódó fehér, nagy felhő darabba, hogy takarása legyen. Iparkodik, ahogy bír, dúg a gépje, mintha a pokol tüze fűtené s besurrant a felhőbe. El van takarva szemeink elől. Benn kóvályog, berreg, nem mer kijönni a felhőből. Úszik a felhővel az orosz állások felé. A mi ágyúink azonban belőnek a felhőbe is, tapogatják a hang irányában. A srapnell töltelék süvítve csapkod a fák ágai között. Két koppanás az ud­var közepén, három a trágyadombon s mi szétrebbenünk, ki merre lát: istállóba, pajtába, gerenda afá. ... Vé­dettebb helyről tekintgetünk ki, míg elmúlik fejünk fölött az égi háború Az orosznak a felhő volt a szeren­cséje. Az mentette meg. Elúszott az úszó felhővel . . Mikor már messzebb dúgott az orosz gépje, előbujtunk mi is srap­nell golyót keresni. Aki talált, meg­mutatta délben a tiszti étkezdében. Sokfelé belapított, vörösen feketés ot­romba ólom golyók. . . Az izgalom percei után elővettem bibliámat, hogy az istentiszteletig még készüljek belőle. Nagypéntek gyászos napja van, meghalt az Úr Jézus Krisz­tus az emberiség bűneiért! . . Adakozzunk a Harangszó terjesztósire 1 Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkel: a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX, Közraktár utca 34. sz. (Saját székházában.) 82 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik SO millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents