Harangszó, 1916
1916-06-11 / 13. szám
íet. HARANGSZÖ. 1916. junius 11. meg egészen elfelejtkezett. A fizetése semmi, mert nem lehet lefoglalni. Vagyona nincs, bútorzata, berendezése »• második semmi. Szinte dadogva ismétli: —1 Persze, persze, a biztosíték 1... Grünhut megkönyörül rajta. Vállára teszi a kezét s kissé megnyomott hangsúlyozással mondja: — Tudja mit, tanító ur. Nemcsak a háznak, birtoknak van értéke, hanem a becsületességnek is. Miért ne adjak én egy kis kölcsönt erre a hípottékára. Hát én adok. A tanító ur. hevére, a becsületére adok háromszáz forintot. (Nem szeretem a kike- rekitetlen számokat 1) Ezt a kis Írást aláírja a tanító ur. A kamat fizetéssel ráér. Az sem baj, ha majd csak később fizeti meg, ne fájjon miatta a feje. Szeretném, ha érezné, hogy jóakarója, pártfogója vagyok. Na, tanító ur, jó lesz igy ?... Sárosy László egészen beleszédül. Hálálkodva szorongatja a kereskedő kezét s alig talál szavakat a köszönethez. tf Sohase felejtem el, Grünhut ur. Mindig hálával gondolok a jóságára. Boldog volnék, ha csak kicsiny részben is, megszolgálhatnám szívességét. — Grünhut a nyaka közé húzza fejét s két kezét kérdőieg csapja szét. — Hát azt se lehet tudni. Lehet, hogy valamikor tanító ur tesz szívességet nekem. Hehehe I miért ne lehetne ? Vagy talán kölcsönt ad, vagy egy darabka kenyeret ? Miért ne lehetne ? Hát lássa: akár idejegy- zem a könyvem margójára, hogy szabadon rendelkezem Sárosy László tanító úrral. Na mondja; nem elég szép biztosíték ez? Hazamenet szeretett volna örömében énekelni. Tehát minden rendben van! A pénz domboruan dülleszti a kabátja zsebjét, még otthonra is marad valami. Hogy miből fizet kamatot ?.. . Hogy, hogyan fizeti vissza a tőkét?... Eh, majd az is meglesz valahogy. Mindent nyer, aki időt nyer I... Amint a szétszórt ház-sor mellett végigmegy, az egyik folyosóról kihal- latszik egy iskolás fiú hangsúlytalan olvasása, ahogy a délelőtt feladott olvasmányt gyakorolja: — Van a nemes vad vadászatának még egy módja, melyet szintén nagyon sokfelé alkalmaznak. Vermet ásnak, abba erős hálót helyeznek, azután a tetejét befedik. Egy pillanatra megáll a kapuban s figyelve hallgatja az olvasást. Na, egy kissé már jobban megy 1 — mormogja, azután sietve tovább megy. Az édesanyja már az ajtóban várja s szelíden végigsimitja az arcát. faljUtjmk. Tábori posta. Éd«s fiam, megint egy ünnep, mely máskor közelebb simítja lelkünket, most pedig egymástól elszakítva talál benün- ket. Mi itthon várjuk a kegyelem ígéretének teljesülését, ti pedig, édes fiam, kinn a lövészárokban mondjátok el ünnepi imádságtokat. Mondjátok ell Mert legye'ek bár elhagyatott, puszta helyen, hol a háború halálekéje szántotta mélyre a tömegsírokat, legyetek bár pusztult vidékeken, hol üszkös romokba dőltek a falvak s kiégett a rögök közül a közelgő nyár, ősz, tél kenyere, — csak az imádságot ne felejtsétek, mert ez teszi templommá a lelket, ünneppé a piros betűs napot. Minden időkben ez a szó volt pünkösd ünnepének istenszolgálatra hivó harang csendülése: hiszem, hogy saját erőm által nem volnék képes az én Uramban. Jézusban hinni, vagy őhozzá jutni, hanem a Szent-lélek hivott engemet I. .. Nehéz kötelességteljesítést kiván tőled is, édes fiam, a háború. Nagy az izmok erőfeszítése. Nagy az idegszálak megfeszülése. Törödelem, fáradalom, nélkülözés, lemondás mind nehéz. Száz halál, ezer veszedelem, mind nehéz. De nehéz a lélek tusája is s a szív szenvedése, az is nehéz. Pedig nem elég az elviselés. Mindent úgy kell teljesíteni, hogy Krisztustól el ne szakadjunk, hanem inkább hozzá jussunk. Óh bárcsak elszállna, édes fiam, tihozzátok is a pünkösdi Szentlélek. Erősítene meg, hogy nemcsak testi erővel, hanem lelki erővel is bírjátok. Amint komor, felhős alkonyat- szálltán levelemet irom, magam előtt látom azt az első pünkösdi gyülekezetét, melyben Péter apostol ajakán olyan csodálatos erővel zendült meg az első pünkösdi prédikáció. És midőn azt kérdezték: vájjon mit cselekedjünk 1... egyenes, biztos szóval felelt: bánjátok meg bűneiteket s térjetek meg ?... Búcsúzom, édes fiam, s mig a jó Istentől erőtadó ünnepet kérek számodra, szívből kívánom: találd meg te is ^z igazi pünkösdhöz vezető utat, mely a bünbeismerésnél s bünbánat- nál kezdődik. Isteni erőt csak az várhat, ki földi megbánást tanúsít. Szeretettel ölel édesapád. Tanítók árváiért! Vidéken jártam s az úton, éppen előttem, orosz foglyok, vállra vetett kaszákkal munkára mentek. Egyszerre csapódik az egyik ajtó s egy szegény öregasszony odafut s nagy darab kenyeret ad az egyiknek. Ahogy odaadja, szeméhez kapja a kötényét s nagy sírással megy vissza a hajlékba. — Ismeri azt az orosz foglyot ?... kérdezem. Csak a fejét rázza. — Nem ismerem, hogy ismerném !... De az én fiam is fogságban van. Mindig arra gondolok: hátha neki is ad valaki egy darabka kenyeret, hogy áldaná meg érte az Isten!... Elgondolkodva folytattam utamat. Közös emberi sors jármát hordozzuk. A háború eltörli a külömbségeket s megtanít ugyanazon fájdalom-kereszt alatt sírni. A kik ma nyugodtan járnak, holnap sírva sírnak. Akik ma élő apa, élő férj után küldik üzenetüket, holnap gyászruhát öltenek s imádsággal ölelik át az ismeretlen földön felhantolt sírhalmot. Tegyünk jót! Teljesítsük kötelességünket! Töröljük a könyeket! Enyhítsük az özvegyek, árvák bánatát! Az elmúlt két héten a Tanítók árvái javára a következő adományok érkeztek, melyeket ezennel köszönettel nyugtázzunk: Gömöry A. százados a harctérről 16'40 K E4I nőegylet adománya Orihodos 14’— , Mlinarcsek Pál és társai a harctérről 12'35 , Müller Károly Csanakhegy . . 10‘— , N. N. Nagysimonyi • . . . 4 88 „ Paráth Lajos népik, az olasz harctérről .........................................2’— , Bódogh Jné Kőszeg . . . 1*— > A vönöczki konfirmandus növendékek közül a tanítók hadi árváinak adakoztak: Boda Aladár 10 K, Varga István, Nagy Lajos, Tőke Lajos, Molnár István, Buti János 2—2 K, Molnár János 1.20 K, Bak Lajos 1 K. Ösz- szesen 22'20 K. Az edvei leánygyülekezetben az elesett tanítók árvái javára adakoztak: Az evang. hitközség és Tejszövetkezet 10—10 K, A róm. kath. hitközség 6 K, A községi pénztár és Kiss Gyula nyug. tanító 5—5 K, Zongor Gábor, Zongor Lajos, Edvy Ferenc 3—3 K, Edvy Sándor, özv. Szekeres Gábomé, Gacs János 2—2 K, Miké József 120 K, özv. Edvy Andrásné, Kronekker József, Tóth Gáspár, Gacs Gyuláné, Szabó Sándor, Horváth Károly 1—1 K, Egry Jánosné 40 f, Nagy István, Hajdú József 20—20 f, Gici József 10 f. Összesen 59 10 K. Múlt számban kimutatott gyűjtésünk volt: ......................... 7282 52 K M ostani gyűjtésünk . 60 63 K Eddig befolyt . . . 7343 I5K A jókedvű adakozót szereti az Isten ! Tegyetek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünk cselédeivel!
