Harangszó, 1915-1916

1915-10-03 / 12. szám

1915. október 3. HARANGSZÓ. 95. rülni a németeket föltartóztatni. Ne­vetséges és abszurd ötlet az, hogy a népet a tavaszi hadjárattal vigasz­talják, abban a reményben, hogy a téli hónapokban Oroszország hiányzó belső szervezését végrehajtják. Ez gúny gyanánt hangzik! Azt a mun­kát, melyet az előre haladottabb Né­metország évtizedek alatt végzett el, mi néhány hónap alatt elvégezzük? Még van ideje ahhoz Oroszországnak, hogy méltányos és tisztességes békét kössön, talán Németországnak is ér­deke még az Oroszországgal való béke. Ha azonban a német katonák bevonulnak Pétervárba és Kievbe, sőt talán Moszkvába is, nem lesz többé Németország érdekében való a sietős békekötés. Amint az ellen­ség Pétervárott, Kievben és Moszk­vában lesz, a szent Oroszország éle­tének vége. Adakozzunk a Harangszó terjesztésére I NEHÉZ Ó R A K A mi imádságunk. Elmélkedés a Mi Atyánkról. Irta: Kapi Béla. 12 Mi Atyánk ... III. A reménység szava. Mi Atyánk, ki vagy a menyekben ... A mennyekben szó mindenekelőtt megjelöli közelebbről azt az atyát, a kihez szólunk. Ahoz az atyához küldjük tehát imádságunkat, aki a mennyekben lakozik. A mennyet ott képzeljük túl az ég kékjén. A mint az ég kékje mindenhová velünk jön, úgy a szent Isten is mindenütt velünk van. A mi hitünk oda, az ég kékje felett elterülő menyországba helyezte őt el, a honnan minden jó adomány és tökéletes ajándék alászáll. Éhez az atyához, ehez a hatalmas Isten­hez imádkozunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben I ‘.. . Azt mondják a tudósok, hogy a mi hitünk balgaság. Az, amit mi mennynek nevezünk, nem egyéb, mint a páratelt levegő fényjátéka. Felszállhatunk a magasba, tova tűnik. Megközelíthetjük a csillagokat, melyek olyanok, mint az ég éjjeli palástján a fényes díszítések, — a mennybolt mindig tovább és tovább vonul sze­meink elől. Amit mi mennyország­nak nevezünk, az a végtelenség. Lehet, hogy igy van 1 A menny­ország helyének kijelölése az emberi képzelet munkája. De ránk nézve nem is az a fontos, hogy mennyor­szág hol van, hanem hogy általában van. Mi hisszük, hogy van mennyor­szág. Hisszük, hogy ott székel a mi Istenünk, a mi jó Atyánk. Hisszük, hogy oda jutnak mindazok, a kik hű gyermekei voltak a földi életben. Ebben a rövidke, hely megjelölő szóban „mennyekben*, szintén sok vigasztalás és boldogság rejlik. Isten mindnyájunkat harcra, küzdelemre bocsátott el. De ha elfáradtunk, s a reánk mért kötelességet híven telje­sítettük, visszavár és visszaszólít oda, a honnan jöttünk: haza. Ott van a mi helyünk az ő közelében, az ő lábainál, amint a gyermek helye ott van édes atyja mellett. Ha szenve­dünk, s a nehéz csapás keresztjét hordozzuk, vigasztal az a kéklő ég, melyre azt mondjuk: az a menny­ország, az a mi hazánk I Ha elsöté­tül körülöttünk minden, s földi vilá­gunk olyan, mint a fény- és meleg nélküli vak éjszaka, akkor is meg­nyugodva tekintünk magunk fölé. Keresztül nézünk a dúló zivataron s meglátjuk azt a kéklő eget, melyre azt mondjuk: az a mennyország, az a mi hazánk! Elhagyhat minden barátunk, elhagyhat reményünk, bol­dogságunk, ha oda tekintünk a csil­lagos boltozatra, tudjuk, hogy az Isten szeme reánk tekint. Az elvesz­tett minden semmi volt csak, a min­den ott fenn van; az a mennyország, az a mi hazánk! — Eltemethetjük szeretteinket, vigaszt ád a remény­ség, lelke hazament, édesatya várta és most eggyel többen vannak, a kik minket várnak. Mienk a menny­ország!... Nekünk is inthet búcsú­zéra az életóra, hívhat az utolsó útra a hajléktól a sirkertig vezető ut, megnyugodva megyünk. — Mint a hogyan az édes otthon után vágyódó vándor, nem fél a sötét völgytől, hanem éjszaka is megy előre, mi is készülünk. És mig búcsút intünk azoknak, kik eladdig kisértek, hittel tekintünk fölfelé, oda, a hol minket már sokan várnak, haza várnak! A mennyország drága kincs! Abba vetett hitünket oda nem adjuk. Jó Istenünk, édes Atyánk dicsőségének helye, jó lelkeknek, istenfélőknek pihentető hazája. Szenvedésünk te­metője, üdvösségünk bölcsője. Fel­felé nézünk, imádkozunk: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben!.. . Folytatjuk. Az egyház köréből. Püspöki körlevelek. Egyházunk főpász­torai lelkes hangú körlevélben hívták fel gyülekezeteinket az elpusztult Kárpát-falvak felépítésére, illetőleg az adakozásra. Fel­szólították továbbá fémtárgyak összegyűj­tésére s hadi célokra beszolgáltatására. Hisszük, hogy a lelkes felhívás nem lesz kiáltó szó a pusztában. Tanítóválasztás. A ménfői evang. le­ánygyülekezet Garam J. bényei osztályta­nítót választotta meg egyhangú lelkesedéssel kántortanitójává. Isten áldasa legyen a gyülekezeten és a kitűnő képzettségű új vezérén. A kemeneshőgyészi és magyargencsi hívek 56 drb régi énekeskönyvet adomá­nyoztak a kassai ev. gyülekezetnek. Gyűjtés a Rábaszentandrásl ev. egy­házban a kárpáti elpusztult falvak felépí­tésére : Ev. egyház 20 K, Hajas Endre 10 K, Bodács Pál 3 K, K. Balázs Mihály 2 20 K, Balázs József kisközi, Balázs Gy. József. Balázs J. János, Balázs István Szalay, K. Balázs István, K. Balázs János, Gáncs Mi­hály felső, Balázs M István 2 — 2 K, Gáncs János, Szabó Pál, Bodács S. Pál, Balázs Jónás, Balázs József vendéglős, Balog Já­

Next

/
Thumbnails
Contents