Harangszó, 1915-1916
1915-07-18 / 1. szám
6. HARANGSZÓ. 1915. július 18. mát rejt magában ? A mi minden földi kincsnél és földi hatalomnál nagyobb és erősebb ? Hol van, hol keressük ? Ismeritek mindnyájan 1 Ez a nagy hatalom az a szó, melyre ösz- szekulcsolt kezekkel tanított egykor jó édes anyátok, melyre a természet minden szépsége s a szent templom minden köve tanít: az imádság. Ezt az imádságot adta utitársúl a jó Isten az ember mellé, hogy kisérje a boldogság virágos mezőin, a szenvedés kopár földein s a kísértés szirtes szakadékain. Ez biztatja, vigasztalja s vezeti a mennyország felé. Óh boldog az az ember, ki az élet küzdelmeiben megtalálja és megtartotta az imádság szavát!... * Tudósok, kik a föld nagy részét beutazták, azt mondják, hogy nincsen olyan nép, melynek ne lenne vallása. Még a természet uralma alatt álló műveletlen pogány nép is ismer egy hatalmasabb lényt: Istent. S mikor az élet keserű szenvedések között megmutatja neki ereje gyöngeségét, azon az ajkon, mely a mi korunk sok tudását, a költőiség bűbájos varázsát nem ismeri, megszületik az imádság. A pogányoknak is van imádságuk. De ki az az Isten, a kihez imádkoznak ? Hatalmas kőszikla a vadon mélyén, száz és ezer ágkarral terjeszkedő fa az őserdő közepén. .. Fából, vagy kőből faragott bálvány, amint azt művészethez nem értő emberkéz saját képzelete szerint elkészítő. .. Talán az égitestek egyike: a fényt és melegséget adó nap. mely minden áldás forrása vagy a szelíd fényű hold, mely éjszaka is csöndesen vir- raszt az emberek álma telett. A keresztyén ember szívében szintén ott van a vágy, beszélgetni az Istennel. Ő is érzi maga fölött a végtelenség uralmát, őt is áthatja gyön- gesége tudata. A lelke gondolatát, szíve minden érzését szavakba önti, s megszületik ajkán az imádság. Az imádság tehát a szív beszélgetése az Istennel. Óh, de minő nagy külömbség van a kétféle imádság között I Az a szegény pogány oda hurcolhatja szíve fájdalmát erdőmélyre, patakszélre, mellét verve, térdet hajtva elsírhatja Istenének bánatát, keservét. Hiába 1... Az a szikla hideg marad, némán néz rá a lombos fa, tengermoraj, zúgó hullám nem mond neki semmit. Elmondhatja panaszát százszor és ezerszer, kérhet erőt, segítséget tőlük, nem kap soha. „Szájuk vagyon, de nem szólnak, szemeik vágynak, de nem hallanak.“ (115. zsolt. 4—6.) A pogányok imádsága csak beszéd, de nem beszélgetés. Ők elmondják ugyan érzelmüket, de arra felelet nem érkezik. A mi imádságunk nem ilyen I A mi vallásunk egy élő személyes lényt nevez Istenének. Az Isten lélek és igazság (Ján. 4, 24.), az Isten szeretet (Ján. I. 5, 16 ). Ezzel az Istennel beszélgetünk a mi imádkozásunkban. Szívünk őszinte feltárása nem balgaság tehát, hanem szent, komoly dolog, mert hiszen az az Isten, kihez mi imádkozunk, meghallja szavunkat, megérti sóhajtásunkat és velünk érez. Nem engedi, hogy imádságunk meghallgatás nélkül tovaszálljon, hanem egybegyűjti azokat. Az ember emlékezetébe írja, amit felejteni nem akar, a mi Istenünk az ő szívébe írja, s végtelen atyai szeretete nem engedi, hogy elfelejtsd. Mit mondjunk el az imádságban ?... Mindent, igazán mindent. Örömünket, bánatunkat, reményünket, vágyainkat. A gyermekszív őszinteségével feltárjuk előtte múltúnkat s tegyük le az ő kezébe jövendőnket. Ne szépítsük magunkat, ne ámítsuk a mi Istenünket. Ő úgyis ismeri gondolatja szerint a lelkünket, tárjuk hát fel előtte a maga őszinteségében bensőnket. Mikor azt mondjuk, hogy a szívünk beszélget az Istennel, szív alatt nemcsak az érzelem középpontját, hanem az egész belső embert értjük. Minden érzésünket, gondolatunkat, akaratunkat. De akármit mondjon ajkunk, az imádság szava mindig átszűrődik a mi szívünkön, elveszíti földi salakját, magára öltve a hálás gyermeki szeretet hófehér köntösét, útat keres a mennyország felé. Most már tudod, mi az imádság, kérdezd meg hát magadtól: volt-e már ilyen imádság az ajkadon?... Beszélgettél-e már így a te Isteneddel?... Igen ! hangzik feleleted. Imádkoztam reggel és este; ezzel kezdtem, ezzel végeztem munkámat. De vájjon igazi imádság volt-e az, amit mondottál’... Az ajkad mondogatta, de mondogatta-e a szíved is? Odavitted-e eléje minden örömödet minden bánatodat! Feltártad-e bensőd minden rejtekét s azokat az érzelmeket, melyeket embertársaid elől gondosan elrejtettél, bevallottad-e a te mennyei Atyádnak ? Óh ne ints a kezeddel és ne akard ezeket a kérdéseket letörölni! Ne mondd, hogy vannak gondolataid és érzelmeid, amelyek csak a tieid 1... Nincsen igazad I A szíved, a lelked az Istené, úgy amint van. Minden indulatával és minden elrejtett gondolatával. Ha igazán akarsz imádkozni, akkor az egész szívedet kell elvinni hozzá, az egész szivedet önként, őszintén, szeretettel. Ha ezt nem teszed, akkor csak ajkad beszél, a szíved meg hallgat; a mit mondasz, szó az csupán, de nem imádság. Ha azonban egész szivedet feltárod előtte, s lélekben úgy ülsz oda lábaihoz, mint a gyermek az édesanyja lábaihoz, ha hittel tekintesz rá, s őszintén elmondasz neki mindent, amiről jól tudod, hogy ő úgyis tudja, de azért mégis csak elmondod, hogy tőled magadtól hallja, akkor imádkozol, akkor beszélgetsz az Istennel. És akkor érzed, hogy az imádság több, mint az egyszerű beszélgetés. Egy-egy kapocs az, mely az Istennel köt össze. Egy mennyei megnyilatkozás, mely mindig irányt mutat és erőt ad. Minél buzgóbban fakad szívünk mélyén, annál jobban hasonlítunk az igazi emberhez. A gyarlóság földrétegei lepattognak rólunk s megtépett földi köntösünkön átcsillámlik a szent Isten reánk lehelt képe. És mi elhagyjuk a földet, messze távozunk, elveszítjük saját magunkat s megtaláljuk a mi Istenünket, ki az igazi imádság!.. . És mikor így imádkozunk, akkor már nem vagyunk elhagyatottak s a föld nem oly rideg, körülöttünk, akkor már az Isten végeden atyai szeretetével vándorolánk, azzal szeretünk, azzal gondolkozunk, azzal élünk I. . . Azt kérdezted mi az imádság ?... íme ez az imádság! Nem üres szó az, nem is üres beszélgetés, hanem a lelkünk beleolvadása az Istenbe, élet az Istenben 1... Boldogok azok, kik ezt az imádságot keresik és boldogok, akik ezt az imádságot megtalálják 1... Uram, add meg nékünk, hogy a kereső megtalálja, amit keres 1. .. Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs, Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De Isten nem lol hajlékot. Július 18. vasárnap, Zsidó lev. 5, 11—6, ! » 19. hétfő, » » 6, 9—20. Ti 20. kedd, 1) . 7, 1 — 13. ff 21. szerda, n . 7, 14—18. * 22. csütört., y> „ 8. 9 23. péntek, » „ 9, 1—10. M 24. szombat, n „ 9, 21—28.
