Harangszó, 1915-1916
1915-09-05 / 8. szám
58. harangszó. 1915. szeptember 6. Nyíljék meg előttük a szeretet ajtaja. Ne legyen elzárva előlük a jövendő, a boldogulás, a boldogság! Álljon melléjük segítő erővel az az anyaszentegyház, melynek ügyét hős apjuk , oly becsületes lelkesedéssel és tudással szolgált^. Sugározzák gyásszal kezdődő életútukra az az emberi jóság, mely a hazaszeretet s a hit közösségéből táplálkozik. Kötelességet teljesítünk: gyűjtést indítunk a hős tanítók árvái jövendőjének biztosítására! A befolyó összegből azok a tanító özvegyek nyernek majd segélyt, kik gyermekeik tovább taníttatásáról gondoskodni nem képesek. Nyíljék meg hát gyülekezeteink pénztára. Ne csak annyit adjanak, amennyit könnyen adhatnak, hanem amennyit a szent cél megérdemel. Mozduljanak meg egyházi vezéreink, lelkészeink, tanítóink, az elesett hősök munkatársai, vegyék ezt az ügyet kezükbe. Istentiszteleten hívják fel adakozásra a gyülekezetei. Kopogtassanak i gyüjtőivvel a szívek ajtaján. Siessenek adakozni egyházi testületeink, nőegyleteink! Ölelje szorosabban apa a gyermekeit s gondoljon azokra, kik apátlanul dideregnek a magára hagyottság pusztaságán. Még az iskolába menő gyermek szívére is szálljon komoly érzés. Minden gyerek-kéz töröljön le egy könnyet az árva szeméből. A beküldött adományokat lapunkban nyugtázzuk. A befolyó összeg hovafordításáról és kezeléséről pedig az illetékes egyházi hatóság és a tanítói kar fog dönteni. Minden adomány babérág a hősök sírján, mindennapi kenyér az árvák kezében. Könyörögve kérünk mindenkitől, az örökkévaló isteni szeretet nevében! A szívekbe írt szent kötelesség nevében! KAPI BÉLA. ILnek a háborús napokban,. 46. Zsoltár. Dallam : „A nap elment, óh Jézus maradj velem.“ Isten ami oltalmunk s erősségünk, A nyomorban ő a mi segítségünk ; Nem félünk hát — bár a föld zendülne, S ha a hegy mind tengerbe merülne ! Bár zúgjon és emelkedjék a habja, S zúgásától a hegy mind leomlana; Félelemre semmi okunk nincsen, Mert megsegít minket a jó Isten, A pogányok felrohantak ellenünk, A sok népek harcra keltek mivelünk ; De nem félünk, mi nyugodtan állunk, Mert az Isten a mi erős várunk. Jöjjetek és lássátok meg mindnyájan, Mit tőn az Úr e földön mostanában ! Hogy pusztított hadakat s népeket, S hogy tőré el a kopját s iveket! Ismerjétek meg a hatalmas Istent, Kinél nagyobb nincs a mennyben és itt [lent; ő van velünk, ő a mi oltalmunk, Belé vetjük minden bizodalmunk 1 CZÉKU5 LÁSZLÓ. Hős emléke. (Gyászbeszédvázlat, elmondta Friedrich József 19. gy. ezr. káplár fölött, kit a zágrábi helyőrségi kórházból anyaföldben eltemetni hazahoztak, 1915. június hó 17-én Endreffy János lajoskomáromi lelkész.) János Jelenésekről írt könyvének 14-ik része 13-ik verse: És hallék az égből szózatot, mely ezt mondja vala nékem : írd meg : Boldogok lesznek ezután a halottak, kik az Urban halnak meg. Úgy vagyon bizonyára, a lélek mondja. Mert megnyugösznak az ő fárádságaiktól és az 5 cselekedeteik követik őket. Gyászoló testvéreim az Urban I Az apokalipszis, a mennyei jelenések leggyengédebb szavával köszöntelek benneteket, hogy az Ige kegyelmi eszköze által békesség legyen szívetekben. Békesség néktek I Üdvözítőnk is így köszöntötte egykor nyugtalan szivíi tanítványait. Békesség néktek is, háborgó szívek tengerjárása, csituljon el fájdalmatok a szent Ige olajrétege alatt, mit a vallás önt ki számunkra égi tartályaiból. Ne háborodjék a ti szívetek és ne féljen I... A szív mennyei békéje maga körül szent fényt sugároz ki a földi békétlenség kiáltó hántásaira. Legyen erősebb a benső béke a külső békétlenségnél, hogy fölényesen legyőzze azt Isten dicsőségére I Az istenflak nem a lenyugvó, hanem a kelő nap szeretői, nem a lemondásé, hanem a diadalhoz szokott erős léleké. És a szív békéje is diadal, még pedig a legnagyobbak közül való és amellyel a világot győzzük meg. Az a diadal pedig, amely legyőzte a világot, az a mi hitünk. János mennyei jelenéseiben a komor, sötét kárhozatkép festése után ez — a felolvasott szent Ige — a legszebb és leggyengédebb vigasz. Azoknak szól, kik hűek és türelmesek maradtak, kik Uruknak fogadott hűséget még az utolsó nagy harcban is megtartották. A mennyből hallatszik e szózat, a lélek mondja. Nem a test, nem a föld, nem a világ, nem az ó ember, nem is az ember, hanem a lélek mondja. Emezeknek más a hitvallásuk. Boldogoknak nevezi szent szövegünk azokat, kik úgy mennek a halálba, hogy Urukkal bensőleg és erősen össze vannak kapcsolva. Boldogoknak nevezi őket, mert megnyugösznak az ő fáradal' I
