Harangszó, 1915-1916
1916-03-12 / 35. szám
1916. március 12. HARANGSZŐ. 275 tot teremtett, most már igazán nem lehet szó a házasságról. Végre is nem engedhetem, hogy -féllábú nyomorékhoz kösd életedet. Ilonka szemét elfutja a könny. De azért csak néz hosszan, mereven az apjára, mígnem a könnycseppen át elhomályosodik annak alakja. Olyan, mintha csak vége láthatatlan tenger rengetné habjait közöttük. Félreérti a könnyet, felkel s odalép lányához. — Ne busulj, lelkem, kiállód te ezt a szenvedést!... Néhány hónapig keseregsz, azután megint nótás lesz az ajkad, kacagó, jókedvű a szemed 1... Majd meglátod : olyan boldogan éldegélünk, mint valamikor régen, régen... Azután egyszerre csak eljön érted a tündérkirályfi s olyan lakodalmat csapunk, hogy az öreg erdő is visszhangzik belé... Ilonka arcán végiggördül a könnycsepp. Amint felkel s ránéz az apjára az azonnal észreveszi, hogy a könnycsepp mögött egészen más gondolat rejtőzködik. Tekintete biztos, határozott, erős, mint a szürkén csillogó acél. Megrázza fejét. — Ne mondja tovább, édesapám. A féllábú Szabó Jánost éppen úgy szeretem, mint azt, aki legdaliásabb volt a faluban. A nyomorék Szabó Jánost pedig még kevésbbé hagyom el, mint az ép egészségest. Hiába volt szó és ellenszó, magya- rázgatás és könyörgés. Farkas Gergely megmaradt régi álláspontja mellett. Koldusnak nem adja oda a leányát, féllábunakmég kevésbbé, Szabó Jánosnak meg éppen nem. Ilonka sem engedett. A sok szenvedés megacélozta erejét, szerelme bátorrá tette. Úgy viaskodott boldogságáért, mint fiatal sas az életéért. Farkas Tamás és felesége nyíltan Ilonka mellé álltak. A máskor akarat nélküli ember ugyancsak megnyomta a szót. Mert hogy a leánynak tan igaza, az egészen bizonyos, végtére is nem Gergelyt akarja Szabó János elvenni (majd éppen a dugóhúzó bajuszával I) hanem ezt a harmatos, gyenge virágszálat. Hát miért állja boldogságuk útját? Estefelé, talán nem egészen véletlenül, a tisztelendő ur is bekopogtat Farkas Gergely portájára. Van tudomása a dologról s fejcsóválva hallja a belemelegedő ember magyarázatát. Engedi beszélni. Na még, na még egy strófát. A szó még tartana, de a lélegzet elfogy. — Hát látja, tisztelendő úr, ezért nem egyezem bele I... A lelkész csöndesen kezd beszélni, olyan gyöngéd, meleg hangon, mint ahogy az első tavaszi napsugár végigsimítja a virágtalan mező elhagyott, agyontiport kopárail. Féllábu? Igaz. De nem a maga, hanem a nemzet nyomoréka. Falába nem szégyen, hanem dicsőség. Ha végig kopog az utcán, nem nevetik, hanem kalaple- vevéssel megbecsülik. Nem is mindegy, hogy milyen- házba biceg be falábával. Látott már félkarú szegényt, kintornával járt az országúton. Látott félkarú gazdagot, kocsin vitette magát a szomszéd utcába 1 Aki Farkas Gergely uram házába belép, az falábbal is jó helyre lép. Itt egy lábbal is ember marad az ember, csak egész szívvel fogadják a féllábút 1 Hogy a birtok adna értéket az embernek ? Hátha Farkas Gergely uram háza, pajtája porig égne, földbirtokát feldúlnák az ellenséges hadak, marháit elhajtanák, gabonáját a patakba szórnák, hát akkor nem maradna-e a régi ? Nem becsülnék szegényen azt, akit gazdagon becsültek? Meglehet, hogy a pénz tekintélyt kölcsönöz, meg valami félelem félét vált ki az emberből, de becsülést csak a becsületesség, tisztességet csak a tisztességes jellem biztosíthat. Hát ebből a szempontból mi gáncsolni valót talál Szabó Jánosban ? Becsületesnek tudta az egész falú, vitézsége hire meg messze szárnyalta faluja határát. Szűkre szorult Farkas Gergely körül a tér. Beszélt, beszélt de inkább gyűlölettel, semmint meggyőződéssel. Mire a tisztelendő úr a templomdombon botozott, arra Tamás bátya oda- vágta a legsúlyosabb argumentumot: — Nem is a szegénységéért nem kell neked a János, hanem mert Szabónak hívják. Gyűlölöd, mert a Hor- vát Julis fial... Vérvörösen emeli fejét Gergely. — Bolond a beszéded... — De hiszen, ha a szegénységet akadálynak látnád, akkor nem zörgettél volna magad is szegény kunyhó ajtaján 1 A másik még magasabbra kapja fejét. Elfullad lélegzete. Levegő után kapkod, de csak kétségbeesett motyogás közt vergődik, nem tud visszavágni. — Bolondság!... Mit hordasz hetet- havat ősszel... Ott kopogtattam, ahol akartam!. .. Farkas Tamást is elönti a méreg. Mit? bolondságnak bélyegzi beszédét ez a kemény nyakú, kemény szivű ember ? Az ő beszédét, mikor egyetlen fiát odaadta a hazának? Nem is marad adós I — Bolondság ?. . . Az én szavam ugyan nem bolondság, hanem annál inkább az a tied. Ha Szabóné jó lett volna neked feleségnek, a fia miért nem jó a lányod férjének ? Látod ez a bolondság, bizony az !... Kiment, becsapta az ajtót. Mérges morranását visszaveri a folyosófal, biztos, hogy nem Isten áldjonnal köszönt el. Ilonka meg csöndesen áll az ablak mélyedésben s tágra nyilt szemekkel nézi az apját. Amint maga előtt látja megszürkült, meghajolt alakját, mélyen fekvő szemeit, fáradt arcvonásait, mintha hirtelen világosság gyűlnék lelke sötétjébe. Elfelejti saját keservét s egy pillanat alatt végigéli annak a szegény embernek gyötrelmét, ki a csalódottság tövisével szívében, talán nem is boldog házasság után, magára marad, egészen magára. Lágyan simító asszony lélek nem törölte le jelleme érdességét. Gyűlöletét nem változtatta szeretetté a kitartó hitvesi szeretet. Keserűségét nem enyhítette a csalódások után sebet kötözgető jóság. Kifelé élt az embereknek, a látszatnak, a községnek, a gyűlölködő pártnak s magára erőltetett egy olyan életet, melynek szíve ellentmondott. Lassan megindul. Nesztelen lépéssel közeledik az asztalhoz, azután csöndesen felemeli kezét s lágyan, vigyázva végigsimítja az apja kezét. — Szegény, szegény édesapám I... Átöleli nyakát, magához vonja fejét, azután csókolja, ahol éri: — Szegény, szegény édesapám !... Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 68 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
