Harangszó, 1915-1916

1916-03-05 / 34. szám

1916. máreius 5. HARANGSZÓ. 269 Szabó János hangja megremeg, de azért kiállja az orvos tekintetét s nyugodtan válaszol: — Már elbúcsúztam a lábamtól, főorvos ur. Mikor másnap reggel kinyitja a sze­mét, úgy érzi, mintha lelkében két nagy masina töffögne s öklelőző ha­raggal robogna egymásra. Azután nekiindul agyában egy rettenetes bú- gásu cséplőgép s olyan borzalmasan zakatol, hogy minden porcikája remeg bele. Feje kábult, gyomra émelyeg, őrült körtáncban forog körülötte minden Az orvos föléje hajol, megtapogatja fejét, azután meghallgatja szive ve­rését. — Jól van, fiam, minden rendben van I Csak nem szabad kétségbe esni! De mikor fellebbentik a takarót, az utolsó csepp vér is kiszalad fejé­ből. Ahogy szeme sarkából odavillant, megremeg szive a rettenetes valóság­tól : a jobb lába térdben le van vágva 1 Néhány nap nagyon nehéz volt, de azután sokkal könnyebben meg­nyugodott, semmint gondolta. Lelke naponként megerősödött az Isten igé­jének forrásán, önmagán tapasztalta, hogy nem hagyja el azt, ki őt el nem hagyja. Az orvos tréfás szava is sok- szór eszében jár: féllábu nem fél­émben Bizakodás melegítette szivét: azért is megmutatja, hogy féllábbal is egész ember lesz, tud használni embertársainak, tud becsületes, érté­kes életet élni. A levelek jönnek-mennek. Még mindig Ilonka Írja, de minden sor tele van jó hírrel. A láz már múlik, a köhögés enyhül, mire a tavaszi verőfény kicsalja az első mezei vad­virágot, arra Szabó néni elmehet tem­plomba háladásra. A kórházból is mennek a levelek, de láb levételről nincs szó bennük. Szépen gyógyul a seb, (de nem ám a lövés seb), in­nen-onnan megint lábra állhat, (nem­sokára készen lesz a műláb), s me­gint megtanulhat járni. Talán szabad- 1 Ságot is kap néhány hetet 1 Milyen \ jó lesz majd kiülni a kis kertbe, ga­lagonya bokor mellé, mikor édes illa­tot lehellő kicsiny sárga virágokkal tele szórja a tavasz keze a vastag törzsű, vén hársfát. Magában meg j úgy okoskodik, hogy majd' csak a végén 'írja meg a valóságot. Hadd i gyógyuljon meg előbb az édesanyja, hadd erősödjék meg ő is, hadd ka­nyarodjék ki útja ebből a kórházból I .. t Majd akkor, majd akkor 1... Miért t- ne hullatná addig boldogsága verő- fényét szomorú élete útjára ?.. . Elég jókor lesz gyászos magára maradása!., Már nyitva hagyták a felső abla­kokat s tavaszi verőfény áradt a szo­bára. Mosolygós vidámság suhanta be az ágyak közét, furcsa alakokkal rajzolta tele a fehér falakat s arany­tól csillogó ruhába öltöztette a sebe­sültek lelkét. Elsimultak a mélyre szántott barázdák s vidám tréfa in­cselkedett a bajszos vitézek szája szélén. Mintha a tavaszi mosolygás­ból csodálatos tisztító erő sugároznék az emberekre, jobbnak érzik magu­kat, könnyebbeknek, boldogabbaknak. Három napja csatolták fel először a műlábat. Finom jószág, nem kö­zönséges. Egy gazdag gróf csináltatta, a kis kadett édesapja, egy magas, széles vállu, nagy szakállu, csöndes beszédű ember. Fia utolsó óráiról kérdezősködött, így került Szabó Já­nos ágya mellé. Megszerette a fiatal legényt. A törött kardott elkérte, s helyette szép műlábat csináltatott. — Ha a fiamnak nem csináltatha­tok, legalább megcsináltatom annak, aki látta hősi halálát 1 Eleinte nehezen ment a járás, de hamar belejött. Finom rugó veti előre lábát, alig lehet észre venni, hogy élettelen. Lépésnél egyet egyet csi- kordul, ennyi az egész. Ejnye, hiszen nincs mankóra szükség, nem lesz olyan házról-házra járó koldus forma 1.. A délutáni látogatási idő alatt ép­pen az ablaknál ül s az u*ca mozgal­mas, vasárnapi életét nézi, mikor gyors lépések közelednek feléje s vál­lára két kéz nehezedik. — Andris, te vagy ?. .. — Szervusz, János pajtás! Az öröm egészen felélénkíti. Jól esik szót ejteni erről-arról, hirt hal­lani régiekről, kiknek lába nyomát véres homokkal fújta be a világhá­ború zivatara. Azután jól esik érezni a szeretet melegségét, a részvétet, egy kis elismerést, dicséretet. — Ejnye, ejnye! hát levették lá­badat ? Node sebaj 1 Alig venni észre 1 Még így is többet érsz, mint más három 1... Hát otthonról mit írtak?.. Persze jajgattak.. . Szabó János hosszan elnéz Andris feje fölött. Rámered a szomszéd fa­lon ugráló fehér fényű csikókra. — Még nem tudják !. .. Elhallgat, mintha nehezére esnék a szó. Valami fojtogatja torkát, mel­lére ráül a régi gyötrelem. De csak egy pillanatra. Megint megtalálja ön­magát s gyorsan folytatja: — Beteg volt anyám, kímélni kel­lett. Ne is mond meg kérlek, majd megírom. A lépcsőnél még egyszer utána kiált: — Az én dolgomról ne szólj 1... Mikor leül az asztalhoz, érzi, hogy mindennek vége van. Tovább már nem szabad húzni-halasztani a dol­got, meg kell Írni a levelet. Jöjjön, aminek jönni kell 1 Az is az Isten akarata. Az egyik levél már megvan. Az édesanyának irni könnyű. Lassan, nehezen elkészül a másik is. Elol­vassa, beragasztja. Gondolkodik kézre támasztott fejjel, hosszan sokáig. Múl­nak a percek, az órák, csak ül né­mán, szófián. Előtte a levél. Nem néz senki oda, hirtelen felemeli kezét s gyorsan letörli szempillájáról a le- szivárgó könnycseppet. (Folytatjuk.) Tanítók árváiért! Kicsiny hasábba szorul össze múlt heti gyűjtésünkről a kimutatás, de sem eredményben, sem értékben nem marad az eddigiek mögött. Fel- sőpaty, Iván- és Keményegerszeg, Hegyfalu buzgó, áldozatkész evangé­likus népe vette kezébe a perselyt és vitte házról-házra. Nemcsak az adomány hullott, hanem a szív sze- retete is- Legyenek áldottak a gyűjtök, a buzgó gyülekezeti vezetők, áldo­zatkész adakozók! Hálás köszönettel nyugtázzuk a többi beérkezett ado­mányt is! Múlt héten a következő adomá­nyok érkeztek: A vönöczki ev. egyházközség persely­pénze ......................................... 7 '— K Schrikker László Győr 15-— n Imrék Sámuel ev. leik. Baja . 3 — » Szabó István és neje Győrszabadhegy 10-— n Vida Rózsika gyűjtése Felsőpaty . 65-60 n Iván- és Keményegerszeg gyűjtése 40 — » Hegyfalu gyűjtése .... 22'— n A beledi ev. gyülekezet gyűjtésének folyta­tólagos kimutatása: Rátz József, Biling, Bödecs Bálint, Buthi Jó- zsefné 4—4 f, Majos József, Majos Ádám, Majos Béla 40—40 f, Mátis József 50 f, Ko­vács Lajos 24 f, Tóth Gizella, Molnár József, Csiszár Istvánná 20—20 f, Németh Sándor, Tóth Ádám, Vörös Mihály, özv. Németh Ádámné, özv. Galambos Lajosné, Mészáros Sándorné, Molnár Pálné, Molnár Gy-né, Tóth Mihály, Illés Antal, Däne Juliska, Kámán Já- nosné, Buthi Jánosné, Ungar, Fűzi Marcsa, Gutenpfan 10—10 f, Szerdahelyi K., Csákvári Lajos, Buthi J. Varga Sándor, özv. Buthi Sán­dorné, Buthi Dávidné, Nagy János, Karsay Bálint, Rátz Miklós, Däne Imréné, ozv. Buthi Dávidné, Simon Lajos, Breiner L né, özv. Búza Józsefné, Bognár Zsuzsánna, Kovács Sándor, Székely P-né, özv. Davi Istvánná, ifj. Németh Sándorné, Stern Móric, Szalay Eszti, Szalay Pálné, özv. Büki Sándorné, Komjáth D-né, Jakab István, özv. Tóth Lajosné, Buthi Sándorné, Buthi Ferencné, Bognár Zsuzsánna 20—20 f, Gombás Sándorné, Gombás Lina, Plevricky, Krauszné, Buthi Dávid, Tóth Mó­zes, Bödecs Bálint, Sánci János, Buthi Sándor, Breinerné, Horváth Juicsa, Rátz Róza, Rátz Istvánná, Halász Mihályné, Székely P-né,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents