Harangszó, 1915-1916
1916-03-05 / 34. szám
1916. máreius 5. HARANGSZÓ. 269 Szabó János hangja megremeg, de azért kiállja az orvos tekintetét s nyugodtan válaszol: — Már elbúcsúztam a lábamtól, főorvos ur. Mikor másnap reggel kinyitja a szemét, úgy érzi, mintha lelkében két nagy masina töffögne s öklelőző haraggal robogna egymásra. Azután nekiindul agyában egy rettenetes bú- gásu cséplőgép s olyan borzalmasan zakatol, hogy minden porcikája remeg bele. Feje kábult, gyomra émelyeg, őrült körtáncban forog körülötte minden Az orvos föléje hajol, megtapogatja fejét, azután meghallgatja szive verését. — Jól van, fiam, minden rendben van I Csak nem szabad kétségbe esni! De mikor fellebbentik a takarót, az utolsó csepp vér is kiszalad fejéből. Ahogy szeme sarkából odavillant, megremeg szive a rettenetes valóságtól : a jobb lába térdben le van vágva 1 Néhány nap nagyon nehéz volt, de azután sokkal könnyebben megnyugodott, semmint gondolta. Lelke naponként megerősödött az Isten igéjének forrásán, önmagán tapasztalta, hogy nem hagyja el azt, ki őt el nem hagyja. Az orvos tréfás szava is sok- szór eszében jár: féllábu nem félémben Bizakodás melegítette szivét: azért is megmutatja, hogy féllábbal is egész ember lesz, tud használni embertársainak, tud becsületes, értékes életet élni. A levelek jönnek-mennek. Még mindig Ilonka Írja, de minden sor tele van jó hírrel. A láz már múlik, a köhögés enyhül, mire a tavaszi verőfény kicsalja az első mezei vadvirágot, arra Szabó néni elmehet templomba háladásra. A kórházból is mennek a levelek, de láb levételről nincs szó bennük. Szépen gyógyul a seb, (de nem ám a lövés seb), innen-onnan megint lábra állhat, (nemsokára készen lesz a műláb), s megint megtanulhat járni. Talán szabad- 1 Ságot is kap néhány hetet 1 Milyen \ jó lesz majd kiülni a kis kertbe, galagonya bokor mellé, mikor édes illatot lehellő kicsiny sárga virágokkal tele szórja a tavasz keze a vastag törzsű, vén hársfát. Magában meg j úgy okoskodik, hogy majd' csak a végén 'írja meg a valóságot. Hadd i gyógyuljon meg előbb az édesanyja, hadd erősödjék meg ő is, hadd kanyarodjék ki útja ebből a kórházból I .. t Majd akkor, majd akkor 1... Miért t- ne hullatná addig boldogsága verő- fényét szomorú élete útjára ?.. . Elég jókor lesz gyászos magára maradása!., Már nyitva hagyták a felső ablakokat s tavaszi verőfény áradt a szobára. Mosolygós vidámság suhanta be az ágyak közét, furcsa alakokkal rajzolta tele a fehér falakat s aranytól csillogó ruhába öltöztette a sebesültek lelkét. Elsimultak a mélyre szántott barázdák s vidám tréfa incselkedett a bajszos vitézek szája szélén. Mintha a tavaszi mosolygásból csodálatos tisztító erő sugároznék az emberekre, jobbnak érzik magukat, könnyebbeknek, boldogabbaknak. Három napja csatolták fel először a műlábat. Finom jószág, nem közönséges. Egy gazdag gróf csináltatta, a kis kadett édesapja, egy magas, széles vállu, nagy szakállu, csöndes beszédű ember. Fia utolsó óráiról kérdezősködött, így került Szabó János ágya mellé. Megszerette a fiatal legényt. A törött kardott elkérte, s helyette szép műlábat csináltatott. — Ha a fiamnak nem csináltathatok, legalább megcsináltatom annak, aki látta hősi halálát 1 Eleinte nehezen ment a járás, de hamar belejött. Finom rugó veti előre lábát, alig lehet észre venni, hogy élettelen. Lépésnél egyet egyet csi- kordul, ennyi az egész. Ejnye, hiszen nincs mankóra szükség, nem lesz olyan házról-házra járó koldus forma 1.. A délutáni látogatási idő alatt éppen az ablaknál ül s az u*ca mozgalmas, vasárnapi életét nézi, mikor gyors lépések közelednek feléje s vállára két kéz nehezedik. — Andris, te vagy ?. .. — Szervusz, János pajtás! Az öröm egészen felélénkíti. Jól esik szót ejteni erről-arról, hirt hallani régiekről, kiknek lába nyomát véres homokkal fújta be a világháború zivatara. Azután jól esik érezni a szeretet melegségét, a részvétet, egy kis elismerést, dicséretet. — Ejnye, ejnye! hát levették lábadat ? Node sebaj 1 Alig venni észre 1 Még így is többet érsz, mint más három 1... Hát otthonról mit írtak?.. Persze jajgattak.. . Szabó János hosszan elnéz Andris feje fölött. Rámered a szomszéd falon ugráló fehér fényű csikókra. — Még nem tudják !. .. Elhallgat, mintha nehezére esnék a szó. Valami fojtogatja torkát, mellére ráül a régi gyötrelem. De csak egy pillanatra. Megint megtalálja önmagát s gyorsan folytatja: — Beteg volt anyám, kímélni kellett. Ne is mond meg kérlek, majd megírom. A lépcsőnél még egyszer utána kiált: — Az én dolgomról ne szólj 1... Mikor leül az asztalhoz, érzi, hogy mindennek vége van. Tovább már nem szabad húzni-halasztani a dolgot, meg kell Írni a levelet. Jöjjön, aminek jönni kell 1 Az is az Isten akarata. Az egyik levél már megvan. Az édesanyának irni könnyű. Lassan, nehezen elkészül a másik is. Elolvassa, beragasztja. Gondolkodik kézre támasztott fejjel, hosszan sokáig. Múlnak a percek, az órák, csak ül némán, szófián. Előtte a levél. Nem néz senki oda, hirtelen felemeli kezét s gyorsan letörli szempillájáról a le- szivárgó könnycseppet. (Folytatjuk.) Tanítók árváiért! Kicsiny hasábba szorul össze múlt heti gyűjtésünkről a kimutatás, de sem eredményben, sem értékben nem marad az eddigiek mögött. Fel- sőpaty, Iván- és Keményegerszeg, Hegyfalu buzgó, áldozatkész evangélikus népe vette kezébe a perselyt és vitte házról-házra. Nemcsak az adomány hullott, hanem a szív sze- retete is- Legyenek áldottak a gyűjtök, a buzgó gyülekezeti vezetők, áldozatkész adakozók! Hálás köszönettel nyugtázzuk a többi beérkezett adományt is! Múlt héten a következő adományok érkeztek: A vönöczki ev. egyházközség perselypénze ......................................... 7 '— K Schrikker László Győr 15-— n Imrék Sámuel ev. leik. Baja . 3 — » Szabó István és neje Győrszabadhegy 10-— n Vida Rózsika gyűjtése Felsőpaty . 65-60 n Iván- és Keményegerszeg gyűjtése 40 — » Hegyfalu gyűjtése .... 22'— n A beledi ev. gyülekezet gyűjtésének folytatólagos kimutatása: Rátz József, Biling, Bödecs Bálint, Buthi Jó- zsefné 4—4 f, Majos József, Majos Ádám, Majos Béla 40—40 f, Mátis József 50 f, Kovács Lajos 24 f, Tóth Gizella, Molnár József, Csiszár Istvánná 20—20 f, Németh Sándor, Tóth Ádám, Vörös Mihály, özv. Németh Ádámné, özv. Galambos Lajosné, Mészáros Sándorné, Molnár Pálné, Molnár Gy-né, Tóth Mihály, Illés Antal, Däne Juliska, Kámán Já- nosné, Buthi Jánosné, Ungar, Fűzi Marcsa, Gutenpfan 10—10 f, Szerdahelyi K., Csákvári Lajos, Buthi J. Varga Sándor, özv. Buthi Sándorné, Buthi Dávidné, Nagy János, Karsay Bálint, Rátz Miklós, Däne Imréné, ozv. Buthi Dávidné, Simon Lajos, Breiner L né, özv. Búza Józsefné, Bognár Zsuzsánna, Kovács Sándor, Székely P-né, özv. Davi Istvánná, ifj. Németh Sándorné, Stern Móric, Szalay Eszti, Szalay Pálné, özv. Büki Sándorné, Komjáth D-né, Jakab István, özv. Tóth Lajosné, Buthi Sándorné, Buthi Ferencné, Bognár Zsuzsánna 20—20 f, Gombás Sándorné, Gombás Lina, Plevricky, Krauszné, Buthi Dávid, Tóth Mózes, Bödecs Bálint, Sánci János, Buthi Sándor, Breinerné, Horváth Juicsa, Rátz Róza, Rátz Istvánná, Halász Mihályné, Székely P-né,