Harangszó, 1915-1916
1916-02-06 / 30. szám
ÍÖ16. február 6. HARANGSZŐ. 23Ö. Kedves tisztelendő úr mi is kaptunk karácsonyi ajándékot, cigarettát és kapott mindegyik külön becsomagolva ajándékot és mi karácsonyfát állítottunk és 20 szál kis gyertya meggyújtva előtte estén tudatta, hogy holnap lesz Krisztus urunk születése. Kedves tisztelendő úr ezeket a sorokat csak hamarosan Írtam, mert nincs időm a sok gondolkozásra és többet Írhatnék de nem lehet, azt sem tudi_m megírni, hogy hol vagyok csak a postát irom és címemet. Tiszteletemet küldöm a tisztelendő urnák és családjának és Boldog újévet kívánva maradok a távolban is hive Oaál Lajos káplár. * Ima. Hála legyen neked mennyei szent Atyám, Hogy ezt a szent napot felvirrasztottad rám, Bár sok küzdelmek közt telt el ez esztendő. S nagyon kevés nap volt benn örömet szerző, De azért óh Atyánk tied a dicséret, Hogy eltöltenünk engedted ez évet. Sok bajtársunk van, aki ezt nem érhette, Érje menyben örök boldogság helyette, Test k meg nyugodjék a sírban csendesen, Értök kesergőket áldja meg az Isten, S nekünk, akik élünk adjon víg esztendőt, Hisz már megbünhődtük a múltat s jövendőt. Amen. Kovács Márton. * Kedves Főtisztelendő Uram! Mindenek előtt fogadja a saját, mint az ezredemben szolgáló kevés evangélikus katona nevében, kikhez az „ünnepi üzenet*-et szintén eljuttattam, a leghálásabb szívből fakadó köszönetemet. Igazán jól esett mindannyiunknak e megható figyelem, mellyel hittestvéreink megtiszteltek, mert itt mindannyian érezzük, hogy csupán az Istenbe vetett hit tesz bennünket erősekké, s csupán az Istenbe vetett erős bizodalomnak köszönhetjük, hogy át tudtuk szenvedni a megpróbáltatás legnehezebb és legborzalmasabb perceit. Ami szivünket a könnyekig hatotta meg, hogy a protestáns egyház volt az, mely lehető vétette, hogy távol a kultúrától, benn a lövészárokban is olvashattuk Isten igéjét. Éreztük hogy protestánsok vagyunk s erre az érzésre Önök vezettek reá ebben az idegölő életben. Fogadja mégegyszer bajtársaim nevében is hálás köszönetemet 1915 dec. 28. Dr. März Jakab s. orvos. * Karácsonyfa alatt. Öreg népfelkelők, megannyi bajtársak, Adjunk hálát mi is Isten jóvoltának. Hogy mi megérhettük Karácsony estéjét, Jó Krisztus Urunknak áldott születését. Kit az Isten küldött mint egyszülött fiát, Hogy hozza a földre béke olajágát. Örömöt is hozzon és minden népeknek, így hozott nekünk is, mint népfölkelőknek. Távol a hazától, ez idegen honba, Itten áll előttünk egy szép karácsonyfa. Megrakva, terhelve, ajándékkal bőven, Jut is mindnyájunknak belőle majd szépen Most pedig bajtársak hálát adjunk újra, A jóságos Istennek, ki a mennynek földnek ura. E nehéz időkben, ki minket segített, Veszélyes utakon, ki minket vezetett. A küzdelemhez adott dicső vezéreket, Kik biztos diadalra vezetnek bennünket. Mindezekért áldjuk Istennek szent nevét, Nyújtsa továbbra is védelmező kezét. Pordán József népfölkelő tizedes. A világháború eseményei. A Balkán-félsziget nyugati partvidékén van Albánia. A félsziget belsejétől magas, kopár, zord hegyláncok választják el. Legelmaradottabb országa Európának. Közel van az olasz tengerparihoz. Lakosait az illérek utódainak tartják. Nagy részük mohamedán vallasu, a többiek katolikusok és görög nem egyesüllek. Amazok az ország északi, ezek az ország déli részét lakják. Az autonóm törzsek örökös harcban állanak egymással. Különösen nagy az ellentét az északi és déli törzsek között. Néhány év előtt Albánia felszabadult a török uralom alól, független országé lett. Fejedelmévé Wied Vilmos német herceget választotta, aki azonban csakhamar ott hagyta a zabolátlan népet s átengedte a teret az olaszok pártfogoltjának, a nagyralátó s kalandos Eszád basának. Az olaszok e körültményt felhasználták arra, hogy régi óhajuk tárgyának legalább egy részét, az albán tengerpartot, magukévá tegyék. Hadsereget küldöttek Albániába és yalónában kitűzték Itália lobogóját. így lett a mostani balkán-háború további szintere Albánia. Harc az olaszok ellen Albániában. Szerbia és Montenegró leverése után megnyíltak Albánia kapui csapataink előtt, melyek győzelmesen haladnak előre Durazzó és Valóna felé. Giovanni di Médua csakhamar megadta magát. Az albán törzsek nagyrészt melléjök állottak s fegyvert fogtak Eszad és a gyűlölt olaszok ellen. Olaszország nagy zavarban van. Nem tudja, hogy védekezzék Albániában. Sok a gondja az Izon- cónál is. A hivatalos jelentés szerint Köves csapatai már elfoglalták az adriai parton Alessziót, Előre látható, hogy néhány nap múlva egész Albá- bánia hatalmukba kerül. Szaloniki vidékéről újabb hirek nem érkeztek. Romániában kézzel-lábbal dolgozik az antant, hogy az országot maga mellé harcba állítsa. De hiában van minden erőlködése. A vezető emberek többsége, ha háborúba kényszerítik az országot, a központi hatal- tak mellé áll. Harc az oroszok ellen. Az orosz harctérről érkezett vezérkari jelentés súlyos orosz vereségről számol be. Január 29-én heves támadást intézett az ellenség Uszciec- kótól északra, a Dnyeszter mellett, a hidfőárok ellen, melyet derék katonáink véresen visszavertek. „Az előteret orosz holttestek borítják“ — teszi hozzá a jelentés. A Sztripa-vonalon az oroszok repülő raja járt rosszul. A mi katonáink két repülőgépüket megsemmisítették, hármat pedig leszállásra kényszerítettek. A németek sikere. A német csapatok Neuvilletől északkeletre megtámadták az ellenség árkait s 237 franciát foglyúl ejtettek. A Sommetól délre elfoglalták Friese falut. Itt 12 tiszt, 924 főnyi legénység, 13 gépfegyver és 12 aknavető került a kezükbe. Egyéb hirek. Nikita és családja nemsokára Pá- risba költözködik. Lyon nem tetszik nekik. — Az angolok vesztesége jan. 9 ig 24.122 tiszt, 525.345 közember. Azonkívül vesztettek 1914. aug. 14 tői 1915. okt. 31-ig 274 gőzhajót, 19 vitorlás hajót és 227 halászjáróművet. — Hágából Írják: Oroszország belefáradt a háborúba. Hogy mégis tovább harcol, annak Angolország nyomása az oka. Oroszországban azt mondják, hogy ha abbahagyják a harcot, Japánország angol parancsra azonnal megtámadja a cári birodalmat. Miért fizetek elő a Harangszóra? mert épít, tanít, szórakoztat, olyan olcsó, hogy a legszegényebb is elbírja.
