Harangszó, 1915-1916

1916-02-06 / 30. szám

1916. február 6. HARANGSZÓ. 237 és az a sok keserű csalódás nem csoda, ha lehangolja. Sokat küzdött már az élettel. — Már bizony, ha te is annyit küzdesz, majd nem beszélsz oly köny- nyen mint most. — De atyám, bocsásson meg, ha én azt állítom, hogyha már én is annyit küzdők a reménységem eléré­séért, mint ön az övéért már küzdött, arra oly erős lesz bennem az én reménységem, hogy azt nem szakít­hatja el tőlem az időnek semmiféle viharja tövisek közé veti életsajkámat és erős szirteket rak elém, ez még inkább edzi s annál szorosabban fűz reménységéhez. Majd annál nagyobbat bukói fiam, csak add át magadatannak a hiú re­ménységnek. Sokat megcsalt az már, különben is úgy látom, nagyon el vagy bizakodva reménységedben Pedig tu­dod e, hogy Petőfi is az mondotta: Szépreményünk hajnal csillagénál, A jövendő tündérkert gyanánt áll: Csak midőn a tömkehelybe lépünk Venni észre gyászos tévedésünk — Tudom atyám I de azért ne gondolja ám, hogy reménységem csillagául tündérkertet állítok oda. Hogy mire gondolok értse meg ebből a rövid versből : Ki a mezők liliomát ruházza Reménységem vetem az ég urába. így ha igen setét felhő borítja : Áttöri azt reménységem sugára. Hát megértette most atyám ? Én becsülöm a földieket, de örülök az égieknek. Szívem benső meggyőző­déséből a többek közül ezen monda­tokat szabtam elém: E földön örökös fundamentumot ne rakj 1 Es ha valaki akar is lerakni a te te számodra ne építs arra. Mert ha reménységet csak földön keresnék. Anyi mintha jégre várat építenék. No fiam, ölelte kebelére gyermekét az apa, segéljen a te erős Istened, hogy legyen a te hited szerint. Ma­gához vonta s forró könnyei lassan peregtek a jó gyermek vállára. Édes anyja pedig a boldogságtól áthatottan hallgatta végig a gyönyörű megható jelenetet. Örömkönnyek csil­logtak szemében és az apa odaszól neki! — No édesanya, elrebegheted hálánkat, mert a te reménységed az az Urban vagyon : és a te küzdésed, és fáradságot nem lett hiába, mert a te fiadban az Úr él, és im, már most én is hiszem és vallom, hogy földi dolgokba vetett reménység sokszor csalódásba visz. De az Úrba vetett re­ménység : soha meg nem szégyenít I Az amerikai magyarok. A múltkoriban közöltünk egy hír­adást arról, hogy az alsómaráci gyü­lekezet körébe tartozó evang. hívek mily nagy örömmel adakoztak itthon küzdő magyar testvéreik javára. És ime, egyik jön a másik után. Innen is, onnan is ugyanazt a hirt hozza a posta. Ugyanaz a magyar szív megdobbanik, ugyanaz a magyar érzés elfogja a lelket. Haza nem jö­hetnek, nem állhatnak csatasikra, kopasz, erdős sziklafal ormára, hogy életükkel, vérükkel védjék drága ha­zánkat, — hát legalább filléreiket küldik maguk helyett s azt a szívbe markoló biztatást: — ne féljetek I veletek érzünk, értetek dolgozunk 1 Most a magyargencsi hívekről szól az ének, azok küldték derék, jó taní­tójuknak a következő levelet: Kelt Detroit, 1915 Nov. 15. Tisztelt Tanító Úr 1 Mély tisztelettel irom ezen soraim TiszteltTanító úrhoz a magyargencsi és környékén lakók nevében. Egy kérelemmel fordulunk tiszt, tanító úrhoz, hogyha szíveskedik ezen kérelmünket elfogadni, miután tanító urat választottuk ezen dol­gunk legbizalmasabb elrendezésére. Mivel szegény hazánk védelmére erőnk és vérünkkel nem szolgál­hatunk, hát itten egy kis gyűjtést rendeztünk, amit a mostanában rossz munkaviszonyok csekély ada­kozásunkat megengedte, hogy a magyargencsi — háborúban — el­esettek özvegyeinek és árváinak nélkülözésén — mint tehetségünk engedi — segítsünk. Ezen kis ösz- szeget: 650 koronát azaz hatszáz­ötven koronát tisztelt tanító úr ne­vére ma elküldtük, és kérjük szí­veskedjék ezen kis összeget biztos helyen elhelyezni, és hogyha meg­jön a biztos kimutatás, az eleset­tek özvegyeinek és árváinak részére osztassák el. Hogyha majd még tehetségünk megengedi, leszünk rajta, még másik alkalommal hozzá­járulni. Más olyas újságot nem irhatok, mint hogy a mi részünkre az új­ságok nem beszélnek rosszul, mert még idáig mindenfelé a mi csapa­taink győzedelmeskednek, de már minél előbb segítené az Isten az utolsó győzelmeikre, hogy mine­künk is lenne nyitva az ut szülő hazánk felé. Maradtam tisztelettel és hazafias Üdvözlettel Mógor Sándor. Tanítók árváiért! Jószívű asszonyok vették kezükbe a perselyt, az ő buzgóságuknak és áldozatkészségüknek köszönjük a múlt héten elért eredményt. A szendi ev. nőegylet tagjai fára­doztak különösen s mindegyikük meg­hozta a magasztos célra a maga ál­dozatát. Egyébként is túlnyomóan asszony szívek adakozásából telt ki a múlt heti gyűjtés. Mégis érezzük az adományokon az édes anyai szív melegségét és részvétét, mellyel a szegény árvák sorsára gondolnak. Még egy adomány van, mely a meghatottság könny­cseppjét varázsolja szemünkbe. Egy nyugalmazott tanító küld szerény nyugdíjából 20 koronát, harctéren elesett fiatal kartársai árváinak javára. Nyugdíjából küldi, nem feleslegéből. Vájjon hány embert megszégyenit az ő áldozatkészsége ? A múlt héten a következő ado­mányok érkeztek: A szendi ev. nőegylet gyűjtése Mestery Lajos ny. ev. tan. Nagy­58 90 K sitke ......................................... If j- Zsugyer János és neje Ujcsa­20 — ff nálos ...... 2-— ff Győrfi Pálné Ujcsanálos 2' — ff Fias Sándorné Ujmalomsok 2'— ff D. J. T. Tárnokréti 2‘— n Bárki Sándorné Acsád . 2 — V) Kovács Józsefné Ujcsanálos 1 — ff Rajecs Jánosné Ujcsanálos . 1-— » Povázsay Margit Békéscsaba 1-— ff Torda Istvánné Ujcsanálos . —•60 ff A lapunk múlt számaiban közölt adakozá­sok részletes kimutatása: Mesterháza községből adakoztak : Schrench Hermanné 2 K, Mesterházy Gyuláné, Mester- házy Sándor, Ments Lajosné 1—1 K, Hetyésy Antalné 60 f, Mesterházy Samuné, Nagy Ist­vánná, ifj. Csupor Sándorné 40—40 f, idősb Csupor Sándorné 20 f. Sajtóskálból adakozott: Fülöp László és neje 2 K. Mesterházáról adakoztak: Schrenkl Her- mánné 2 K, Mesterházy Gyuláné, ifjú Mes­terházy Sándor, Ments Lajosné 1 — 1 K, He­tyésy Antalné 60 f, Mesterházy Samuné, Nagy Istvánná, ifjú Csupor Sándorné 40—40 f, idősb Csupor Sándorné 20 f, Összesen 7 K, Sajtóskálból adakozott: Fülöp László és neje 2 K. A nemeshanyi gyülekezetből a tanítók özve­gyei és árvái részére adakoztak: Háry Mihály 2 K, Egyed Pálné 1 20 K, Egyed Vinczéné, Németh Gyuláné, Varga János, Háry Istvánné 1—1 K, Vörös János 80 f, id. Egyed Dénes Egyed Gyula, Egyed Mihály, Egyed Elek, Vörös Gézáné 50—50 f, Egyed Sándor 40 f, Kápli Gábor, Németh Károlyné 30—30 f, Berecz Lajosné, Szőke Imre, Pölczman József, Né­meth Lajos, Kiss Károly, Vörös Sándorné, Gazdag Dániel, Egyed Ernő, Vörös Károlyné, Mestery Károly, id. Vörös Károlyné 20—20 f, Egyed Lajos 10 f, Kis Gyuláné 4 f. Nőegy­let 4 K. összesen 18 04 K. Varga Dénes dukai ev. tanító gyűjtése a tanítók árvái és özvegyei részére: A dukai ev. gyülekezet 25 K. A dukai ev. nőegylet

Next

/
Thumbnails
Contents