Harangszó, 1915-1916

1916-01-23 / 28. szám

222.

HARANGSZÓ.

1916. január 23.

A világháború eseményei.

Hadi tettekben gazdag hét eseményeiről kell beszámolnunk. A most elmúlt napok a világháború legjelentősebb napjai közé tartoznak. Nem ünnepnapjai az antantnak. Nem dicsőítői az erkölcstelen cselekedetnek, hanem nyomatékos hirdetői annak az erkölcsi felfogásnak, hogy győzelem csak ott lehet, ahol igazság és becsületesség van! A lefolyt hét az antant megostoroztatásának hete volt. Méltó büntetés érte a világháború minden téren.

A balkáni események.

Szerbia után Montenegrón van a sor. Kövess hadserege leküzdve a hegyes, zord vidék akadályait, győzelmesen haladt előre a Tara folyó mentén. Majd eljutott a Poloce-hegy- ség aljához s erős küzdelem után elfoglalta Beranet. Vitéz seregünk, hadihajóink közreműködésével három napos kemény harc után január 11-én elfoglalta a megvívhatatlannak tartott 1700 méter magas Lovcsent, a kat- tarói öböl s adriai tengerpartunk eddigi rémét. Szabaddá lett ezáltal az út egyrészt Csetinje, másrészt Szkutari felé. Lovcsen elfoglalásával hatalmas lépést tettünk előre a Balkán-kérdés megoldása tekintetében. Vitéz katonáink a hegyen 26 ágyút és nagymennyiségű egyéb fegyvert és muníciót zsákmányoltak.

Győzelmes csapataink másnap hatalmukba kerítették a Csetinjebe vezető ut mentén az 1560 méter magas Babjak hegyet, majd a Kaludra vidékén levő magaslatokat. Az ellenségtől elszedett ágyuk száma 42 re emelkedett. Jan. 13-án délután győzelmes hadaink Montenegró iővárosát, Csetinjét foglalták el. A város sértetlen, a lakosság nyugodt, jegyzi meg Hőfer. Nikita király volt székhelye kisszerű városka háromezer lakossal, 638 méter magasságban. Házai egyszerű földszintes, falusias kőházak. Csak itt-ott látható utcain egy-egy palotaszerű épület. Elfoglalásának sztratégiai fontossága nincs. A világháborúnak most már három földönfutó királya van: Albert, Péter és Nikita.

A Lovcsen elfoglalásának hire kellemetlenül érintette az antant hatalmasságait. Annál lelkesebben fogadták a győzelemről szóló tudósítást Berlinben, Szófiában és Konstantinápolyban. A német császár meleghangú táviratban üdvözölte királyunkat a hadi siker alkalmából.

Szalonikinál nemsokára megkezdődik a nagy mérkőzés. A görög katonaság most vonul ki a városból, jeléül annak, hogy Görögország a nagy mérkőzésben semleges akar maradni. Nagy nyugtalanságot keltett az országban Korfu szigetének a franciák által történt megszállása, ami ellen a görög kormány tiltakozott ugyan, de tiltakozása semmit sem használt.

Harc az oroszok ellen.

Galíciában és Besszarábiában két hét óta kemény harc folyik. Az oroszok minden áron győzni akarnak. Még most sem tudják, hogy nálunk a győzelemnek igen nagy ára van. Jan. 13-án öt nagy támadást intézett besszarábiai harcvonalunk ellen. Mind az ötször nagy vereséget szenvedtek. Pflanzer Baltin báró és Bothmer gróf vitéz magyar és osztrák katonái az utolsó harcokban 5100 nál több oroszt fogtak el. Az oroszok visszaverésében, jegyzi meg a hivatalos jelentés, újra kiváló része volt a tüzérségünk remekül vezetett tüzelésének. Két nappal előbb a 30. és 307. számú honvédgyalogezredek tüntették ki magukat.

Harc az olaszok ellen.

Olaszországban igen nyomott a hangulat. A folytonos vereség elhal- gattatta a szájhősöket. A nép sem bízik vezetőiben. A balkáni események mást mutatnak, mint amit politikusai hirdettek. A lefolyt héten az olaszok tüzérségi harcra szorítkoztak, de mindenütt visszaverték őket.

Harc a Dardanelláknál.

Csúfos véget ért a Dardanella-válal- lat. A Gallipolli-félszigeten elhelyezett angol csapatok nagy része, bizonyára belefáradva a céltalan és eredménytelen küzdelembe, a félszigetetjelhagy ta. A déli csúcson, Szedil-Bahrnál csak huszonötezer főnyi francia és angol sereg maradt. Jan. 7-én véres harc után ezek is futva menekültek a veszedelmes harctérről. így oldódott meg a nagy hűhóval megindult Dar- danella-kérdés.

Montenegró letette a fegyvert.

Tisza István gróf miniszterelnök a hétfői képviselőház ülésén bejelentette, hogy Montenegró külön békét kért. A monarchia ebbe csak úgy egyezett bele, ha Montenegró a fegyvert leteszi. Montenegró ebbe bele is egyezett és a fegyvert letette.

Egyéb hírek.

ő felségéhez e hónap 11-én a német császártól a következő távirat érkezett:

Engedd meg, hogy szívből jövő szerencsekivánataimat fejezzem ki a Lovcsen rohammal való elfoglalása alkalmából,* amelyet vitéz csapataid bámulatos kitartással és ügyességgel hajtottak végre. Isten láthatóan segített és továbbra is velünk lesz. Vilmos. — Hevré francia iró Victorie című lapjában így ír rólunk: Nem tudom, hogyan csinálják az osztrákok, magyarok és németek, de annyi bizonyos, hogy mindig van elég emberük újabb és újabb offenzivára. Beássák magukat lövőárkainkkal szemben, ezer és ezer gépfegyverrel rakják ki árkaikat és ily módon számbeli kisebbségük ellenére mindig van nagy hadműveletekre képes hadseregük, amelyet hol ellenünk, hol Oroszország ellen küldenek, tegnap Szerbia, ma Montenegró ellen. A célok egysége hiányzik nálunk, vagy a vezérkarok közt az egyetértés, vagy pedig túlságosan nagy számú csapatokat tartunk meg árkainkban; soha sincsen operációs hadseregünk, amely- lyel az ellenségre vethetjük magunkat, amikor erre szükség van. Nem volt elég katonaságunk a Dardanellák legyőzésére. Nem tudtunk jókor ösz- szeszedni néhány százezer embert, hogy megmentsük Szerbiát. Ma 20.000 ember hiányában kénytelenek vagyunk Montenegrót sorsára hagyni. Mikor fogunk mind e borzasztó leckebői okulni ? S ti, olasz barátaink, ti alusztok ? — Gallvvitz tábornoknak jelentette vezérkari főnöke, hogy egy előretolt állásunkat csak az est leszálltáig tarthatjuk, mert a védők kevesen vannak s az ellenség hevesen támad. A tábornok figyelmesen meghallgatta a jelentést, aztán rövid gondolkodás után így szólt:

— Ott nincs baj. Az állás birtokunkban marad.

— Ez biztos, kegyelmes ur ?

— Biztos. Azon a ponton honvédek vannak, — szólt Gallvitz.

Megkezdődött a szövetségesek Szaloniki mellett levő állásainak bombázása. A támadás Doiran vidékén történt. A nyugati szárnyon vannak a német, magyar és osztrák csapatok. Főhadiszállásuk Monasztir. A bolgárok a Gavgeli Doiran-vonalon, a törökök a XanthiGümüldzsina-vonalon állanak.

Adakozzunk a Harangszó terjesztésére I