Harangszó, 1915-1916
1915-08-01 / 3. szám
1915. augusztus 1. HARANGSZÓ. 19. II. Azóta már nagyot ment az idő. ^ De nagyot ment benne Bözsike is: az Istenért. És a ráncolt homloka szinte napról-napra simult, és szorongó lelke, mintha csak éjről éjre, mindjobban felenyhült. Pedig még nem volt vége. Még reménység sem mutatkozott a békére. Csakhogy azóta már sokat figyelt ezen is, azon is, sokat a templombajárásokon, az énekléseken, sokat a pap beszédén. De legtöbbet mégis azok a tábori lapok derítettek rajta, amelyeknek pírjával akkor úgy megkomorították az életét. • Mert, amint azok időnként-közönként egymásra jöttének, egyszercsak azt kezdte észrevenni róluk, hogy azok telis-tele vannak az édesapja hála-istenes fohászkodásaival, hogy épen nem az öreganyja káromkodásaival, hogy épen nem az öreganyja károm- kodós hangja szól piros ajkairól. Az sem kerülte figyelmét, hogy az öreganyja is felhagyta a vérmondást róluk lassacskán s hogy néha úgy tett, mintha mégis csak nem neki lenne az igaza. És Bözsikére az az érzés suhant, hogy azoknak a lapoknak az arca nem is a vértől, inkább a hálaistenek mosolygásaitól és az Isten- velünk boldogságától pirosodik el, pi- ** rul ki. Már épen azon volt, hogy egy este lámpafujás után szóra kezdi a dolgát anyjának, meg az öreganyjának, valahogy így: „Édesanyám, öreganyám, maguk épen úgy beszélnek, mintha tavaly szegény Juliskának nem is halt volna meg az édesapja itt a szomszédunkban. Mintha nem is maradt volna árván negyedmagával, szegény édesanyjuk meg özvegyen, s még hozzá ott van a Kata néném is, csak az az egy fia maradt öregségére s azt is eltemette. És mégis megvannak jól, senki sem szenved náluk szükséget, az Isten oly szépen viseli gondjukat. Pedig akkor még nem volt háború. Édesanyám, öreganyám, ne tegyen 1 úgy, mintha még sohasem esett volna az meg senkivel, ami velünk, — Isten úgy ne adja — minden percben most megeshetik 1 Majd csak megleszünk mi is, nem kell azért rosszat gondolni Istenre. Azonban mi is megnövünk, a Jóska tnár így is sokat tud segélni. Csak az Istenbe bízzuk magunkat, akkor mindenhogyan jó lesz nekünk. Hogy hát az édesapámnak ? öreganyám, édesanyám, hát nem úgy tudják maguk, hogy aki meghal, Isten szine elé jut az? Hát lehet az valami rossz dolog ? Hát szabad e nekünk mindenáron csak kívánni és azt: csak a mi apánk ne ? Igaz, mondják még más is érheti szegényt, még más is borulhat reánk. Hogy hazajön, de nyomorék módjára. És több lesz belőle a bajunk, mint az örömünk. De édesanyám, ha nélküle elbírjuk az életet, amint más, elbírjuk akkor valahogy vele is. Majd, hogy talán annál inkább közibénk jön az Isten.“ Ilyesmi szókkal, csak tán még gyermekesebb szájjal készült tenni az Istenért valamit, ahogy ő tudott, mikor egy estennen szomorú, nehéz arccal jött meg libáival a rétről. — Mondja csak, édesanyám, — suttogta feléje félig hangosan, hogy maga is meglepődött tőle — az is lehet, hogy valakinek a félkeze veszik ott a csatában ? Már meg is bánta, hogy kérdezte. Minek búsítani vele édesanyját ? De az öreganyjához nem mert fordulni nehéz kérdésével, félt, hogy megint sokat tódít hozzá s úgy sem mondja igazán. Meg ő maga is sejtette, mi rá a leielet. Csak valami miatt nem szerette, hogy az legyen. Nem is várta meg az anyja szavát. Amint utána kérdte az, mit akar vele, ő már elosont s csak messziről kiáltotta: — Semmit. Még nem tudom. Holott épen azért futott el vele, mert most már tudta, hogy csakugyan lehet. És kibújt a házból el az emberektől, mint akinek rejtegetni va lója van. A világért sem mondhatta volna meg az anyjának, hogy miért kérdi. Úgy tett, mint az anyja szokott vele: el akarta titkolni előtte a nagy bajt. Mert, hogy nagy baj volt az, amit ő tudott. Annyira nagy, hogy végre is, mit volt, mit tenni, utolsó kisérlet- képen az öreg anyjához ment vele. — Öreganyám, — mondta hozzá másnap reggelen, ártatlan, jókedvű hangon, mintha csak a meséért be- I szélne, s amellett jól figyelt, hogy más is meg ne hallja, — öreganyám, maga már ugye sokat élt a világon, sok mindent látott, mondja csak, hogyan szoktak imádkozni azok, akiknek nincs, csak félig a kezük ? — Ördögadta okoskodója, már megint min jártatod azt az eszedet I Jó, hogy azon nem akadsz meg, kinyitja ki a templom ajtóját csonka apád előtt ? Hogy megy el odáig, hogyha nem lesz lába ? Jobb lenne azon törődnél, ki dolgozik majd helyette, vagy mivel fogjá meg az ekénk szarváját, hogyha tehetetlen nyomorúlt módjára vetődik vissza közibénk! — Azon én már minden gondolkoztam. Majd mi. És ezt olyan ünnepélyes arcon, hangon tudta mondani I Mintha fogadalmat emelne vele a most jövő nemzedék nevében, akikre a háború után annyi minden vár, akikhez ez a háboiú igazán csak a háború után ér el, akiknek ezért a háborúért majd csak annak múltán kell igazán tenniük a magukét. Az öreg asszony persze azért nem hagyta szárazon.. Épen jó szegény Bözsikének, hogy az édesanyja még elég idején neszüket vette. — Eredj, Bözsikém, hajtsd már a libákat. Neki sem kellett több. Reménye már nem sok maradt úgy is. Szívesen engedelmeskedett. Az öreganyó persze azért csak folytatta tovább magában is: Utolsó mormogása épen akkor esett, mikor Bözsike a pitvarajtó előtt ballagott utcának a libái után. — Hogy, hogyan szoktak imádkozni ? Mit tudom én ? 1 Ilyen félkezü világot még én sem láttam, amilyen most lesz! III. Jó pár napon vitte már így emésztetlenül nehéz bánatát libái után a rélre, az erdő tövébe ki. Hiába incse- legtek rá a piros pipacsok mentében, nem hallgatott rájuk, szerető napsugárnak nem adta mosolyát és hiába ispilángoztak oly szépen a fehérruhás nyírfák bent a sötét fenyves mélyén, soká nem küldte nótáját a lábaik alá. Az őszi kétségek, a noElmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 38 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
