Harangszó, 1915-1916
1916-01-16 / 27. szám
I 1916. január 16. A világháború eseményei. Egy régi görög város, az ókori Macedónia fővárosa, a százötvenezer lakossal biró Szaloniki középpontja jelenleg a világháború eseményeinek, szintere a véres tragédia utolsóelőtti felvonásának, a katasztrófát megelőző „sorsfordulatnak.“ Elére van itt állítva minden érdek, koncentrálva minden ellentétes erő, megfeszítve minden húr, felcsigázva minden várakozás. A végkifejlet nem késhetik soká. A megnyugtató igazságszolgáltatásnak hova-tovább el kell jönnie, hogy helyet találjon közöttünk az áldott béke, a mindeneket kiengesztelő s átölelő emberszeretet, Krisztus boldogító szelleme. A Balkán eseményei Hadseregeink fényes sikerrel végezték dolgaikat Szerbiában. Kövess csapatai feltartóztathatlanul haladnak előre Montenegró zordon, nehezen járható, sziklás hegyein. Már célba vették Montenegró büszkeségét, a megvivhatatlannak tartott Lovcsent s az adriai tenger partjának biztosságát is. Más erős hadsereg az Albániába menekült szerb csapatokat üldözi. Egyesített főerőnk, jól felkészülve, a szalonikii tejleményeket kiséri vizsgáló szemekkel, hogy alkalmas pillanatban a szélvész erejével rombolja szét az antant kártyavárait. A Corriere della Sera már jelenti Szalonikiból, hogy a németek, magyarok, osztrákok és bolgárok nagy tömegekben nyomultak Doiran és Gyevgyeli között a görög határ felé, s hozzá teszi, hogy csapataik előnyomulásából nagyszabású offinzivára lehet következtetni. Kiegészíti ez értesítést az a tudósítás, harangsző. hogy amint a támadás Szaloniki ellen megkezdődik, az ott levő görög csapatok és csendőrök kivonulnak Szalonikiból. Az erélyes fellépést sürgőssé teszi a francia és angol hadsereg fő- parancsnokának az a hallatlanul önkényes intézkedése, mellyel az ellenséges és semleges hatalmaknak Szalo- nikiben levő konzulait letartóztatta s a városból elhurcoltatta. Harc az oroszokkal. Az oroszoknak nagy erővel megindult offanzivája csakhamar meggyengült, majd ki is fogyott. Az ágyuk meg-megszólaltak, de bömbölésüket nem követte sehol a gyalogság és lovasság rohama. A mi csapataink is pihennek. Megelégesznek egyelőre azzal a határvonallal, amit számukra Kelet-Galíciában a Sztripa, Volhiniá- ban a Sztir biztosit. Nagy és dicsőséges munkát végeztek a most elmúlt napokban. Szinte emberfölötti küzdelem jutott nekik osztályrészül, s ők bámulatos sikerrel feleitek meg nagy feladatuknak. „Az ellenség, jegyzi meg Höfer, helyenként nyolc sorban támadt védelmi vonalunk ellen. Hadoszlopai akadályaink előtt, többnyire azonban még előbb, nagy veszteséggel összeomlottak. A horvát és délmagyarországi ezredek, teszi hozzá Höfer, versenyeznek a szívós kitartásban a legsúlyosabb körülmények között.“ Harc az olaszok ellen. Az olasz támadás mindinkább lohad. Tirolban és a Dolomit-arcvonalon kisebb tüzérségi harc volt. Dol- jétől északra egy ellenséges árok miatt vált a küzdelem hevesebbé. Vitéz ka216. tonáink minden támadást visszavertek és hadállásukat megtartották. A Doberdó-fensíkon kézigránáttal és aknavetőkkel is védekeztek naponként csapataink. A nyugati harctéren fontosabb esemény nem történt. Egyéb hírek. Az angol alsóház a kötelező katonáskodásról szóló törvényjavaslatot január 6-án nagy szótöbbséggel (403 szóval 105 ellen) elfogadta. Legelkese- redettebb ellenzői a javaslatnak a munkások, akik parlamenti képviselőik vezérlete alatt tovább is folytatják a lázitást a javaslat ellen. — Az oroszok a besszarábiai határon és a Sztripa mellett folyt legutóbbi harcokban ötvenezer emberöket vesztették. — A Secolo jelentése szerint Szalo- nikiben tovább folytatják a letartóztatásokat. A legutóbbi héten 350 letartóztatás történt. Közöttük száz olyan nő is volt, aki görög állam- polgárságot nyert. — A honvédelmi minisztérium közszolgálati és kulturális érdekből tudvalévőén szabadságolta a népfelkelő tanárok és tanítók nagy részét, mert a bevonulások miatt előállott tanítóhiány erősen megbénította a népoktatás és a középiskolák működését. Ezt a szabadságolást a hadügyminiszter most kiterjesztette a közös hadseregben szolgáló összes, segédszolgálatra vagy helyi, irodai szolgálatra alkalmasnak minősített tanítókra és tanárokra, ameny- nyiben azok a legénységi állományba tartoznak. Ezeket tehát a lábadozó osztagoktól és a póttestektől most mindenütt szabadságolják. ISiillÉiigS Az egyház köréből ff-Stettner Gyula,! Egy minden megnyilatkozásában áldásos, hatásában messze időre fennmaradó élet-fáklya aludt ki 1916. vizkereszt ünnepén Stettner Gyula felsőlóvői lelkész, a vasi felső egyházmegye volt főesperese fejezte be 75 éves korában az Úr leikétől különö-en áthatott életét. Stettner Gyulában gyülekezete igazi lelkipásztort, egyháza ritka képzettségű, sok oldalú és nagy tudásu vezetőembert veszített. Krisztusi lelkűiét, mély kedély, törhetetlen akaraterő, csöndes, szerény, de pillanatokra se szünetelő munkálkodás jellemezték. Tudásának alapossága, mélysége és sokoldalúsága egyformán tiszteletet parancsolt. Mint a vasi felső egyházmegye esperese évtizedeken át vezette egyházmegyéjét, igazi apostoli buzgósággal gondoskodván annak külső rend- bentartasarol s benső, lelki építéséről. A felsőlövői tanintézetek atyai jóakaró párttogóju- kat veszítették benne Zenei tudása a dunántúli evang egyh«zker. ének- és zenepártoló egyesület elnöki székébe vezették. Úgy ezen állásáról, valamint főesperesi tisztéről csak néhány évvel ezelőtt mondott le. Azóta lelké- szi hivatás«nak s emlékei, rendkívül gazdag tudományos és lelkipásztori jegyzetei feldolgozásának élt. Fajdalom, ezt a munkát derékban kettétörte a halál Január 8 an temették a gyülekezet, egyházmegye, egyházkerület s a tanintézetek képviselőinek nagy részvétele mellett. A temetési szertartást Beyer Teofil főesperes, Rájter János alesperes és Ulreich Pál ev. lelkész végezték. Akik a megboldogult alkotásait ismerik s bepillanthattak Isten szerete- tében gazdag lelkebe, azok mindenkor álilani fogjak az Urat, hogy gazdagításunkra őt elkül- dötte. Áldott legyen emlékezete I Példája hívjon követésre és munkálkodásra ! Alapítványok: A gyékényesi ev. egyház javára özv. Ritecz Jónásné fia emlékére 100 K, Korcsmár József (patkó) felesége és fia emlékére 50 K, id Korcsmár János 50 K. Petroczi Mihály szakaszvezető pedig, hogy Isten mindeddig életben tartotta 50 K alapítványt tett.
