Harangszó, 1915-1916
1916-01-16 / 27. szám
1916. január 16. HARANGSZÓ. 213 — Nekem nem koldusasszony az öreg Szabó néni, — édesapám, — mondta csöndes, határozott hangon. Nekem olyan, mintha az édesanyám jött volna vissza a túlvilágból. Mikor két keze közé fogja arcomat s szeretettel megsimogat, végigkérdezgeti, mit csinálok, mit gondolok, mit remélek, mitől reszketek, mindig úgy érzem: az édesanyám küldte maga helyett, hogy én is megismerjem, milyen az a boldogság, mikor az embernek van édesanyja!... Az ember lerázza a leány kezét. Fogai összecsapódnak, keze ökölbe szorul. — Gyűlölt fajzat 1 Eddig is ellenünk tört, de úgy látszik, még nem volt elég 1 Most már éppen téged akarnak elrabolni 1. .. A leány újra az apja arcához emeli kezét. Nem is felel, csak simogatja azt a vértől forró, borostás arcot. Már régen csönd van a szobában, ő még akkor is ott áll, közelebb húzódik a haragos emberhez s vállára fekteti fejét. — Senkitse gyűlöl, mindig arra tanít, hogy imádkozzam édesapámért!... Annak haragja csak nem szelídül. — Persze, kellene a vagyonom 1 Beleülni a jómódba, rongyokból selyembe, rothadt krumplis véka mellől teli magtár mellé. De abból nem esznek 1. .. A leány szemöldöke egy egyenes vonalba szalad össze. Kezét lecsusz- tatja az apja arcáról, azután lassan- kint kiegyenesedik. Előbb olyan volt, mint a zöld folyondár, mely erőtlenül simul a széles, erős fatörzshöz, most olyan, mint a magános, fiatal szil, egyedül várja a vihart. Hangja megremeg, keble gyorsan emelkedik, szinte hallani a szíve verését. — Igazságtalan szót mond, édesapám. Szabó Jánoséknak nem kell a kegyelmed vagyona, egy hant föld se kell, a ház sem kell, a pénz sem kell, semmi sem kell. Azok is vannak olyan büszkék a szegénységükre, mint édesapám a gazdagságára. Lehetnek is büszkék, mert becsülettel hordozzák szegénységüket s abban a kevésben, amilyük van egy darabka igaztalan utón szerzett részecske sincsen. Farkas Gergely arcát még pirosabbra festi az indulat. Az utolsó szó különösen fáj. Felüti fejét, közelebb hajol a leányhoz. Talán bizony célzás akar lenni ? Vagy talán szemrehányás, vád ? — Annál jobb, ha nem kell nekik I... Annál jobbl... — mondja végre. Ilonka ölbe hullatja két kezét. Feje csöndesen rácsuklik mellére, mint füves pázsitra az eltaposott virág. Csönd van a szobában, csak az óra kettyenik pontosan, percenként egyet- egyet. Azután lassan, igen lassan, de hátározottan. minden szót megnyomva mondja a lány: — Nekem sem kell a vagyon 1 Szívesen lemondok mindenről I... Csak a hang verődik ide-oda a bútorok közt, meg az óra kettyenik akkurátosan. Az ablak alatt hegyes füttyszóval megy végig a béresgyerek, botvéggel megkopogtatja a falat s a rácsos kaput nagy zuhintással becsapja maga után., Valaki csukott istállólámpást lóbál végig az udvaron. Mintha csöndes hang hívná, lassan közelebb jön s az ablak alatt lassú beszélgetés hallatszik. A lámpa beszűrődő fénye ráesik a leány halo- vány arcára. A férfi lassan felemeli fejét. — És mi lesz velem ?. .. A lámpát elviszik, újra teljes a sötétség. Valaki a folyosó előtti lépcsőn surolgatja lábával a követ. Mikor a lány nem válaszol, újra a férfi szól. — Engem is a házhoz, meg a földbirtokhoz számítasz ? Engem is olyan könnyen elhagynál ?... Csak éppen annyi idő marad, hogy végigsimítja az apja arcát. Valaki megkopogtatja az ajtót. — Ki az ?. .. mordul gorombán Farkas Gergely s durva, kemény hangja sehogyse illik az előbbi elér- zékenyedéséhez. — Én vagyok, a Galambosné, — mondja egy alázatos, bocsánat kérő hang az ajtó mellől. A tartozás miatt jöttem. — Na csak várjon, mondja a férfi egy árnyalattal barátságosabban, lámpát gyújtunk. Hát elhozta a pénzt ?... — Azaz, éppen azért jöttem, mert nem tudom a pénzt összeteremteni. — Mi az ?... kérdezi újra a régi, kemény hang. Azután kis szünet után barátságosan folytatja: — Menj, csak Ilonka, nézz utána a vacsorának. Kemény léptekkel jár fel s alá. Csak akkor beszél tovább, mikor már becsukódott az ajtó. — Megmondtam már, hogy nem várok tovább. Félesztendőt úgyis adtam halasztást, de többet nem alkuszunk. — Nem tudtam összekuporgatni 1 Hogy szegény uramat elvitték, magunkra maradtunk. Azóta, hogy elesett, a segélyt is beszüntették, a nyugdíj meg nem jött meg. — Semmi közöm hozzá I... rival közbe Farkas Gergely. Intézd el ezt a dolgot a jegyző úrral, vagy a tisztelendő úrral. Nekem pénzt hozz, vagy hajtsd fel azt a kis tehenet. Az asszony meghököl, mintha taglóval fejbe ütötték volna. Azután olyan szerelmesen, lágyan beszél, hogy szavával szinte simogatja azt az állatot, mely valahol kérődzve fekszik a jászol előtt. — A Bimbót?... Egyetlen kis tehénkénket ?... Hiszen az tartja el egész családunkat ?... Tejet iszunk, hús helyett is tejet iszunk... Farkas Gergely szívéhez nem férkőzik a gyöngéd szó. — A te dolgod 1. .. Az asszony tovább könyörög. — Négy gyerekem van, négy kicsiny gyerekem, apátián árvák I. .. — Eh 1 ne kántálj annyit I Egy hetet adok, akkor azután vagy pénzt hozol, vagy baj lesz 1. .. Amint Farkas Gergely magára marad s hirtelen be akar lépni a szomszéd szobába, majdnem beleütközik leányába. Ilonka az ajtófához támaszkodik, kezét szívére szorítja, arca fehér, ajka színtelen. Kiállja az apja tekintetét, azután némán csöndesen elindul s kilép a folyosóra. — Ilonka ! — kiált utána rekedten az apja, de akkor ő már lélegzetvesztve szalad az úton, amerre Galambosné kendős alakját befogta az alkonyati szürkeség. Farkas Gergelynek éjszaka megint nehéz álma volt. Azt álmodta, hogy mindenáron felakart mászni a templom-dombra, de valaki mindegyre visszarántotta az út meredekjén. Ejnye, csak az arcába nézhetne annak a hitványnak I Biztosan kenetes Nagy András, a zsellérek bölcs prófétája. Egyszerre, egy kis erőlködés után, szembe fordítja az ismeretlen ellenséget s íme. Farkas Gergely szembe mered saját magával. Verejtékes volt a homloka, mikor felébredt. (Folytatjuk.) Olvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban ninos, Hiányzik ott a legfőbb kínos. Tanyát a sátán ütött ott, De ÍBten nem lel hajlékot. Jan. 16. vasárnap, Méthé 6, 25—34. „ 17. hétfő, I. Xor. 7, 17—24. , 18. kedd, Példab. 6, 6—11. , 19. szerda, János 9, 1—7. „ 20. csütört., Márk. 10, 35—45 , 21. péntek, Luk. 19, 11—28. „ 22. szombat, Zsoltár 128.
