Harangszó, 1915-1916
1916-01-16 / 27. szám
1916. január 16 HARANGSZÓ. 211. fehér. Az előbbi a tenger, az utóbbi az égbolt. A parancsnok feszült figyelemmel állandóan ezt vizsgálja. Most feltűnik egy kis pont a látókörön, egészen a zöld-gyűrű szélén. Felnyitjuk a középső prizmát, amely a látóhatár egy pontját mutatja, de erősen nagyitva. Ráirányítjuk a kérdéses pontra : a középső világos körön hajó árboca jelenik meg. Eléje vágunk. Félóra múlva közelébe jutunk. Közepes nagyságú teherszálító hajó, zászló nélkül. Bizonyára angol. Hajónk kiemelkedik a vízből, annyira, hogy_ a parancsnoki torony szabadon áll. Észrevették minket is; a hajó lassan felénk fordul. Ziszlókka! megállást jelzünk. Nem engedelmeskedik, hanem mind gyorsabban felénk tart. Most már tisztában vagyunk vele : le akar bennüket gázolni, mint az idom- talan rinoceros a vigyázatlan vadászt, aki megzavarta álmában s golyójával megcsiklandozta vastag bőrét. Nincs vesztegetni való időnk. A torpedóval célba venni időbe kerül, azonkívül valószínű, hogy a keskeny hajótesttel szembehaladva, mellette surranna el. Gyorsan visszasülyedünk vagy húsz méter mélységig, de fön- hagyunk egy bóját, amelynek feje csalódásig hasonlít a mi periszkópunkéhoz. ilyenek készen állnak a fedélzeten. Egy villanykapcsolót elcsavarva, a vizszinén marad periszkópunk alteregója. Fordulatot teszünk a viz alatt s néhány perc múlva ismét a viz színére kerül periszkópunk. Balra tőlünk teljes gőzzel rohan a gőzös az ártatlan üres hordónak. Akár egyszerre három torpedóval lőhetnők oldalba. Elég egy is. Fehér esik szántja végig a vizet s alig félperc múlva óriás füst- és lánggal vegyes viztöl- csér csap föl a hajó oldalán. A nagy közelség miatt még a mi kis naszádunk is összerázkódott. Talán maga is megborzadt a szörnyű gyilko'áson, amit hajótársa ellen elkövetett ? Talán az acél is érezni tud ? Talán kis naszádunk is azt érezte az első torpedóra. mint a katona, amikor először mártja szuronyát embervérbe ? A robbanás hatása irtózatos: derékban törte ketté a makacskodó hajót. Egy-két emberi alak látható még, amint kétségbeesetten veti magát a vízbe, de a következő percben a roncs eltűnik, s rettentő örvénylése maga után rántja az imént vizbe jutottakat is. Fölmerülünk, körüljárjuk a katasztrófa helyét: egyetlen élőlényt sem látunk. Égy csomó deszka, gerenda, üres hordó jelzi, hogy itt emberi alkotás merült a mélybe, magávál rántva alkotóit is.. . A roncsok mellett, mint egy kárörvendő, vigyorgó gnóm, emeli ki fejét az álperiszkóp. Kifogjuk; szükség lehet még rá. De a hálát is megérdemli; hiszen esetleg az életünket mentette meg. Nyomott hangulatban folytattuk utunkat: Mert, bar a hajó személyzete maga okozta vesztét: mégis — borzasztó volt a látványosság. Délután páncélos cirkálóval találkoztunk. Ez azonban nagyon éberen őrködött. Vagy három kilométerről már észrevett és ágyutüzet nyitott ellenünk. Golyói veszedelmes közelségben csaptak le mellettünk, torony- magasságú viztölcséreket lökve az ég felé. Ebből kétféle veszedelem is származhatik. Az egyik, a kisebb, hogy periszkópunk eltörik. Ez ritkább eset s ha mégis megtörténik, néhány perc alatt a tartalék-csővel pótolható. Nagyobb veszedelmet jelentenek a közelünkben robbanó nehéz lövedékek. Ezek jóval mélyebbre jutnak, mint hajónk. S ha nem találják is közvetlenül a hajó testét, a robbanás okozta viz- nyomás könnyen okozhat horpadást a hajó falán, sőt be is törheti, ilyenkor tehát nincs más mód, mint menekülni. Lemerülünk egészen, de egy álperiszkópot ismét fönn hagyunk. Néhány kilométert haladva, megint fölpillantunk, mi történik odafönn. Körülbelül párhuzamosan haladunk a cirkálóval, mely szorgalmasan ágyuzza az álperiszkópot. Feléje fordulunk, de alig teszünk pár száz métert, amikor lecsap mellettünk egy gránát. Tehát ismét megláttak. Segítségükre volt a tükör sima tenger, amelyen sokkal könnyebb föfedezni a periszkópot, mint a gyöngén hullámzó vizen. Azokivül a viz alatt mozgó hajó fehér sávot hagy maga után, amit sima vizfölületen gyakorlott szem szintén láthat. A további játék tehát veszedelmes volna. Lemerülünk ismét s ezúttal egy félóráig maradunk. Eleinte mozdalatlanul, később a cirkálóval ellenkező irányban elhagytuk a veszedelmes helyet. Mikor fölmerültünk, a cirkáló már vagy húsz kilométerre volt, de egész más irányban. Ugylátszik, nem tartotta tanácsosnak továbbb ingerelni a viperát s örült, hogy ép bőrrel menekülhetett. Délután még két hajóval találkoztunk. Az egyik amerikai volt, gyapotot szállított Norvégiáta. Hadd menjen. Rakományából valószínűen nekünk is jut. A másik hajó svéd volt, szenet vitt Angliából Stocholmba. Az első jelzésre futóra vette a dolgot, de amikor fölmerültünk s egy gránáttal tettük nyomatékosabbá a fölszólítást, megállóit. Én mentem át öt emberrel megvizsgálni a hajót. Okmányai rendben voltak. Mehet. De sohasem felejtem el azt a félelmet, ami a kapitány arcáról tükröződött. Úgy reszketett, valósággal vacogott. Éstére kelve megzavarodott az addig sima tenger szine. Az eleinte gyönge szél mindig jobban erőre kapott, míg végre valóságos viharrá nőtt. Könnyű naszádunkat annyira dobálta a hullám, hogy sokszor egészen a viz fölé kerültünk, máskor 10—15 méternyire is lesülyedtünk. Periszkópunknak alig vettük már hasznát. Ha a viz fölött volt is, a heves rázkódás következtében alig láthattunk valamit a külső világból. Ilyen körülmények között a hajót is félthettük a hullám erejétől, de meg esetleg egy ellenséges hadihajó észrevétlenül is közelünkbe juthat. Ez két okból is veszedelmes most. Először azért, mert időnkint hajónk egyes részei a viz szine fölé jutva, láthatókká válnak, más részről pedig naszádunk erős hánykódása bizonytalanná teszi a célzást a torpedóval. Az esetleges küzdelem tehát igen egyenlőtlen volna. Nagyobb mélységbe kellett tehát merülnünk. Hajónk tiz légkörnyomást bir el, vagyis olyan mélyre merülhet le, hogy bordáinak minden négyzet centiméterére tiz kilogram nyomás nehezedik. Ez éppen 100 méter mélységet jelent. Ennyire nem is volt szükségünk. Negyven méter mélységben már alig volt érezhető a hullámzás, hatvan méternyire pedig teljes nyugalom Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 60 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
