Harangszó, 1915-1916

1916-01-16 / 27. szám

1916. január 16 HARANGSZÓ. 211. fehér. Az előbbi a tenger, az utóbbi az égbolt. A parancsnok feszült figye­lemmel állandóan ezt vizsgálja. Most feltűnik egy kis pont a látó­körön, egészen a zöld-gyűrű szélén. Felnyitjuk a középső prizmát, amely a látóhatár egy pontját mutatja, de erősen nagyitva. Ráirányítjuk a kér­déses pontra : a középső világos kö­rön hajó árboca jelenik meg. Eléje vágunk. Félóra múlva közelébe jutunk. Közepes nagyságú teherszálító hajó, zászló nélkül. Bizonyára angol. Ha­jónk kiemelkedik a vízből, annyira, hogy_ a parancsnoki torony szabadon áll. Észrevették minket is; a hajó lassan felénk fordul. Ziszlókka! meg­állást jelzünk. Nem engedelmeskedik, hanem mind gyorsabban felénk tart. Most már tisztában vagyunk vele : le akar bennüket gázolni, mint az idom- talan rinoceros a vigyázatlan vadászt, aki megzavarta álmában s golyójá­val megcsiklandozta vastag bőrét. Nincs vesztegetni való időnk. A tor­pedóval célba venni időbe kerül, azon­kívül valószínű, hogy a keskeny ha­jótesttel szembehaladva, mellette sur­ranna el. Gyorsan visszasülyedünk vagy húsz méter mélységig, de fön- hagyunk egy bóját, amelynek feje csalódásig hasonlít a mi periszkópun­kéhoz. ilyenek készen állnak a fe­délzeten. Egy villanykapcsolót elcsa­varva, a vizszinén marad periszkópunk alteregója. Fordulatot teszünk a viz alatt s néhány perc múlva ismét a viz színére kerül periszkópunk. Balra tőlünk teljes gőzzel rohan a gőzös az ártatlan üres hordónak. Akár egy­szerre három torpedóval lőhetnők ol­dalba. Elég egy is. Fehér esik szántja végig a vizet s alig félperc múlva óriás füst- és lánggal vegyes viztöl- csér csap föl a hajó oldalán. A nagy közelség miatt még a mi kis naszá­dunk is összerázkódott. Talán maga is megborzadt a szörnyű gyilko'áson, amit hajótársa ellen elkövetett ? Talán az acél is érezni tud ? Talán kis na­szádunk is azt érezte az első torpe­dóra. mint a katona, amikor először mártja szuronyát embervérbe ? A robbanás hatása irtózatos: de­rékban törte ketté a makacskodó ha­jót. Egy-két emberi alak látható még, amint kétségbeesetten veti magát a vízbe, de a következő percben a roncs eltűnik, s rettentő örvénylése maga után rántja az imént vizbe jutottakat is. Fölmerülünk, körüljárjuk a katasz­trófa helyét: egyetlen élőlényt sem látunk. Égy csomó deszka, gerenda, üres hordó jelzi, hogy itt emberi al­kotás merült a mélybe, magávál rántva alkotóit is.. . A roncsok mellett, mint egy kárörvendő, vigyorgó gnóm, emeli ki fejét az álperiszkóp. Kifogjuk; szükség lehet még rá. De a hálát is megérdemli; hiszen esetleg az életün­ket mentette meg. Nyomott hangulatban folytattuk utunkat: Mert, bar a hajó személy­zete maga okozta vesztét: mégis — borzasztó volt a látványosság. Délután páncélos cirkálóval talál­koztunk. Ez azonban nagyon éberen őrködött. Vagy három kilométerről már észrevett és ágyutüzet nyitott ellenünk. Golyói veszedelmes közel­ségben csaptak le mellettünk, torony- magasságú viztölcséreket lökve az ég felé. Ebből kétféle veszedelem is származhatik. Az egyik, a kisebb, hogy periszkópunk eltörik. Ez ritkább eset s ha mégis megtörténik, néhány perc alatt a tartalék-csővel pótolható. Na­gyobb veszedelmet jelentenek a köze­lünkben robbanó nehéz lövedékek. Ezek jóval mélyebbre jutnak, mint ha­jónk. S ha nem találják is közvetlenül a hajó testét, a robbanás okozta viz- nyomás könnyen okozhat horpadást a hajó falán, sőt be is törheti, ilyen­kor tehát nincs más mód, mint me­nekülni. Lemerülünk egészen, de egy álperiszkópot ismét fönn hagyunk. Néhány kilométert haladva, megint fölpillantunk, mi történik odafönn. Kö­rülbelül párhuzamosan haladunk a cirkálóval, mely szorgalmasan ágyuzza az álperiszkópot. Feléje fordulunk, de alig teszünk pár száz métert, ami­kor lecsap mellettünk egy gránát. Tehát ismét megláttak. Segítségükre volt a tükör sima tenger, amelyen sokkal könnyebb föfedezni a perisz­kópot, mint a gyöngén hullámzó vi­zen. Azokivül a viz alatt mozgó hajó fehér sávot hagy maga után, amit sima vizfölületen gyakorlott szem szin­tén láthat. A további játék tehát ve­szedelmes volna. Lemerülünk ismét s ezúttal egy félóráig maradunk. Ele­inte mozdalatlanul, később a cirká­lóval ellenkező irányban elhagytuk a veszedelmes helyet. Mikor fölmerül­tünk, a cirkáló már vagy húsz kilo­méterre volt, de egész más irányban. Ugylátszik, nem tartotta tanácsosnak továbbb ingerelni a viperát s örült, hogy ép bőrrel menekülhetett. Délután még két hajóval találkoz­tunk. Az egyik amerikai volt, gya­potot szállított Norvégiáta. Hadd menjen. Rakományából valószínűen nekünk is jut. A másik hajó svéd volt, szenet vitt Angliából Stocholmba. Az első jelzésre futóra vette a dol­got, de amikor fölmerültünk s egy gránáttal tettük nyomatékosabbá a fölszólítást, megállóit. Én mentem át öt emberrel megvizsgálni a hajót. Ok­mányai rendben voltak. Mehet. De sohasem felejtem el azt a félelmet, ami a kapitány arcáról tükröződött. Úgy reszketett, valósággal vacogott. Éstére kelve megzavarodott az addig sima tenger szine. Az eleinte gyönge szél mindig jobban erőre kapott, míg végre valóságos viharrá nőtt. Könnyű naszádunkat annyira dobálta a hullám, hogy sokszor egé­szen a viz fölé kerültünk, máskor 10—15 méternyire is lesülyedtünk. Periszkópunknak alig vettük már hasznát. Ha a viz fölött volt is, a heves rázkódás következtében alig láthattunk valamit a külső világból. Ilyen körülmények között a hajót is félthettük a hullám erejétől, de meg esetleg egy ellenséges hadihajó ész­revétlenül is közelünkbe juthat. Ez két okból is veszedelmes most. Elő­ször azért, mert időnkint hajónk egyes részei a viz szine fölé jutva, látha­tókká válnak, más részről pedig na­szádunk erős hánykódása bizonyta­lanná teszi a célzást a torpedóval. Az esetleges küzdelem tehát igen egyenlőtlen volna. Nagyobb mély­ségbe kellett tehát merülnünk. Hajónk tiz légkörnyomást bir el, vagyis olyan mélyre merülhet le, hogy bordáinak minden négyzet centiméterére tiz kilogram nyomás nehezedik. Ez ép­pen 100 méter mélységet jelent. Ennyire nem is volt szükségünk. Negyven méter mélységben már alig volt érezhető a hullámzás, hatvan méternyire pedig teljes nyugalom Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasz­tási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb ház­tartási és gazdasági cikkek a HANGYA bol­tokban kaphatók. A HANGYA italai hamisí­tatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik község­ben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székhazában.) 60 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövet­kezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.

Next

/
Thumbnails
Contents