Harangszó, 1915-1916
1916-01-09 / 26. szám
206. HARANGSZÓ. 1916. január 9. Miatyánk... Jézus legyen jelszavunk, midőn egy újévbe lépünk; Jézus neve pai- zsunk, mellyel harcol s győz is népünk. Kössünk vele szent frigyet, boldogságra ő vezet. (162, 1.) Luk. 2, 21. Zsolt. 23. Január 2. Uram, kihez mehetnénk ? Örök életnek beszéde van te nálad. (Ján. 6, 68.) Szánom, bánom Uram, hogy sokszor hűtlen voltam hozzád. Bocsásd meg bűneimet és vigasztalj meg életadó beszédeddel. Jézus neve s igéje világoljon minden házban; öreg őt félje s járjon az ő nyomdokában. Mindnyájunknak otthona, legyen Isten temploma. (162, 2.) Máté 3, 1 — 12. Január 3. Mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. (Ján. 6, 69.) Uh Uram, erősítsd gyenge hitemet, hogy állhatatosan vallást tegyek rólad szóval és tettel és téged dicsőítsen egész életem. Jézus üdvünk, kútfeje, jertek hittel őhozzája; egyesüljünk ővele, aki nyáját védi, áldja. Nincs, nincs más Üdvözítő segítség csak tőle jő. (162,3.) Ján. 1, 29—39. Január 4. Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megtartsa. I. Tim. 1, 16. Bűnös világban élünk; sok vétek súlya nyomja szívemet is. Egyedüli vigasztalásom, Te vagy, óh üdvözítőm, ki azért jöttél, hogy engemet is megtarts. Légy velem ma is. Ne reszkess immár én lelkem, Keresd Krisztus érdemét, mely vígasztal az életben s az Ítéletben megvéd. Hiszem, érzem, én Megváltóm, Te vagy üdvöm, boldogságom, bűnömért megfizettél. (350, 4.) Ján. 2, 13—25. Nagyon melegen ajánljuk a szép könnyvet, mely a pozsonyi Diakonissza-intézet könyvkereskedésében jelent meg, olvasóink szíves figyelmébe. Ha megszerzik, oly könyvet bocsátanak be hajlékukba, melynek áldását minden nap érzik. A csinos kiállítású vászonkötéses könyv ára 1'20 K, 10 példány után 10%, 50 példánytól fogva 20% kedvezmény. A könyv megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. A világháború eseményei. Már másodszor köszöntött ránk az újév napja, mióta benne vagyunk e borzalmas háborúban. Másodszor is elénekeltük templomainkban : Ez esztendőt megáldjad kegyelmedéi, Úristen ! És a mi mennyei Atyánk, akihez gyermeki bizodalommal íordul- tunk segedelemért mindeddig, meghallgatta kérésünket. Soha nem remélt diadalt adott fegyvereinknek. Az ellenség minden ármánya, mint kártyavár, összeomlott. Hiába volt erőlködése, az Úr nem engedte, hogy az igazság porba dűljön. Ezelőtt egy évvel a Kárpátok vidékét orosz hordák taposták, Bukovina és Galícia nagy része orosz kézben volt, Németország keleti tartományait orosz hadak taposták. És most? Nincs ellenség hazánk földjén, nincs Bukovinában, egy keskeny határöv kivételével Galíciában, nincs Németországban. De elfoglaltuk Orosz lengyelországot és Volhinia nagy részét összes váraikkal együtt, szövetségesünk Kurland urává lett, délen megsemmisítettük Szerbiát s jórészt Montenegrót és diadallal álljuk útját a kaján Itáia aljas támadásainak. „Ma a kezünkben tartjuk a győzelmet, mondotta Tisza István gróf miniszterelnök a nála újévkor tisztelgő munkapártnak. Ha nem tehetjük még le a kardot kezünkből, a kérdés csak az, hogy mennyi idő, mennyi további erőfeszítés és hősiesség kell még, hogy biztosítsuk a végleges győzelmet. Maga a győzelem nem kérdéses többé.“ Harc az oroszok ellen. Hosszú pihenés után teljes erővel indult meg újra a harc Kelet Galíciában a Sztripa folyó mentén Bucsác város közelében. Az oroszok dec. 27-én ismét megkezdték a támadást. A nagy ágyúzást a gyalogság erős támadása követte tizenötsoros tagozódásban. De helytállónak Pflanzer- Baltin vitéz magyar katonái. A több napig tartó kemény tusában óriási veszteséget szenvedtek az oroszok. Mint a hivatalos jelentés mondja : az ellenséges rohamoszlopok összeomlottak a Pflanzer-Baltin hadsereg hidegvérű, vitéz csapataink tüzében. Az oroszok az éj folyamát használták tel a visszavonulásra s a harctéren hagyták nagyszámú halottjaikat és sebesültjeiket. Az ellenség Bothmer gróf tábornok seregét is megtámadta a Sztripa felső folyásánál, de csakhamar kénytelen volt nagy veszteséggel visszavonulni. Époly sikertelenek voltak a Bőhm- Ermolli és József Ferdinánd királyi herceg ellen intézett támadások. Fenn északon Friedrichstadtnál Hindenburg verte vissza a támadó kedvben levő oroszokat, akik, úgy látszik, azt akarják elhitetni a világgal, hogy ők külömb legények, mint a franciák és angolok a Dardanelláknál. A balkáni harc. A Balkánon a lefolyt héten nagy küzdelmek nem voltak. Szerbiában már nincsen dolgunk. Montenegróban kevés elintézni valónk van. Hadvezetésünk nem is siet vele, hogy alkalmas időben seregeink Szaloniki táján legyenek. A Montenegróban hagyott csapatok könnyű szerrel haladnak előre a Tara mentén. Berlinből jelentik félhivatalosan, hogy Görögország semleges marad. Nem tántorították meg az antantbeliek. Ha kaput nyitott a franciáknak és angoloknak, kaput nyitott a középeurópai hadaknak is. Egyébiránt a hadműveletek az antant hadállásai ellen még nem indultak meg. Albániából az olaszok átcsaptak görög területre, de a görög kormány értesítette őket, hogy a Szaloniki ellen irányuló támadás esetén nem számíthatnak a görög sereg támogatására. Harc az olaszok ellen. Az Isonzó völgyében a lefolyt héten alig volt harc. Az olaszok a Gardató vidékén próbáltak szerencsét, de minden eredmény nélkül. Bombázták Rivát, Jorbolet és a Monte Carboni- let, de nem mentek semmire. Egyéb hirek. Újév napján a hadsereg főparancsnoka üdvözölte Ő felségét. A királyi leirat nagy elismeréssel szól vitéz hadseregünkről, „Ahová tekintek, mondja a leirat, szárazon és tengeren rendíthetetlen és az előre való törekvéstől áthatott fegyveres hatalmamat látom küzdeni úgy északon, mint délen. — Isten áldását kérem fegyveres hatalmamra, a haza ércből való védő pajzsára és éles kardjára.“ — A német császár napiparancsban szólott az újév alkalmából hadseregéhez. .Amit megkezdettünk, mondja a császár, az Isten kegyes akaratával be is fogjuk fejezni. Ellenségeink tehetetlen dühükben még ma is kinyújtják kezeiket keleten és nyugaton, északon és délen, mindama ja-