Harangszó, 1915-1916
1916-01-09 / 26. szám
VI. évfolyam. I9l6. január 9. 26-ik szám. Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 2 korona 60 fillér, csoportos küldéssel 2 korona. — Az előfizetési díjak, kéziratok és mindennemű megkeresések a szerkesztőség címére KÖRMEND-re (Vasvármegye) küldendők. — Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. TARTALOM: Somboryné Pohánka Margit: Dal a fészekből. tVers.) — Stadtrucker Gyula: A reménységben örvendezőkiegyetek . . . — Böjiös László: A hántai gyülekezetnek karácsonyi békesség! — Kapi-Béla: A láthatatlan kéz. (Elbeszélés.-) — Karácsony a táborban és a kórházakban — Tanítók árváiért! — Karácsonyi üzenet. — Utravaló az élet-kenyeréből. — A világháború eseményei. — Ország-Világ. — A Harangszó perselye. Dal a fészekből Te zöldelö fának kicsike hajtása, Aranyhaju bimbó csipkefelhő ágyon Nevetős két szemed csak még nem is sejti Ó’ hogy mennyi vér foly, könny foly a világon! Hogy e lent patakzó könnytől, hősi vértől Messzire piroslik a menny horizonja. Előhírnöke uj, büszke századoknak, Ma a kalásztermő, áldott békés földre Pusztító háború tűz-szikráit ontja. Kicsike leányom Mikorra te a nagy országutat járod: Azok a jövendők vaj mit rejtegetnek? Óh vájjon a lelkűk derűsebben szárnyal Majd a körülötted élő embereknek ? Bársonyos szirmával, meleg illatával Hull-e a szivedre majd ezernyi virág? Hogy kiröppennének lágyan csengve-bongva A szunnyadó dalos melódiák. Az enyémeknek már fakul színe, hangja, Szürke himporát már szórja rá az élet. Hogy besugározták egész ifjúságom, Majd százszoros fénnyel benned visszatérnek Édes kicsi lányom.. . Aranyhaju bimbónk csipkefelhő ágyon. .. Somboryné Pohánka Margit. A reménységben örven- dezök legyetek!... Irta: Stadtrucker Oyula. Róm. XII. 12. Napjainkat komoly napoknak nevezik. És joggal. Mindegyik nap azt mondja: legyetek komolyak 1 Ezt mondja nekünk a válás órája, midőn testvéreink a harctérre mennek; ezt mondják a sebesültek sóhajai; ezt mondják az özvegyek és árvák köny- nyei.,. Legyetek komolyak! Ezt üzenik katonáink, akik künn a csatatéren farkasszemet néznek az ellenséggel. Talán győznek, talán megsebesülnek. talán elesnek.. . És mégis a reménységben örven- dezők legyetek I Igen a reménységben örvendezőknek kell lennünk, mert keresztyének vagyunk. A keresztyén- ség nemcsak hitet, hanem reménységet is követel tőlünk. Sokszor egy édesanya egyetlen gyermekének hirtelen halála miatt elveszti istenbevetett hitét; elveszti, ha nem tud re- | mélni, hogy gyermeke nem halt meg, csak aluszik... De honnét meritsük ezt a reményt ? A szentirásból. A szentirás lapjairól szól hozzánk a világkormányzó, igazságosztó Isten, ki bölcsen vezérli ember és emberiség életfolyását. Azt olvassuk ki ezekből a sorokból, hogy a szenvedés út felfelé vezet s Istenbe vetett hitünket erősiti. Reménységünket erősíti még a múlt. Múltja minden népnek van, mely hangosan beszél hozzá. A porladozó várromok nem csupán szétmáló kövek, mert beszélnek a múltról s erőt, reményt nyújtanak a jövőhöz. A ke- resztyénségnek is van a lelkekbe reményt öntő múltja: Krisztus megjelent az idők teljességében. Erősítsük reménységünket. Nem hitegetéssel, hanem a szentirás olvasásával, Isten akaratának megismerésével. Erősítsük nemzeti múltúnk emlékeinek felújításában. Ez a kettő biztosítja azt, hogy életünk célja mindig emelkedő lesz, mint a hegycsúcshoz vivő út. Udtársunk ezen az utón a Megváltó Krisztus s a múltból merített reménység. Remélnünk kell, a reménységben örvendezőknek kell lennünk Remélnünk és hinnünk kell Istenben 1 Ő tudja mit és miért cselekszik..,
